Egyedül nem megy – A filmtörténet legjobb férfi párosai

Nyolc film után a világviszonylatban eddig 5 milliárd dollárt bekaszált Halálos iramban-sorozat bemutatta az első spinoff filmjét, amelyben Dwayne Johnson és Jason Statham tér vissza, mint Luke Hobbs és Deckard Shaw. Azt nem mernénk kijelenteni, hogy a Halálos iramban: Hobbs & Shaw izomduója beleférne-e minden idők legjobb férfi színészpárosainak sorába, mindenesetre összeraktuk szubjektív hetes listánkat.

061.hu

Stan Laurel és Oliver Hardy

Stan és Pan néven ismerik a magyar mozi- és tévénézők az amerikai burleszkfilm hőskorának klasszikus párosát, Stan és Ollie-t. Stan Laurel (eredeti nevén: Arthur Stanley Jefferson) és Oliver Hardy (azaz Norvell Hardy) számos néma- és hangosfilmben szerepeltek együtt, mindig ugyanazt a karaktert megformálva: a vékony Stan hozta a tutyimutyi, együgyű figurát, a kövér Pan az agilis, lobbanékony puffancsot. Rövid ideig dolgoztak már együtt az 1920-as években, majd 1927-től kezdve működtek úgy, mint „Laurel és Hardy”. Amikor 1929-re a hangosfilm uralma alá került a filmgyártás, a némafilmsztárok döntő többsége hetek-hónapok leforgása alatt kikerült a filmiparból. Számtalan megdöbbentő tragédia, egyéni sorsdráma játszódott le akkoriban a színfalak mögött. Csak kevesen kerültek át a némafilmből és tudtak további sikereket elérni, ám Stan és Pan sikere tovább fokozódott. Chaplin és ők ketten biztosították művészetükkel a filmtörténet e jelentős változásánál a folyamatosságot. Utolsó filmjüket 1950–1951-ben forgatták, majd végérvényesen visszavonultak.

 

Walter Matthau és Jack Lemmon

Szinte hihetetlen, hogy már lassan húsz éve egyik színészlegenda sem él közöttünk, Walter Matthau 2000-ben hunyt el, Jack Lemmon pedig egy évre rá, 2001-ben. Sok évtizedes, közös filmes múltjukon túl a magánéletben is szoros barátság kötötte össze őket. Legtöbb filmjükben összeszokott párosként szórakoztatták a filmközönséget. Érdemük leginkább abban rejlett, hogy a kulisszák mögött elválaszthatatlan két jó barát a filmvásznon gyökeres, a folyamatos szívatásokban és civódásban megnyilvánuló ellentétet formált, amely a fiatalabb korosztály rekeszizmait is alaposan megdolgozta. Elég, ha csak Max Goldman és John Gustafson kényszerű szomszédságára gondolunk minden bizonnyal legismertebb közös alkotásukban, a Szomszéd nője mindig zöldebb című vígjátékban, amelynek dialógusai szállóigévé váltak (a Még zöldebb a szomszéd nője c. folytatás Sophia Loren vendégszereplésével szintén hatalmas sikert aratott). Sorban a legelső közös filmjük a Sógorom, a zugügyvéd című film volt, a legutolsó pedig a Furcsa pár 2. Karrierjük során sokak számára ismeretlen oldalukat is bemutatták olyan komolyabb alkotásokban, mint A “JFK” háttere – Az összeesküvés kérdése (1992) vagy a The Gentleman Tramp (1976) amelyekben mindketten narrátori szerepben tűnnek fel.

Paul Newman és Robert Redford

Az idén 83 éves Redford, akinek bár jól cseng a neve Hollywoodban, igazi terepe már hosszú ideje a független film, már egészen fiatalon sorban kapta az izgalmas és változatos szerepeket az olyan filmekben, mint a Butch Cassidy és a Sundance kölyök, az Oscar-jelölést is hozó A nagy balhé vagy Az elnök emberei. Előbbi kettőben együtt játszott az egyik legszerényebb és legvonzóbb filmsztárnak tartott, magyar származású Paul Newmannel, és legendásan jó barátok is lettek. Első közös filmjükön szinte alig fogott az idő, a Bolíviába menekülő rablópáros története ma is szórakoztató, a szerelmi háromszög pedig szívbemarkoló. Redford közismerten szerény sztár, aki sokkal inkább a szerencsének, mint kivételes tehetségének tudja be hollywoodi karrierjét. Nem tartja magát kiemelkedő színésznek, egyedül A nagy balhéban nyújtott alakítását érzi maradandónak. A Butch Cassidyt készítő trió, Redford, Newman és George Roy Hill rendező álltak össze újra, hogy megismételjék a korábbi sikert. Végül felül is múlták: az átverős gengsztersztorival hét Oscart nyertek, Redfordot is jelölték, de ő nem kapta meg. Paul Newman 83 éves korában hunyt el tüdőrákban.

Gérard Depardieu és Jean Reno

Kevés olyan összecsapott, befejezetlen komédia született, amin annyit lehet röhögni, mint a Pofa be! című vígjátékon. Depardieu mára mintha elvesztette volna a kohéziót, ám nem feledkezhetünk meg arról, hogy a kosztümös történelmi drámától a thrillerig minden játékfilmes műfajt végigkóstolt színészóriás kiváló nevettető, akinek komédiázása Fernandel, Funés, Bourvil vagy Pierre Richard zsenijéhez mérhető (utóbbival alkotott párosa is erre a listára kívánkozik). Egy alapvetően rossz film sikeréhez persze nem elég egyetlen bálványszínész, aki járatos a hülyéskedésben. Mondanunk sem kell, Jean Reno is odateszi magát, és hallgatag nehézfiúként méltó partnerévévé nemesedik Depardieu szófolyásos félbolondjának. Fátylat hát a béna forgatókönyvre, hiszen itt van a veterán rendező, a Pierre Richard és Depardieu hasonigényű dolgaiból, a Magas szőke férfi-filmekből meg az Őrült nők ketrecéből megismerhetett Francis Veber is, aki könnyedén veszi fel azt a pergő ritmust, amit a modern francia filmtől megszokhattunk. 

Bud Spencer és Terence Hill

Generációk nőttek föl a jólelkű, lapáttenyerű Blutó-figura és a fürge, folyton vigyorgó szépfiú bűnügyi vígjátékain és kalandfilmjein, amelyekben percenként kalapálják kockára a rosszfiúkat. Igazi pofon mégsem csattant el soha, a jelentekben nyoma sincs vérnek, és senki nem hal erőszakos halált. Amikor Hillnek – eredeti nevén Mario Girotti – bemutatták Carlo Pedersolit, azaz Bud Spencert, alig hitt a szemének: egy amatőr hájpacninak látta, aki még lovon sem ült soha és két mondatot nem tud elmondani értelmesen. A korábbi válogatott vízipólósról és úszóról azonban gyorsan kiderült, hogy csupa szív, roppant művelt és sokoldalú ember, akit imádnak a nézők. Terence Hill neve sokáig összefonódott a nála tíz évvel idősebb Spencerével, akivel 1967-től 1985-ig összesen 18 filmet készítettek. Utolsó közös filmjüket közel tíz év kihagyás után, 1994-ben forgatták, amikor ismét összeállt a legendás páros a Bunyó karácsonyig leforgatására, ezután útjaik végleg különváltak. Bud Spencer 2016-ban elhunyt. A közhiedelemmel ellentétben nem voltak elválaszthatatlan barátok, egyszerűen jó kollégák, rendkívül eltérő személyiséggel. Németországban és – főleg – Magyarországon lettek a legnépszerűbbek.

Richard Pryor és Gene Wilder

Bár Wilder eredetileg drámai színésznek készült, sokáig az egyik legnépszerűbb komikus volt Amerikában. A Willy Wonka és a csokigyár tette híressé de az örökkévalóságba Richard Pryorral együtt vonult be. Az 1976-os Száguldás gyilkosságokkal című akció-vígjátékban tűnt fel először Pryor partnereként, később még három filmet forgattak közösen, a Dutyi dilit és a Vaklármát, valamint a kevésbé ismert Folt a zsákját című vígjátékot 1991-ben. A Dutyi dili forgatása híresen problémás volt Pryor miatt, aki akkoriban volt a kokainfüggősége csúcsán, csoda, hogy annyira jól sikerült a film. Pryor jellegzetes grimaszaival, kidüllesztett szemgolyóival, bamba tekintetével filmlegenda lett. A Vaklárma viszont ideális körülmények kötött készült, Pryor is jól viselkedett, rengeteget improvizáltak együtt. Az afroamerikai színész már régóta sclerosis multiplexben szenvedett, utoljára David Lynch Lost Highway c. filmjében vállalt el egy kerekes székes szerepet. Wilder életének utolsó három évében Alzheimer-kórban szenvedett, 83 éves korában, 2016-ban hunyt el.

Mel Gibson és Danny Glover

Az 1987-ben bemutatott Halálos fegyver a buddy-cop filmek esszenciája, Richard Donner akcióklasszikusa lehetett volna egy sima akcióvígjáték is, a jó és rossz zsaru felállással, de ennél jóval többet kaptunk. Riggs és Murtaugh karakterénél különbözőbb párost nem is találhattak volna, és mégis működött, sőt, megkaptuk a mozitörténelem egyik legikonikusabb, legtöbbször (és legtöbbször sikertelenül) lemásolt duóját. Nem csoda, hogy négy rész is készült a szériához, az utolsó 1998-ban. Donner korábban elárulta, bár Murtaugh szerepére egyértelműen Danny Glover-t akarták, Riggs szerepére Harrison Ford-tól, Charlie Sheen-ig többeket is elképzeltek már, mielőtt Gibsont választották volna. Ahogyan az is megfordult a készítők fejében, hogy Riggs a második részben már nem szerepel már, vagy ha mégis, a végén kinyiffantják. Az új Predator rendezésével befuccsolt Shane Black írta a filmek forgatókönyveit, és a pletykák szerint megírta az ötödik rész szkriptjét is, a rendezésre pedig Richard Donner is bejelentkezett. A filmben visszatérne Mel Gibson, Danny Glover és Joe Pesci is, de sajnos úgy fest, hogy a stúdióguruk jegelték az egészet.

2019-08-11T13:35:34+02:00 2019. augusztus 10.|