Terített asztalok, látványos showelemek, artista produkciók – novembertől a gasztronómia és a cirkuszművészet találkozásából született műfajnak, a dinner shownak ad otthont a Budapesti Operettszínház. Az esteket stílszerűen a Kálmán Imre Teátrumban, vagyis a hajdani pesti Moulin Rouge-ban rendezik meg, de hogy mit is takar pontosan ez a műfaj, és hogy a hazai közönség mennyire nyitott egy ilyen produkcióra, arról az előadást rendező Richter József Kossuth-díjas artistaművésszel és Zsilák György Jászai Mari-díjas zsonglőrlegendával beszélgettünk.
MM – 061.hu
A téli szezon egyik legizgalmasabb programjának ígérkezik az Operettszínház új produkciója, ami egy Magyarországon eddig ismeretlen műfajt, a dinner show-t kívánja megismertetni a hazai közönséggel. Mi takar pontosan ez a műfaj?
Richter József: Európában már régóta nagy sikerrel rendeznek ilyen vacsorával kísért műsorokat, innen jött az ötlet, hogy miért ne adjunk lehetőséget ennek itthon is. A dinner show egy új színfoltja lehet a budapesti esti életnek, egy új lehetőség, ahol a közönség egy kellemes, vacsorával egybekötött színvonalas műsornak lehet szem- és fültanúja. Először Münchenben láttam ilyen show-t harminc évvel ezelőtt, és egyből megtetszett a gasztronómia és a minőségi szórakoztatás ilyen módon való összekapcsolása. Huszonöt éve csinálok világszínvonalú műsorokat a cirkuszban, megvoltak a kapcsolataim a produkciókkal, így engem bíztak meg, hogy szerződtessem le őket, és állítsam össze a műsort. Novembertől két hónapon keresztül lesz dinner show a Kálmán Imre Teátrumban, reméljük, hogy nagy sikere lesz.
Zsilák György: Már a dinner show kifejezésben is benne van, hogy a gasztronómia igen fontos része a műsornak. Ez kapcsolódik össze a varieté, és kicsit a revü műfajával is: a kosztümök, a koreográfiák mind hozzátartoznak a produkcióhoz. A cél az, hogy a közönségnek attól a pillanattól fogva, hogy belép az épületbe, egészen addig, amíg rá nem adják a kabátot, százszázalékos élményben legyen része, garantáltan jól érezze magát. És ami talán még fontosabb, hogy legközelebb is el akarjon jönni, beszélje rá a rokonait, apósát, anyósát, hogy ez egy családi kikapcsolódási forma legyen, ahol a különböző generációk együtt szórakozhatnak. A rendszerváltás után sajnos, Magyarországon megszűntek az ilyen helyek, újra kell tanítanunk a vendégeket, hogy otthonosan érezzék magukat ebben a műfajban, ebben a környezetben. Ugyanakkor a műfajnak is meg kell találnia a megfelelő irányt, alkalmazkodnia kell a mához. Az operett sem ugyanaz már, mint amit én az ötvenes-hatvanas években megszoktam, de ez nem is baj. Ez egy hasznos változás, amely az egész művészvilágra érvényes.
Az előadás azért is különleges, mert nem produkciók egymásutániságáról van szó, az est egy kerettörténetre épül.
R. J.: Igen, egy téma köré szövődik, 1989-re tekintünk vissza a jelenben éppen a 30. házassági évfordulójukat ünneplő házaspár segítségével. Innen indul el egy időutazás, amelyre Vásári Mónika és Buch Tibor kalauzolják a nézőt személyes élményeiken keresztül. A főszereplők a határok megnyílása után elindultak a nyugati csillogás felé, elmentek a legendás Moulin Rouge-ba, sétálnak a Szajna partján, ezt a szép időszakot idézik fel.
Az artista produkciókat mi alapján választotta ki?
R. J.: Először is meg kellett néznünk, hogy milyen produkció fér el egyáltalán ezen a színpadon, és szempont volt az is, hogy zsánerében különbözőek legyenek, egyik produkció se üsse a másikat. Lesz zsonglőr, görkorcsolya produkció, komikus házaspár, akrobatika, a műsor tehát széles skálán mozog.
Mennyire lesz interaktív a műsor, lejönnek a közönség közé a művészek?
R. J.: Ez Buch Tiborék dolga, nekik kell majd felvenni a kapcsolatot a közönséggel.
Zs. Gy.: Ez nekik is egy tanulási folyamat. A klasszikus dinner show-kban a közönség észre se veszi, hogy például a pincérek is a produkció részei. Ott sürögnek-forognak az asztalok körül, egy idő után aztán mindenkinek leesik, hogy ők „beépített” emberek, ők maguk a művészek. Innen nézve a Párizsi randevú művészeinek is kihívás lesz ez az előadás, hiszen hiába lép fel valaki húsz éve, az önmagában nem elég. Valaki alkalmas erre, valaki kevésbé.
R. J.: Én már dolgoztam Buch Tiborral a Cirkuszhercegnő című operett kapcsán, ahogyan Vásári Mónikának sem idegen ez a világ, úgyhogy ezzel nem lesz gond.
Zs. Gy.: Azt is hozzá kell tenni, hogy sosincs két egyforma előadás, két egyforma közönség. Valamikor könnyebb a kommunikáció velük, valamikor pedig, ahogyan a szakmában mondani szoktuk, nehezebb a közönség. A művészeknek ezt mindig fel kell mérniük.
R. J.: Igen, valamikor többet lehet, mert többet engednek, valamikor nem. Lesz egy produkció, egy, a műfajban nagyon elismert komikus házaspár, akik végig tartják a kapcsolatot a közönséggel. Nem „molesztálják” a közönséget, de mégis ügyesen teremtenek kapcsolatot velük.
Zs. Gy.: Bizony…könnyű volt Rodolfónak nevetést kicsikarnia, mikor kilopta valakinek a zsebéből az érmét… De itt nem ez lesz. Személyes kontaktus nélkül is fenn lehet tartani a közönség figyelmét.
Mennyire nyitott a magyar közönség a cirkuszi produkciókra?
R. J.: Szombathelyen nemrég hét előadásunk volt, szombaton két előadásunkra háromezren, vasárnap körülbelül kétezren voltak kíváncsiak. Ez azt bizonyítja, hogy a színvonalas produkciókra van igény. Ugyanaz a közönség, aki tavaly eljött, idén is ugyanúgy eljön, mert tudja, hogy világszínvonalú a műsorunk. Itt is ugyanezt kell elérnünk a rendelkezésre álló két hónap alatt, meglátjuk, hogy állnak majd hozzá az emberek.
Zs. Gy.: Huszonöt éve utazik a Magyar Nemzeti Cirkusz, úgy érzem, ezalatt bizonyított, a közönség tudja, hova vesz jegyet.
Mennyire változott az elmúlt évtizedekben a közönség igénye? Másfajta produkciókra kíváncsiak?
R. J.: Minden évben megújul a műsorunk: új zene, új kosztüm, új koreográfia, folyamatosan lépést kell tartani a nemzetközi trendekkel.
Zs. Gy.: Mióta a televízió bekerült az emberek hálószobájába, sokkal magasabban van a léc. A szüleim idejében egy kardnyelőtől még elájultak, ma már nem lehet ezzel megetetni a közönséget. Naprakésznek kell lenni a zene és a koreográfia tekintetében is. Még a frizura is számít! Harminc évvel ezelőtt a zsánerek és ízlések még nem változtak olyan gyorsan, mint ma.
A tervek szerint a Nyugati pályaudvar mellett fog felépülni a Nemzeti Cirkuszművészeti Központ. A szakma jövőjét tekintve mindenképp biztató egy ilyen intézmény létesítése.
R. J.: Valóban előrelépés, ahogyan az is, hogy végre egy artista is kaphatott Kossuth-díjat (Richter József az artisták közül elsőként kapta meg 2017-ben a Kossuth-díjat – a szerk.). Eddig úgy volt, hogy lebontják a cirkuszt a Városligetben, most ott járunk, hogy addig üzemelhet, amíg az újat felépítik, ez is előrelépés. De azt még mindig senki nem tudja nekem megmagyarázni, hogy a Városligetben, ahol továbbra is a szórakozásé lesz a főszerep – hiszen itt van az Állatkert, a Széchenyi fürdő -, a Fővárosi Nagycirkusz miért nem maradhat itt? 130 éve áll itt a cirkusz, és pont ennek a nagy múltú épületnek nem marad hely?
Zs. Gy.: Fontos, hogy ha létrejön ez az intézmény, akkor olyan szakembereket hívjanak oda oktatni, akik nagy tapasztalattal bírnak, felléptek a világ számos pontján, akiknek nemzetközi szinten is van rálátásuk a szakmára. Az egészet egy olyan rendszerbe kell beépíteni, hogy azok a dolgok, amiket mi kintről „szemmel elloptunk”, azok is helyet kapjanak az oktatásban. A koromnál fogva ma már sok mindent nem tudok megcsinálni, hiába voltam 45 évig zsonglőr, de ettől függetlenül el tudom mondani a fiataloknak, hogy mire figyeljenek, mire fektessenek nagy hangsúlyt, ha zsonglőrözésről van szó.
Az esten olyan fellépők lesznek, mint a kanadai Strange Comedy duó bohócakrobatái, a mongol Khulan Circus „kaucsukbabái”, az ukrajnai Crazy Flight Group, az ukrán labdazsonglőr, Oksana Vielkina, valamint a Les Sandros portugál-francia görkorcsolyás duó. Az előadásban számos világsláger felcsendül majd, ráadásul a jazz-műfaj jól ismert alakja, Bársony Bálint is közreműködik az est során. Hangszerelésében teljesen új köntösbe bújik Madonna Material Girl című slágere, többek között hallhatjuk Kylie Minogue The Loco-motion című dalát, Barbara Streisand The Shadow of Your Smile-ját, a Desireless Voyage, Voyage című ikonikus popdalát. A látvány mellett a produkció rendkívül fontos eleme a kulináris élmény is. A Párizsi randevú menüsora a neves séf, Harmath Csaba ajánlásával készül.
Fotók: Horváth Péter Gyula