Díszdobozos formátumban megjelent a Mini zenekar első négy, még a Hungaroton gondozásában kiadott lemeze CD-én. Mert – akár milyen furcsa is – ezeket az albumokat az egykori kiadó nem publikálta CD-n. A Moiras kiadó viszont Török Ádám 70 születésnapjára meglepte vele a művészt, akinek január 27-én lesz az ünnepi koncertje a Gödör klubban. A bulin húsz vendég fordul meg a  színpadon, azok, akikkel az elmúlt 50 évben együtt zenélt. Török Ádámmal beszélgettünk. 

PZL – 061.hu

1973-ban a Mini tagjai nem voltak elég kitartóak… Papp Gyula az országos siker kapujában, meglehetősen gyorsan lelépett, és a formáció aztán fel is oszlott. Mi lehetett az oka, hogy nem várta meg, míg befut a Mini?
1973-ban volt egy komoly robbanás a magyar rockzenében, feloszlott az Illés, a Syrius, és a Mini is … De nem kerülöm meg a kérdést… Papp Gyuszkónak egy igen jó ajánlatot lett Freinreisz Karesz. Megszerezte neki az ORI egyik Hammond orgonáját, amit „kiselejteztek”. Akkoribaan egy ilyen hangszer csodájára járt mindenki. Pedig már megvolt a nagylemezre is a szerződésünk, pénzünk is volt éppen, mert mi kísértük az akkor csúcson lévő Zalatnay Cinit az ORI-túrnéján, napi két előadással, és egy másik teljes nyári turné volt lekötve a Cinivel és a legjobb formáját hozó Generállal.

Élettársa, Freinreisz Cini karrierjét is veszélyeztette… Ő ezt hogy élte meg?
Nehezen… Szólt is nekem, hogy figyelj, Ádika, intézkedj, mert Gyulát átcsábította a Skorpióba Karesz. Forrt bennem a düh, mert nekünk is ment a szekér, Erdőssel tárgyaltam a nagylemezről, ő csak annyit kért, hogy Koldus és királyfi legyen a címe, és felvetette azt is, hogy az album alapanyaga lehetne egy musicalnek.

Török Ádám (Fotó: Horváth Péter Gyula)

És ezt nem tudtad belengetni Papp Gyulának? Hiszen jobban álltatok, mint az akkor alakult Skorpió. A Mini bejáratott, lemez előtt álló, csúcson lévő zenekar volt…
Hülye voltam, ki kellett volna várni a lemezt, a megjelenés után pedig már könnyebb lett volna Gyula helyett mást találni. De ideges voltam, és hagytam, hogy lelépjen… Aztán már nem figyeltem annyira a zenekarra sem. Bevettük Gallusz Györgyöt, aki kiváló orgonista volt, de nem volt a szíve csücske a Mini. Mára egyébként Papp Gyula minden idők egyik legnagyobb zenészévé nőtte ki magát. De vissza 1973-hoz! Elkezdtem még jobban csajozni, inni, és elvittek a francba a nők… Egy fillérem nem volt szinte soha, csak a fuvolám és a két hangfalam és az erősítőm, de a csajokat ez nem zavarta, imádtak. Nem egyszer fordult elő, hogy amikor mentem haza, a lépcsőházunknál ott ült öt-hat csaj. Volt, amelyik megvárta, míg elment az első… Sok nőnél abban az időben ez úgy működött, mint valami pszichózis. Persze, nekem meg mázlim volt ezzel, ez az időszak életem egyik óriási ajándéka volt.

Mi lehetett az oka, hogy csak 1976-ra sikerült aztán egy megbízható felállást összehozni? Azt szokták mondani, hogy kiváló hangszeres muzsikusokból tele a padlás.
Akkoriban azért nem volt annyi jó zenész… Most a csilláron lógnak a csodálatos fiatal muzsikusok, de anno ismertem az összes dobost, zongoristát, basszusgitárost… Abban az időben prog-rockból jazz-rockra váltottam, Németh Karcsival, aki remek témákat hozott a  Fender zongoráján. Abban az időben szerelmesedtem bele a fúziós jazz-rockba. Nagyon megtetszett Herbie Hancock, Chick Corea, a hatásukra a legmodernebb jazz-rock tendenciákat építettem be a Mini zenéjébe. Viszont hiába csináltunk csodálatos új dolgokat, a közönség főleg azokat kérte, amiket a hetvenes évek elején a Papp Gyulával írtunk.

Fotó: Horváth Péter Gyula

Az első, 1978-as lemez megjelenésekor már csúcsra volt járatva a hard-rock. Nektek megvolt a hatvanas évek végi keményebb underground miatt a műfajhoz való kötődésetek. Miért nem jelentkeztetek valamilyen keményebb alapú prog-rockkal?
Engem a saját világom érdekelt, a fúziós zene, a jazz-rock, a prog-rock és a blues… Abban nem hiszek, hogy egy jó zenésznek a trendek után kell kullognia.

A Fekete gép szövege ironikus, de hogy vette a keményebb közönség, amikor a szövegben a diszkó klubokról énekeltél?
Rengeteget jártam az Éden bár diszkójába, ahová sok gyönyörű lány is megfordult, megfogott Donald Byrd zenei világa is, némileg azt idézem meg a Fekete géppel… És persze a hetvenes évek közepi profi jazz-rock zenészekkel készült diszkónak nem sok köze van a nyolcvanas évek olcsó diszkójához.

Fotó: Horváth Péter Gyula

Az Úton a Föld felé szövegírójának S. Nagy van feltüntetve. Könnyen ment vele a munka? 
Anno S. Nagy Istvánt jelentettük le szövegírónak, aki jól tudott lobbizni a Lemezgyárban, és itt-ott belejavított a szövegekbe, de azért nagyon nem piszkált bele. Ez volt az ára annak, hogy lemezünk legyen. Írtóztam a hivatali tárgyalásoktól, ez is az egyik hülyeségem volt, nyilván több mindent lehetett volna elérni, ha többet járok fel az ORI büfébe.

A Dzsungel album megjelenése előtt nem akadékoskodott a Lemezgyár, hogy mi ez a latino jazz? Voltak bölcs megjegyzései Wilpertéknek? A V’ Moto-Rocknak 1979 körül azt mondták, legyenek olyanok, mint a Kraftwerk, a Prognózisra ráerőltették az újhullámot….
Nagyon is bele akartak szólni… Nekünk is a Kraftwerk-féle elektronikus zenét erőltették volna, hogy legyünk mi a „fuvolás Kraftwerk”, de csökönyös voltam, és kívülálló, a saját hülyeségeimet csináltam, mindig azt játszottam, amit szerettem. Beck tanár úr, a Hungaroton zenei rendezője nagyon szeretett, így tudott értünk némileg lobbizni.

Fotó: Horváth Péter Gyula

Mi volt a legnagyobb hülyeséged, amit nagyon bánsz?
Több ilyen dolog is volt, többek között a tagok megválasztásánál nem voltam mindig körültekintő. Jó zenészek kerültek be a Minibe, de volt, akinek más volt a világa, és nem volt igazán motivált… Szeretem ha egy zenész kreatív, de az is fontos, hogy tartsa magát a zenekar irányvonalához, ne erőltesse rá a mániáit másokra.

A Mini esetében hogy zajlott egy próba? Végül is vérprofi zenészeknek nem kell úgy kigyakorolni egy-egy szólót, ahogy a hard-rock bandáknál
Szabad ember vagyok, bizonyos szempontból szeretem a kereteket, ha azok között még tudok improvizálni. Próbálni persze kell, és mi sem próbáltunk talán annyit, amennyi kellett volna… Ugyanakkor rengeteget játszottunk és sokszor a bulikon formálódtak a dalok. Talán jobb lett volna egy-egy dal esetében előre megírni a számot, de annyi fellépésünk volt, hogy sokszor nem volt erőnk a próbákhoz. 1979-ben 239 koncertünk volt. Ott éltünk a Barkasban és ha nem zenéltünk, akkor csocsóztunk… Fiatalok voltunk, bírtuk, de valljuk be: marha fárasztó volt.


Míg az EAST a prog-rockját könnyen el tudta adni külföldre, addig a Mini legalább annyira nemzetközi zenéjét miért nem tudta az MHV külföldön értékesíteni?
Mert nem is akarta. A Lemezgyárral – ahogy már említettem – nem tudtam jó viszonyt kialakítani, sőt Erdőssel kifejezetten rossz volt a kapcsolatom. Idegesített, ha egy hivatalnok bele akart szólni a zenei dolgokba. A Mini lemezek nem jelentek meg liszenc kiadásokban sem, pedig a jazz-rock és a prog-rock kimondottan nemzetközi nyelvű muzsika. Arról nem beszélve, hogy sokat játszottunk külföldön, turnékon, fesztiválokon… A gdanski hajógyárnál is adtuk egy nagy koncertet… Korábban ott már voltak lövöldözések is, forrt az a város, benne volt a levegőben, hogy bármikor kirobbanhat valami. Talán azért is akartak egy jazz-rock bandát, mert ez a zene meditatívabb, mint az ösztönösnek tűnő hard-rock… Közéleti kérdésekben nem nyilvánultam meg olyan harsányan, mint mondjuk Feró, de művészeti kérdésekben csökönyös maradtam. Viszont az ORI-ban szerettek minket, talán ezért is játszottunk sokat.

Megjelenik a Hungaroton kiadású négy lemezetek díszdobozos kiadásban, a Moiras kiadó gondozásában. Ezek remaszterizált felvételek?
Persze, remaszterizált formában jelennek meg, a január 27-i születésnapi koncertemen már kaphatóak lesznek. Külön, az eredeti tasakok kicsinyített változataiba kerültek bele az albumok, azokat fogja össze egy díszdoboz. Mert hát mégiscsak hetven éves vagyok, ami nokedliből sem kevés.

A koncert a négy album dalaira épül?
Igen, a legsikeresebb dalokat vettük elő, azokkal a zenészekkel, akikkel együtt írtuk. Színpadon lesz Závodi Janó, Papp Gyula, Tátrai Tibusz, Németh Karcsi, Németh Lojzi, Szivacs… És persze jönnek a fiatalok is. A Mini Acustic World kezd a Bartók-átiratokkal, ott játsszuk először Papp Gyula közreműködésével az Allegro Barbarót. Jó kis buli lesz, gyertek!

Vezető kép: Horváth Péter Gyula