Tetszett a cikk?
  •   
  •   
  •  
  •  

Vajon hogy szólnak a jól ismert rajzfilmek slágerei, ha egy jazz trió szólaltatja meg őket? A kérdés egy ideje nem költői, hiszen a Gyárfás István trió Cartoon Jazz címmel néhány hónapja különleges lemezzel jelentkezett: magyar mesefilmek zenéit formálták saját arculatukra, jazzes átiratban hallhatjuk többek között a Dr. Bubó,  a nagy Ho-ho-horgász  a Vuk, a Gusztáv vagy a Vízipók és a Mekk Mester zenéjét. Az alapvetően is jazzes hangzású muzsikák talán nem is kaphattak volna ennél becsesebb és szórakoztatóbb újraértelmezést. Gyárfás István neve jól ismert a hazai jazzközönség előtt, hiszen az utóbbi közel 30 évben meghatározó produkciókat emelt magasra mind zenei, mind emberi egyéniségével. A jazz-mese lemez anyagát április 29-én élőben is hallhatja a közönség a rákosligeti Maros Moziban. Erre készülve beszélgettünk Gyárfás Istvánnal.

LEIRER TÍMEA –061.hu

Honnan jött az ötlet, hogy a remek, mindenki által ismert rajzfilmslágereket jazzesítsék?
Két évvel ezelőtt zenekarommal, a Gyárfás István trióval Erdélyben turnéztunk, ahol több olyan koncerthelyszínen is felléptünk, ahol éppen filmfesztivál is zajlott. Nem is emlékszem már pontosan, hogy minek kapcsán, de egyszer csak eszembe jutottak a mi remek rajzfilm slágereink, amiket úgy szeretünk: Deák Tamás, Pető Zsolt és Wolf Péter szerzeményei. Ezek szerintem igazi zenei kincsek, de sajnos nem foglalkozunk velük eleget, valójában csak akkor hallgatjuk őket – nyilván akkor sem célzottan – amikor a filmeket nézzük.  Már korábban is jártunk jazz szempontból sikamlós területen, műsorra tűztünk többek között olasz slágereket, vagy régi magyar filmzenéket is, most úgy gondoltam, ezúttal kezdhetnénk valamit a magyar animációs film zenei remekeivel is. Később beszéltem Pető Zsolttal, aki sajnos azóta már nincs közöttünk, de akinek nagyon sok kiváló rajzfilm zenéjét köszönhetjük. Elmeséltem neki az ötletem és azt mondta, csináljuk csak, biztosan jó lesz! Később Wolf Péter is megerősített abban, hogy érdemes belevágnunk. Ennyi „zöld jelzés” után már nem volt megállás.

Mi alapján válogatták ki dalokat? Hogy döntötték el, hogy melyiket dolgozzák át?
Adta magát a dolog. Nem nagyon kellett válogatnunk, jöttek a dalok szép sorban, mi pedig azonnal elkezdtük őket játszatni. Kóstolgattuk, alakítgattuk, míg végül kialakult a végleges verzió. Talán egyetlen olyan szám volt, amit keresnünk kellett. A felvételsorozat végén éreztük, hogy szükség lenne egy vérfagyasztóan szép balladára. Szerencsére gyorsan ráakadtunk Deák Tamás Nem pénzkérdés a boldogság című kompozíciójára, amelyet eredetileg Bontovics Kati énekelt el csodálatosan a Hófehér című filmben.

Fotó:Rieger Attila

Hogyan készültek az átdolgozások? Csak leült a trió és elkezdett játszani?
Ennél azért bonyolultabb volt a történet. Először is le kellett írni az eredeti dallamokat és akkordokat, ugyanis a legtöbb számról nem találtunk használható kottát. A felvételek során nem az volt a cél, hogy jazzesítsük ezeket a dalokat, hanem inkább az, hogy kipróbáljuk és megmutassuk, hogy mit jelentenek számunkra, hogyan szólalnak meg a mi előadásunkban. Mivel jazz-zenészek vagyunk, nyilván ehhez a műfajhoz áll legközelebb a végeredmény. A lemez címe Cartoon jazz, így az anyag valamivel meseszerűbb, naívabb, viccesebb, talán populárisabb, mint egy hagyományos értelemben vett mainstream jazz lemez.

A rajzfilmek zenéi, a Dr Bubó, a Nagy ho-ho-horgász vagy a Vuk nem túl bonyolult melódiák, hiszen gyerekeknek készültek. A jazz viszont nem tartozik a legegyszerűbb műfajok közé. Hogy lehetett mégis megtalálni a kettő között az egészséges egyensúlyt?
Felszínesen ezek a melódiák egyszerűek, de bármilyen hihetetlenül is hangzik, leírva már sokkal bonyolultabbak, nem is beszélve arról, ha az ember színvonalasan szeretné bemutatni őket. A jazz pedig egy rendkívül összetett műfaj, amelynek a trióm által képviselt szegmense az ötvenes évek gitártrióit idézve egy viszonylag könnyedebb, áttetszőbb megszólalása ennek a stílusnak. Nem igazán gondolkodtunk azon, hol fedi egymást ez a két látszólag egymástól távol álló zenei világ, egyszerűen elkezdtük játszani és bekebelezni ezeket a dalocskákat.  Kis túlzással mondhatom azt is, hogy majdnem ugyanolyan, mint amikor elkezdjük saját képünkre formálni a klasszikus szerzők, George Gershwin vagy Cole Porter műveit. Mi most ugyanezt tettük méltatlanul mellőzött hazai melódiákkal, amelyek szerintem zenei gyöngyszemek.

 

Mennyit változtak a dalok?
Némelyik dalocska kevésbé alakult át, egyik-másik esetében viszont bizony jobban oda kell figyelnünk, hogy felismerjük.  A Macskafogón, vagy az Amigo Mio-n, amely eredetileg is jazzes hangzású, nem sokat változtattunk, viszont a Vízipók, a Mekk-Elek, vagy a Nagy ho-ho-horgász azért megélt egy nagyobb renovációt. Vagy például ott a Vuk, melynek csak a végén hangzik el a jól ismert melódia, egészen addig csak improvizálunk a dal harmóniáira. De azért az igazán vájt fülűek itt is gyorsan rájönnek a turpisságra, és felismerik a számot.

Ezeket a dalokat koncerten is hallhatja majd a közönség?
Igen, bár meglehetősen nehéz dolgunk van, ugyanis annyira áthangszereltük az egyébként egyszerűnek tűnő dallamokat, hogy bizony „meg kell kapaszkodnunk”, ha koncerten is hitelesen meg akarjuk szólaltatni őket. De annyira viccesek és annyira szórakoztatóak ezek a dalok, hogy általában nagyon vidám hangulatban zajlanak a koncertek, sőt még a próbák is! Ha pedig valami nem úgy sikerül, ahogy elképzeltük, időnként nevetésbe torkollik az egész. Egyébként legközelebb április 26-án a Ráday utcai If Café-ban, 29-én pedig a rákosligeti Maros Moziban mutatjuk be az anyagot.

Fotó: Kisfaludy István

Mit szólt a szakma, amikor meghallották albumot? A fejükre csaptak, hogy miért nem nekik jutott ez eszükbe?
Ezt nem mondta senki (lehet, hogy csak nem merte mondani…), de nagyon jó visszajelzések érkeztek. Többen is mesélték, hogy nagyokat vihogtak az album dalait hallgatva, felvidították őket ezek a kedves, néha együgyű, de mindenképp nagyon szerethető melódiák. Annak örülök, hogy mindenkiből előhívott valamilyen érzelmet, előhozott valamilyen régi, szép emléket.

Lehet folytatása ennek a lemeznek?
Akár még az is előfordulhat! Már most elkezdtük nézegetni, hogy mi minden maradt le az albumról: nem csináltuk meg a Mézga családot, a Pom-pom-ot, a Pityke őrmestert, de ott van még például Bergendy Pistának is néhány remek dala. Rengeteg kincs, nagyon sok rajzfilm zene vár még ránk. Alig várom, hogy nekilássunk!

Vezető kép: Rieger Attila

 

 


Tetszett a cikk?
  •   
  •   
  •  
  •