Tetszett a cikk?
  •   
  •   
  •  
  •  

Elgondolkodtatott az a médiában mostanság oly sokszor használt kifejezés, hogy döntéshozó. Hogy van egy ember, aki egész nap egy íróasztal mögött üldögél, és napi nyolc órában összeráncolt homlokkal döntéseket hoz, de ha haza kell vinnie a munkát, akkor még otthon is. Az a baj a döntéshozóval, hogy tulajdonképpen ki kérte meg őt erre. Milyen képzésen, kiképzésen vett részt, hogy képes legyen ellátni ezt a feladatot. Normális esetben ugyanis a döntéseket nem egy ember hozza meg, hanem a köz. Azaz mi. Döntéshozók helyett tehát végrehajtókra lenne szükségünk, akik igen, az általunk megfogalmazott célok, igények és vágyak megvalósulása érdekében döntéseket hoznak. De mi van akkor, ha ezek a döntéshozók érzéketlenek a köz igényei iránt? Ha döntéseik nélkülözik a valóság rizikófaktorát. A Városliget esetében ilyenkor fák dőlnek ki, épületek takarják el a zöldterületet, és valamely haszontalan, de bárgyún vigyorgó európai modell mintájára plasztikázzák át a liget megszokott és megszeretett arcát.

SUSÁNSZKY MÁTYÁS – Nulla6egy

Pénteken békés demonstrációra gyűltek össze a Királydombnál mindazok, akik a Ligetet úgy is képesek élvezettel használni, belakni, amilyen most. Jöttek szülők és gyerekek, babakocsisok, színes plédesek. Jöttek munka után a fehér inget kigombolók, jöttek a fák oldalában sörözgetők, jöttek kutyások nyálas teniszlabdával a kezükben, és jöttek minden méretben kutyák. Jöttek biciklisek, cipősök és mezítlábasok. Jöttek focisok, karatésok és futósok. Jöttek égbebámulók, barnulni vágyók, és az árnyékban olvasgatók. Viszont nem jöttek döntéshozók és politikusok, mert nem is jöhettek. Csak, mint magánemberek. Őket pedig befogadta valamelyik csoport, a fent felsoroltak közül.

Demonstrálni sokféleképpen lehet, de nehéz méltó módját találni annak, hogyan lehet egy problémának megfelelő megfogalmazási formát találni. A pénteki rendezvény célja az volt, hogy megmutassa, hogyan és mire használjuk ma a Ligetet, és mi az, amit továbbra is szeretnénk ugyanígy csinálni. Demonstrálta azt, hogyan kell pihenni, kikapcsolódni, élvezni ezt a ligetes zöld parkot. Igen, ezt is meg kell tanulni. Mindazok, akik érzéketlenek az élet ilyen egyszerű ajándékai iránt, mint a fák koronáján átsütő napfény, a nyirkos fű, a kék ég, a hűs árnyék, azok sosem fogják megérteni, mire volt jó ez a pénteki együttlét.

Mivel nem is született semmilyen hivatalos összefoglalója e demonstrációnak, csak egy elvi igényt szeretnék megfogalmazni. Olyan döntéshozókat szeretnénk, akik alázattal viseltetnek a köz érdeke iránt. Akik tisztelik egyszerűnek, hétköznapinak tűnő igényeit is. Akik nem csak elképzelnek valamit valahogy, hanem megnézik, megértik előbb. De legfőképpen olyan döntéshozókat szeretnénk, akik képesek ugyanannak örülni, ugyanazt élvezni, amit mi. Mert akkor tudjuk, hogy akárhogy is, de egyek közülünk. Különben pedig nincs közünk egymáshoz. Tehát nem dönthetnek semmiről…

 


Tetszett a cikk?
  •   
  •   
  •  
  •