“Fogadjuk el, lehet, hogy nem ez lesz élete legerősebb féléve, és ez is rendben van” – mondja a pszichológus, akit többek között arról kérdeztünk, hogy a járványügyi rendelkezések miatt kialakult, eddig soha nem tapasztalt helyzetben hogyan tudjuk megkönnyíteni gyermekeinknek az online térben való tanulást. Kádár Annamária pszichológussal, egyetemi adjunktussal, a népszerű Mesepszichológia-könyvek szerzőjével beszélgettünk.

MÉNES MÁRTA – 061.hu

Hétfőn elindult az iskolások távoktatása, ami a tanároknak és a gyerekeknek egyaránt óriási kihívást jelent. Mi az, amire a leginkább figyelnünk kell, hogy az otthonról való tanulás működjön?
Az otthonoktatás még azok számára is hatalmas kihívás, akik ezt önként vállalták, évekig készültek rá és normál életvitel mellett gyakorolják, és nem házi karanténból volt szerencséjük belekóstolni. Valószínű, hogy nincs mindenkinek annyi és olyan minőségű digitális eszköze, internet hozzáférése, ami a mindennapos hatékony tanuláshoz és otthoni munkához szükséges, hogyha a szülők is home office-ban dolgoznak. Mivel eleve nincs stratégiánk még az otthonlétre és a bezártságra sem, nem hogy még az otthonoktatásra, időre, türelemre van szükség, amíg beáll ez az új rendszer.

Hogyan alakítsuk ki a gyerek napirendjét? Mi tekinthető jó aránynak az online/offline aktivitást tekintve?
Az otthontanulás miatt most sokkal többet neteznek, tévéznek a gyerekek, így fontos, hogy offline aktivitásokba is bevonjuk őket (pl. közös házimunka, társasjáték, kertészkedés). Hogyha van egy stabil napirend, akkor kiszámíthatóan lehet tudni, hogy mikor van tanulás, mikor van szabadidő és mikor van közös program a családdal. Érdemes betartani, hogy a családi közös étkezések kütyümentesek legyenek. Ugyanakkor azt is figyelembe kell venni, hogy gyermekünk a barátaival, osztálytársaival is digitális eszközökön tartja a kapcsolatot.

Mennyire legyen jelen a szülő a távoktatás alatt? Kell-e, hogy koordinálja azt?
Elsősorban a gyermeknek kell kiépítenie a saját tanulási rendszerét. Már Vekerdy Tamás is kihangsúlyozta, hogy minden szülő a saját gyerekének a legrosszabb korrepetitora. Ha otthon vagyunk és gyermekünk is otthon tanul, akkor nagy a veszélye annak, hogy beleszóljunk a távoktatásba. Egy szülő soha nem lehet saját gyermeke tanára, a két szerep keveredése feszültséggel terheli a kapcsolatot. A szülő támogatóként működhet, hogyha a gyerek a segítségét kéri, akkor rendelkezésre állhat.

Hogyan lehet még hatékonyabbá tenni a tananyag “felszívódását”? Vannak-e erre tippek, gyakorlatok?
Most nem a tananyag megtanulása a legfontosabb cél, ki kell bírni a bezártságból származó feszültségeket, konfliktusokat, szorongást, bizonytalanságot, aggodalmat. Ha érzelmileg kiegyensúlyozott a gyermekünk, sokkal jobban rögzül a tananyag.

Milyen szülői szankciók ajánlottak, ha a gyerek nem szeretne otthon tanulni?
Én inkább a pozitív motiválásban hiszek. Lehet a gyermekünkkel egyezkedni, kompromisszumot kötni, illetve fogadjuk el, lehet, hogy nem ez lesz élete legerősebb féléve, és ez is rendben van.

Kádár Annamária pszichológus, tréner, jelenleg a Babeș-Bolyai Tudományegyetem marosvásárhelyi kirendeltségén tanít. Az Erdély FM rádió, valamint az Erdély TV Pszichotrillák című élő műsorának meghívott szakértője és társszerkesztője. Munkája a hobbija is egyben, nagy szerelme a tréningszakma, itt érzi magát legotthonosabban. Rendszeresen tart csapatépítő, kommunikációs, vezetői és érzelmi intelligencia fejlesztését célzó tréningeket. Egy évtizedet átölelő, érzelmi intelligenciára és mesékre alapozott kutatásaiból született meg a Mesepszichológia című könyve. A könyv 2012 legnagyobb példányszámban elkelt pszichológiai, gyermeknevelési témájú műve lett Magyarországon, és az ismeretterjesztő kategóriában elnyerte a Libri Aranykönyv díjat is. Kutatási és érdeklődési területei: érzelmi intelligencia, flow-élmény, csoportokkal való munka módszertana, asszertivitás, személyiségfejlesztés, önismeret, narratívumok tartalomelemzése, fogalmazási képesség fejlődése és fejlesztése, olvasóvá nevelés, a mese gyógyító ereje, pedagógusi hivatás-személyiség alakítása, valamint a játék szerepe a gyerek személyiségfejlődésben.