Globalizáció és egészség. Ez a két szó ritkán kerül egymás mellé, holott életünkben észrevétlenül nyomot hagy a környezet, amelyben élünk. És környezetünkben, talán nem is annyira észrevétlenül nyomot hagy, ahogyan élünk. Dr. Tompa Anna nemrégiben megjelent könyve arról a világról, amit magunk ellen fordítottunk.

SUSÁNSZKY MÁTYÁS PÁL – Nullahategy

A tudományos-fantasztikus filmek újabban előszeretettel foglalkoznak a tönkretett Föld elhagyásának gondolatával. Az eldobhatós, lecserélhetős Föld jellemző médiaterméke mai korunknak, holott még egyetlen más bolygót sem ismerünk, ahol képesek lennénk a túlélésre. És ugyan miféle kirajzása volna az emberiségnek, amely örökségként a természettel való együttélés képtelenségét sugározná szét egy kihasznált anyabolygóról? Nem az alkalmazkodás képességét, hanem annak a hiányát. Ami ezen a bolygón nem megy, az máshol sem fog sikerülni, hiába az álmodozás. Ezért itt kell megtalálnunk az egyensúlyt, amit aztán esetleges terjeszkedésünk alkalmával tudásként továbbvihetünk, ezzel azonban Hollywood nem foglalkozik, mert nincs rá receptje. Dr. Tompa Anna viszont épp egy ilyen könyvet írt…

[dcs_note color=”#202020″ bgcolor=”#DCDCDC” bcolor=”#C0C0C0″ bwidth=”6″ align=”center” rounded=”0″ bottom=”15″ execute=”false”]Dr. Tompa Anna, a Népegészségtani Intézet igazgatóhelyettese, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia Doktora. Az Egyesült Államokban ismerkedett meg a rákkutatás legújabb módszereivel, s kutatta a kémiai anyagok káros hatásait. Itthon az Országos Kémiai Biztonsági Intézetben folytatta kutatásait, amelynek később igazgatója is lett. Egyik legjelentősebb kutatási területe a munkahelyi vegyszer-ártalom okozta megbetegedések megelőzése. Több tankönyv és ismeretterjesztő könyv szerzője, illetve szerkesztője (Lázadó sejtek, Környezet és egészség, Ifjúságunk egészségvédelme, stb.).[/dcs_note]

A könyv jelentőségének felismerésével egyetlen probléma van, mégpedig hogy alapvetően tudunk az egyes problémákról, népbetegségekről, a természet pusztításáról, káros vegyianyagokról és szenvedélyekről. Az részinformációk birtokában vagyunk, de nem vagyunk képesek azokat összekapcsolni. Hiányzik a felismerés, hogy „az emberiség egészségi állapota hű tükre a társadalom és a gazdaság állapotának”. Ha a globalizációra, mint a Föld nemzetek fölötti információáramlására tekintünk, ahol szabadon elérhető a tudás, feltételezhetünk egyfajta, az egész bolygót magábaölelő közös tudatot. Ez a közös tudat koránt sem teljes, és gyermekcipőben jár a globalizáció előnyeit korán felismerő pénzvilággal szemben. A kontinensek fölött álló politikai és gazdasági érdekközösség, mint egy kamaszgyerek, próbálgatja felelőtlenül az erejét emberen, természeten egyaránt, hogy a hatalma növekedjen. Ennek köszönhetően „az ember egy második természetet, egy ember alkotta világot teremtett”. Mégpedig egy olyat, amelynek törvényeit maga sem ismeri igazán, mert nem a természet, hanem egy sajátos pénzügyi logika alkotta azokat. Bizonytalanul járunk ennek az elidegenedett világnak a talaján, és „a félelem, a depresszió, a kiszámíthatatlanság lett úrrá az emberiségen, amit a lélek, a belső kontroll pusztulása követhet.” Talán leginkább azért, mert nem érezzük otthon magunkat. „Az evolúció során az emberiség legádázabb harcait éppen a félelem, a biztonságos otthon, a menedék megszerzésének és védelmének érdekében vívta; ez biztosította számára a túlélést. Az otthon, a teleülés emberi, nyelvi közösséget, kultúrát egészséges legelőket, tiszta vizet, megélhetést és egészséges életteret biztosít az embernek. Az ősi települések kiválasztásának is ezek voltak a fő szempontjai. Manapság sajnos már nem vagyunk kellő tekintettel az élő környezetre.”

glob_és_egészs

Az emberiséget sújtó népbetegségek, káros szenvedélyek, pszichés zavarok egyfajta tünetegyüttest alkotnak, mivel „…az egészség nem magánügy, hanem az élő és élettelen környezetünk függvénye”. Az emberiség kvázi kórlapjából kiolvasható jellemvonások azonban korántsem egy ifjú, erejét próbálgató fajra következtethetünk. Az, ahogyan önmagunkkal és környezetünkkel bánunk sokkal inkább hasonlít egy önző és szenilis vénember tanyájára. Nem vagyunk közös, jóságos, a föld értékeit őrző tudat, hanem egy új környezetet megalkotó, a Föld biológiai rendszerét felülíró tömeg, úgy borítjuk le a természetes felszínt, mint egy kuktát a fedő. Hogyan csinálhatnánk másként?

Tompa Anna kötete teljesen más, humánusabb alapokból indul ki. „Az emberiség életbenmaradását és fejlődését a védekezőképessége határozza meg.” Ez azt is jelenti, hogy akár önmagától, az önmaga okozott szennyezések, rossz beidegződések ellen is védekeznie kell. Ehhez az szükséges, hogy az átlagember számára érthetetlen gazdasági törvények helyébe azt a tézist állítsuk: „a társadalom gazdasági ereje az egészségi állapot függvénye. Ennek az egészségi állapotnak a fenntartásához vissza kell találnunk az együttélés képességéhez, következésképp szakítanunk kell azzal a gyakorlattal is, hogy „az, ami természetes, egészséges, szokványos vagy követhető, az érdektelen kategóriába tartozik”. A klasszikus értékek (család, emberi kapcsolatok) újrafelfedezése mellett a felkészülés, és korunk problémáinak pontos ismerete is szükséges. A megelőzés, „a primer prevenció gyakorlattá válásának döntő szerepe lesz a környezethez történő sikeres alkalmazkodásban”.

föld

Ez a könyv, a maga egységességében tehát az emberiség környezetet is befolyásoló életmódjának az egyes emberekre gyakorolt hatását mutatja be. Egy olyan régóta esedékes szakkönyv, vagy akár egy tankönyv lehetséges vázlata, amely segítségével megtanulhatjuk globálisan szemlélni saját problémáinkat, betegségeinket, és felismerni azt, hogyan küzdhetünk ellenük, vagy hogyan előzhetjük meg azokat. Amitől viszont megóv bennünket, az annak a lehetséges lelki alkatnak a bemutatása, amely az emberiség globális viselkedése és betegségei mögött meghúzódik. Erre a világlélekre, amelyre csak a tünetekből következtethetünk, csak lassan, és cseppet sem fájdalommentesen fogunk ráismerni. Viszont ez a fokozatos megismerés lehet az az út, amely végre segít egy a környezetével és önmagával is felelősen törődni tudó közös emberi tudat megszületésében. Így új értelmet nyerne az a szó: globális. Első lépésként olvassuk el a könyvet. Aztán adjuk kölcsön…

 

Itt egy elgondolkodtató előadás, a Mindentudás Egyeteméről Tompa Annától.

 

kezdőkép: a fotó a Voyager 1., legtávolabb eljutott űrszonda felvétele a Földről.

kép forrás: galleryhip.com