Tetszett a cikk?
  •   
  •   
  •  
  •  

Hatvan éves Morrissey, a The Smiths egykori frontembere és szövegírója. Az 1982 és 1987 között aktív zenekara a popkultúra legmeghatározóbb formációinak egyike, ma úgy mondanánk, hogy ők lennének azok, akik miatt az influencer kifejezést megalkották. Morrissey végül ugyanakkora ikon lett, mint a Smiths az ikonikus coverein látható alakok. A dolog tehát már a legelején körbe ért, fel sem kellett volna oszlaniuk 1987-ben. Az ünnepeltet köszöntsük azzal, hogy megemlékezünk a nemrég vinylen újra megjelentett, amerikai piacra szánt  B-oldalas válogatásukról, az 1987-es Louder Than Bombsról.

PZL – 061.hu

Hosszan lehetne vitatkozni a The Smiths monográfusaival, hogy a sorlemezeken kívül melyek azok a szigorúan a zenekar működése (1982-1987) alatt összeállított, majdnem soralbum értékű kompillációk, melyek afféle kiegészítő lexikonként ott a helyük a törzsanyag mellett, de mi a leginkább célravezető megoldást javasoljuk: természetesen az összes ilyen jellegű kiadványt be kell szerezni, úgymint a 1984-esHatful of Hollow-t, az 1987-es World Won’t Listen című gyűjteményt, és a szintén ’87-es Louder Than Bombs-ot. Ez utóbbi album jelent meg újra, eredeti vinyl formátumban. A négy sorlemeznek (The Smiths, Meat Is Murder, The Queen Is Dead, Strangeways, Here We Come) természetesen ott a helye minden zenés könyvtárban, minden nappali zenesarkában, és persze a B-oldalakat és a top-slágereket soroló kislemezes, B-oldalas összeállítások is értékesek, így csak a helyhiány maradhatnak le.

És tényleg: az ember nem is érti, hogy lehet egy zenekarnak olyan hibátlan életműje, hogy minden B-oldalas és egyéb session-ökön rögzített felvételeik is albumérett, első osztályú dalok. A Smiths-szel kapcsolatban az az örök mantra, hogy például az olyan dalok, mint például a Panic, az Ask három lemezen (Louder Than Bombs, a The Worls Won’t Listen, Rank) is szerepelnek. A zenekarra jellemzőek a duplikátumok, amik gyengíthetik az adott lemezek unikalitását, egy-egy dalnak nincs meg a teljes kötődése egy bizonyos albumhoz, és valóban, ez nem nevezhető szerencsésnek. És még csak azt sem mondhatjuk, hogy azok, akiket ez zavar, hallgassák csak a sorlemezeket, mert ahogy már jeleztük: a Smiths szinte minden B-oldalas felvétele hellyel-közzel egyenértékű a törzsanyaggal.

Az amerikai piacra szánt Louder Than Bombsot érdemes az 1987 februárjában megjelent The World Won’t Listen című angol verzióval összehasonlítani, ugyanakkor megkímélnénk az olvasót a listázástól, maradjunk annyiban, hogy a Loudereren 24 szám található, míg a The World Won’t Listenen csak 17, tehát az amerikaiaknak készített anyag „kiadósabb”. A borítófotón Shelagh Delane drámaíró látható, akinek a tizennyolc évesen írt Taste of Honey című drámájából készítette Tony Richardson az Egy csepp méz című kultuszfilmjét. E film egyik kulcsjelenetében mondja Helen a már állapotos lányának, Jonak: Nagyon bízol magadban! Erre azt felei Jo: Minden esetre jobban, mint benned! Egy generáció hangja szólalt meg itt, Joban, és ugyanilyen korosztályi hang lett a Morrissey hangja is, és mi pedig nyugodtan rábízhatjuk magunkat a The Smithsre.

The Smiths
Louder Than Bombs
Warner
72 perc 24 szám


Tetszett a cikk?
  •   
  •   
  •  
  •