Terített asztalok, látványos showelemek, artista produkciók – novembertől a gasztronómia és a cirkuszművészet találkozásából született műfajnak, a dinner shownak ad otthont a Budapesti Operettszínház. Az esteket stílszerűen a Kálmán Imre Teátrumban, vagyis a hajdani pesti Moulin Rouge-ban rendezik meg, de hogy mit is takar pontosan ez a műfaj, és hogy a hazai közönség mennyire nyitott egy ilyen produkcióra, arról az előadást rendező Richter József Kossuth-díjas artistaművésszel és Zsilák György Jászai Mari-díjas zsonglőrlegendával beszélgettünk.

MM – 061.hu

A téli szezon egyik legizgalmasabb programjának ígérkezik az Operettszínház új produkciója, ami egy Magyarországon eddig ismeretlen műfajt, a dinner show-t kívánja megismertetni a hazai közönséggel. Mi takar pontosan ez a műfaj?

Richter József: Európában már régóta nagy sikerrel rendeznek ilyen vacsorával kísért műsorokat, innen jött az ötlet, hogy miért ne adjunk lehetőséget ennek itthon is. A dinner show egy új színfoltja lehet a budapesti esti életnek, egy új lehetőség, ahol a közönség egy kellemes, vacsorával egybekötött színvonalas műsornak lehet szem- és fültanúja. Először Münchenben láttam ilyen show-t harminc évvel ezelőtt, és egyből megtetszett a gasztronómia és a minőségi szórakoztatás ilyen módon való összekapcsolása. Huszonöt éve csinálok világszínvonalú műsorokat a cirkuszban, megvoltak a kapcsolataim a produkciókkal, így engem bíztak meg, hogy szerződtessem le őket, és állítsam össze a műsort. Novembertől két hónapon keresztül lesz dinner show a Kálmán Imre Teátrumban, reméljük, hogy nagy sikere lesz.

Zsilák György: Már a dinner show kifejezésben is benne van, hogy a gasztronómia igen fontos része a műsornak. Ez kapcsolódik össze a varieté, és kicsit a revü műfajával is: a kosztümök, a koreográfiák mind hozzátartoznak a produkcióhoz. A cél az, hogy a közönségnek attól a pillanattól fogva, hogy belép az épületbe, egészen addig, amíg rá nem adják a kabátot, százszázalékos élményben legyen része, garantáltan jól érezze magát. És ami talán még fontosabb, hogy legközelebb is el akarjon jönni, beszélje rá a rokonait, apósát, anyósát, hogy ez egy családi kikapcsolódási forma legyen, ahol a különböző generációk együtt szórakozhatnak. A rendszerváltás után sajnos, Magyarországon megszűntek az ilyen helyek, újra kell tanítanunk a vendégeket, hogy otthonosan érezzék magukat ebben a műfajban, ebben a környezetben. Ugyanakkor a műfajnak is meg kell találnia a megfelelő irányt, alkalmazkodnia kell a mához. Az operett sem ugyanaz már, mint amit én az ötvenes-hatvanas években megszoktam, de ez nem is baj. Ez egy hasznos változás, amely az egész művészvilágra érvényes.

Zsilák György (Fotó: Horváth Péter Gyula)

Az előadás azért is különleges, mert nem produkciók egymásutániságáról van szó, az est egy kerettörténetre épül.

R. J.: Igen, egy téma köré szövődik, 1989-re tekintünk vissza a jelenben éppen a 30. házassági évfordulójukat ünneplő házaspár segítségével. Innen indul el egy időutazás, amelyre Vásári Mónika és Buch Tibor kalauzolják a nézőt személyes élményeiken keresztül. A főszereplők a határok megnyílása után elindultak a nyugati csillogás felé, elmentek a legendás Moulin Rouge-ba, sétálnak a Szajna partján, ezt a szép időszakot idézik fel.

Az artista produkciókat mi alapján választotta ki?

R. J.: Először is meg kellett néznünk, hogy milyen produkció fér el egyáltalán ezen a színpadon, és szempont volt az is, hogy zsánerében különbözőek legyenek, egyik produkció se üsse a másikat. Lesz zsonglőr, görkorcsolya produkció, komikus házaspár, akrobatika, a műsor tehát széles skálán mozog.

Mennyire lesz interaktív a műsor, lejönnek a közönség közé a művészek?

R. J.: Ez Buch Tiborék dolga, nekik kell majd felvenni a kapcsolatot a közönséggel.

Zs. Gy.: Ez nekik is egy tanulási folyamat. A klasszikus dinner show-kban a közönség észre se veszi, hogy például a pincérek is a produkció részei. Ott sürögnek-forognak az asztalok körül, egy idő után aztán mindenkinek leesik, hogy ők „beépített” emberek, ők maguk a művészek. Innen nézve a Párizsi randevú művészeinek is kihívás lesz ez az előadás, hiszen hiába lép fel valaki húsz éve, az önmagában nem elég. Valaki alkalmas erre, valaki kevésbé.

R. J.: Én már dolgoztam Buch Tiborral a Cirkuszhercegnő című operett kapcsán, ahogyan Vásári Mónikának sem idegen ez a világ, úgyhogy ezzel nem lesz gond.

Zs. Gy.: Azt is hozzá kell tenni, hogy sosincs két egyforma előadás, két egyforma közönség. Valamikor könnyebb a kommunikáció velük, valamikor pedig, ahogyan a szakmában mondani szoktuk, nehezebb a közönség. A művészeknek ezt mindig fel kell mérniük.

R. J.: Igen, valamikor többet lehet, mert többet engednek, valamikor nem. Lesz egy produkció, egy, a műfajban nagyon elismert komikus házaspár, akik végig tartják a kapcsolatot a közönséggel. Nem „molesztálják” a közönséget, de mégis ügyesen teremtenek kapcsolatot velük.

Zs. Gy.: Bizony…könnyű volt Rodolfónak nevetést kicsikarnia, mikor kilopta valakinek a zsebéből az érmét… De itt nem ez lesz. Személyes kontaktus nélkül is fenn lehet tartani a közönség figyelmét.

Richter József és Zsilák György (Fotó: Horváth Péter Gyula)

Mennyire nyitott a magyar közönség a cirkuszi produkciókra?

R. J.: Szombathelyen nemrég hét előadásunk volt, szombaton két előadásunkra háromezren, vasárnap körülbelül kétezren voltak kíváncsiak. Ez azt bizonyítja, hogy a színvonalas produkciókra van igény. Ugyanaz a közönség, aki tavaly eljött, idén is ugyanúgy eljön, mert tudja, hogy világszínvonalú a műsorunk. Itt is ugyanezt kell elérnünk a rendelkezésre álló két hónap alatt, meglátjuk, hogy állnak majd hozzá az emberek.

Zs. Gy.: Huszonöt éve utazik a Magyar Nemzeti Cirkusz, úgy érzem, ezalatt bizonyított, a közönség tudja, hova vesz jegyet.

Mennyire változott az elmúlt évtizedekben a közönség igénye? Másfajta produkciókra kíváncsiak?

R. J.: Minden évben megújul a műsorunk: új zene, új kosztüm, új koreográfia, folyamatosan lépést kell tartani a nemzetközi trendekkel.

Zs. Gy.: Mióta a televízió bekerült az emberek hálószobájába, sokkal magasabban van a léc. A szüleim idejében egy kardnyelőtől még elájultak, ma már nem lehet ezzel megetetni a közönséget. Naprakésznek kell lenni a zene és a koreográfia tekintetében is. Még a frizura is számít! Harminc évvel ezelőtt a zsánerek és ízlések még nem változtak olyan gyorsan, mint ma.

Richter József (Fotó: Horváth Péter Gyula)

A tervek szerint a Nyugati pályaudvar mellett fog felépülni a Nemzeti Cirkuszművészeti Központ. A szakma jövőjét tekintve mindenképp biztató egy ilyen intézmény létesítése.

R. J.: Valóban előrelépés, ahogyan az is, hogy végre egy artista is kaphatott Kossuth-díjat (Richter József az artisták közül elsőként kapta meg 2017-ben a Kossuth-díjat – a szerk.). Eddig úgy volt, hogy lebontják a cirkuszt a Városligetben, most ott járunk, hogy addig üzemelhet, amíg az újat felépítik, ez is előrelépés. De azt még mindig senki nem tudja nekem megmagyarázni, hogy a Városligetben, ahol továbbra is a szórakozásé lesz a főszerep – hiszen itt van az Állatkert, a Széchenyi fürdő -, a Fővárosi Nagycirkusz miért nem maradhat itt? 130 éve áll itt a cirkusz, és pont ennek a nagy múltú épületnek nem marad hely?

Zs. Gy.: Fontos, hogy ha létrejön ez az intézmény, akkor olyan szakembereket hívjanak oda oktatni, akik nagy tapasztalattal bírnak, felléptek a világ számos pontján, akiknek nemzetközi szinten is van rálátásuk a szakmára. Az egészet egy olyan rendszerbe kell beépíteni, hogy azok a dolgok, amiket mi kintről „szemmel elloptunk”, azok is helyet kapjanak az oktatásban. A koromnál fogva ma már sok mindent nem tudok megcsinálni, hiába voltam 45 évig zsonglőr, de ettől függetlenül el tudom mondani a fiataloknak, hogy mire figyeljenek, mire fektessenek nagy hangsúlyt, ha zsonglőrözésről van szó.

Az esten olyan fellépők lesznek, mint a kanadai Strange Comedy duó bohócakrobatái, a mongol Khulan Circus „kaucsukbabái”, az ukrajnai Crazy Flight Group, az ukrán labdazsonglőr, Oksana Vielkina, valamint a Les Sandros portugál-francia görkorcsolyás duó. Az előadásban számos világsláger felcsendül majd, ráadásul a jazz-műfaj jól ismert alakja, Bársony Bálint is közreműködik az est során. Hangszerelésében teljesen új köntösbe bújik Madonna Material Girl című slágere, többek között hallhatjuk Kylie Minogue The Loco-motion című dalát, Barbara Streisand The Shadow of Your Smile-ját, a Desireless Voyage, Voyage című ikonikus popdalát. A látvány mellett a produkció rendkívül fontos eleme a kulináris élmény is. A Párizsi randevú menüsora a neves séf, Harmath Csaba ajánlásával készül.

Fotók: Horváth Péter Gyula