Tetszett a cikk?
  •   
  •   
  • 143
  •  
    143
    Shares

Példa nélküli az idei év és vele együtt a nyár is. Eddig szinte kivétel nélkül elmaradtak a hazai fesztiválok, amelyek nélkül el sem tudtuk volna képzelni a nyarat. A július 29-ei utolsó kormányülés hozhat még vigaszt, és akkor azok a rendezvények, amelyek megtehették, hogy újratervezzenek augusztusban kárpótolnak minket az elmaradtakért. Addig is emlékezzünk a VOLT és O.Z.O.R.A. után a Balaton Sound legjobb pillanataira. 2009 volt az egyik legmeghatározóbb év a Balaton Sound történetében. Kitörölhetetlen és talán megismételhetetlen az, amit adott. Legalábbis a 061.hu-nak nyilatkozó hazai zenészek életét egyértelműen meghatározta, befolyásolta. De meséljék el ők maguk az elmúlt esztendők legemlékezetesebb soundos pillanatait.

MIKLÓS KATA – 061.hu

Tolo / Mate Tollner

Az első Balaton Soundra Tiga miatt másztam be, kb. akkor indult a LavaLava. Óriási hatással volt ránk az a vibe, amit előtte még soha nem tapasztaltunk. A másodiktól pedig minden évben felléptünk a LavaLavával. Olyan is volt, hogy a nagyszínpad warmup sávjában (előtte még közelről sem láttunk ekkora színpadot).

A legutóbbi 3 évben pedig már a fesztivál munkatársaként dolgoztam. Rengeteg szép emléket őrzök bulizóként: a Kraftwerk élőben (2009) vagy Seth Troxler, Jeff Mills, Villalobos, Josh Wink és Luciano 2011-ből (aki a szett végén ledobta a cipőjét az őrjöngő közönségnek. Azt sikerült megkaparintanom.), vagy az Azari & III live-ja és az a reggeli Sven Väth szett, amit David Guetta is megcsodált. De a nulladik napi Naga+Beta szettek is legendásak voltak akkor. BS dolgozóként azokon a projekteken dolgoztam, amik a hozzám közelebb álló, régi, kevésbé mainstream dolgokat próbálták visszacsempészni a fesztiválra: projektvezetőként koordinálhattam a Boat Party-kat, amin javarészt house és techno dj-k léptek fel és a Clubs On The Beach projekt teljes megszervezésén és lebonyolításán is dolgozhattam. Ez kb. arról szólt, hogy 5 elsővonalas nemzetközi (klub-) brandet importáltunk Zamárdiba, akik a teljes rezidensi gárdájukkal hostoltak 1-1 napot: Watergate (Berlin), Rex (Paris), Fuse (Brüsszel), Pacha (Ibiza), Defected (London).

Charlotte de Witte két évvel ezelőtt Balaton Soundon.

Bernathy Zsiga

Még faterommal a Bernathy & Son live acttel játszottunk Julian Jewel előtt a 2009-es Balaton Soundon egy fura kupolaszerű helyszínen. Őszintén szólva akkor fogalmam sem volt, hogy ki jön utánunk. Valami kopasz külföldi csávó… 10 évvel később rám köszönt egy backstage-ben, csak azért, hogy elmondja, hogy emlékszik ránk. 🙂 Megjegyezte az apa fia formációt. :)))

Ez jó track, de amúgy őt élőben szeretem igazából. Mindig élet van a szettjeiben, jól húzza az ívet, mosolyt csal az arcomra.

Roland Handrick

2009. Balaton Sound T-Mobile terasz. A legendás Sven Väth a pultban, azóta is top 10-es dj szett, amit valaha hallottam. Jó közönség, szenzációs zenék, parádés hangulat és Papa a végére a security-s nyakában kötött ki és közben ez a zene szólt:

Szintén 2009, Balaton Sound main stage. Végre hallhattam élőben az Underworldot, heteken át izgultam, hogy milyen lesz az egész koncert. Szóba elegyedtem egy külföldi párral (angol, német, holland passz 😂) a koncert közepe tájékán megkérdezték tőlem, hogy mi a kedvenc Underworld zeném. Rávágtam, hogy természetesen a “Jumbo” és mennyire imádnám, ha lejátszanák és abban a pillanatban megszólalt a “Jumbo”. Még most is libabőrös leszek, ha eszembe jut ez a pillanat…

2011. Balaton Sound. T-Mobile terasz. Akkoriban 3 nagyon imádott dj-m volt egy line upban egymás után. El sem hittem, mikor olvastam a napi bontást. Josh Wink, John Digweed és Steve Bug… OMG!!! Nagyon tetszett mindhárom szett, egyben volt az egész este, nagyon cool, igazi tech house-ok és primőr acid szólt végig… Erre emlékszem hogy felcsendült:

Zvezda Beta

Különös varázsa volt a T-Mobile terasznak, mint egy nyitott nyári szuper klub a fesztivál közepén. Rengeteg emlékem van, csak erről a színpadról annak ellenére, hogy pár éve az EDM térhódítása miatt már nem létezik ez a stage. Emlékszem, 2011-ben volt Ricardo Villalobos, Loco Dice és Seth Troxler Bill Patrickkal egy reggelen. Luciano úgy megcsinálta az embereket, hogy a legzoralabb autónepper kinézetű figurák is virágot szedtek reggel. 45 percig tapsoltuk vissza. Az ember kidobta a cipőjét a közönségbe. Soha nem láttam ilyet! Vagy említhetném a saját fellépésünket, még a hőskorból egy csütörtök délutántól éjjelbe nyúlva, ami talán az akkori Naga & Beta korszak csúcspontja volt. Volt egy este, egy ember, egy előadó, egy művész, egy zseni, egy lemezlovas, aki kiemelkedik mind közül. Abban az időben már sokadik virágzását élte emberünk, de ennek híre hozzánk még nem jutott el. Itt nálunk (ez a nálunk természetesen csak a szűkebb baráti kört jelentette, de persze abban az időben (is) úgy gondoltuk, hogy amit és ahogyan tudunk, érzünk, az úgy is van és kész), szóval nálunk akkor, 2009-ben nem volt épp jó helyen rangsorolva. Úgy gondoltuk túl van a csúcson, nem mutat már újat. Akkor már ötször hallottam, először 1995-ben a Petőfi Csarnokban és úgy éreztem, úgy éreztük, hogy már nem adja ugyanazt a varázst. Óriásit tévedtünk! Emlékszem, Richie Hawtint várta mindenki abban az évben, mint bármelyik évben. A Terasszal szemközt, a parton lévő sörbárban unatkoztunk, amikor elkezdett a király, Sven Väth! Ez olyan éjfél körül lehetett, de lehet később kicsit. Nagyjából a harmadik számnál járhatott, amikor egymásra néztünk, hogy nem sétálunk e kicsit közelebb? Úgy az ötödik számnál hátrahagytam a többieket, és mint akit láncon húznak száguldottam egyre közelebb a dj pulthoz. Akkor még lehetett. Nem is tudom, hogyan írjam le, hogyan jellemezzem az ezután következő nagyjából 6 óra élményét. Addig soha nem csináltam ilyet és szerintem azóta se, hogy hiába kellett, a 6 óra alatt nem mozdultam el a színpadtól (még wc-re sem), nehogy egy másodpercről is lemaradjak. Egyszerűen nem volt rá opció, nem jött egy gyengébb zene sem vagy bármi, ami kizökkenthetett volna. És csak lemezről, ahogy szokta természetesen. De számomra ez azért volt extra, mert akkoriban elég rendesen lefedtem a lemez megjelenéseket, gondoltam én… Aztán Sven Väth szettje alatt kiderült, hogy közel sem. Bombasztikus darabok 6 órán keresztül és talán, ha egyet ismertem, de őszintén nem emlékszem arra sem. Lehet, csak magamat nyugtatnám a ténnyel és valójában zéró zenét ismertem. Pedig a szett és az élmény szinte minden pillanata megvan a mai napig, hihetetlen mágia volt. Sokszor hallottam, láttam előtte Sven Väth mindenféle játékát, koncertjét. Meg merem kockáztatni, hogy ez nála is egy kiemelkedő estének számított. Ahogy viselkedett, abból úgy látszott mindenesetre. Ő mindig is extrán kontaktban volt a közönséggel, abban az időben főleg. Rémlik is pár klubvideó mindenféle pókember mutatványokról szett közben, ami talán már picit túlzás is volt. Itt szerencsére nem volt ilyen, de azért elég volt a dj pultra nézni és rögtön tudtad, ki irányít. Vezényelt is rendesen. A mikrofon már egész korán elő került, de volt biztonsági ember nyakában lovaglás a közönségbe, táncolás a színpadon David Guettával, aki szintén itt vezetett le a fellépés után. Csak pislogott ő is.

A show csúcspontján – ilyet szintén nem láttam, hallottam addig techno bulin – megénekeltetett minket, mint ahogyan egy rock koncerten szokás, méghozzá a Stardust slágerével. Megcsillantak a nap első sugarai, Sven lehúzta a potmétert és együtt üvöltöttük, hogy „music sound better with youuuu”… jaj de csodálatos jelenet volt.

A szett eredetileg 3 óra lett volna, de senki nem jelentkezett, hogy szeretné leváltani, természetesen, ahogy ezt ilyenkor illik. És minden a helyén volt. A szettnek volt eleje, közepe és vége… Az a VÉGE! Akik ott voltak, azoknál azonnal sláger lett az “Eddy Pirax – I Love You“. Mögöttünk jött fel a nap, szemben a kivetítőn pedig naplemente volt. Csodálatos volt az egész.

És természetesen az “Aphex Twin –  Windowlicker” a végére és mindenki mehet haza. Órákig regélhetnék mennyi és milyen bulin voltam már, milyen zenei élmények értek, de ez biztosan benne van a legjobb háromban!

Az idei sajnálatosan elmaradt BS line upot vizsgálva egy név van, mely számomra – egyébként az elektronikus zene területén is – mindent visz. Ő Danny Tenaglia, akit a Resident Advisor elektronikus zenei portál egyenesen a dj-k dj-jének nevez. Rengeteg saját szerzemény és remixe van, amelyek közül az egyik legkedvesebb számomra:

Nora Matisse

A Sound alkalmával szoktam egyedül ébresztő órát beállítani. Évekig délelőtt 11 órakor kezdtünk zenélni a Made Inn csapatával a Volt Bár által összeállított stage-en, majd kis pihenő után  következett az esti fellépés. Jó hangulatban teltek a délelőtti zenélések, hecceltük egymást ki ér oda időben, Poli, David Mole es Roland Handrick társasága mindig inspirál a pult mögött. Nagyon felkészültek a srácok, sok lemezt hoznak, a humoruk  azonnal felold minden izgalmat. A Sound mainstream vonala mellett  mindig lehet csemegézni kitűnő underground előadók közül. Ezek közül is az Underwroldot emelném ki, na meg a jó öreg, visszatérő Sven Väth szetteket. A régi Soundok egyikén volt szerencsén meghallgatni a Chemical Brothers-t, nagyon bírtam! Poli naplemente szettjei legendásak mind a szűkebb, mind a tágabb baráti körökben. Ott sorakoztunk minden évben mögötte, mint a kis katonák. Nem elhanyagolható a Sound jelentősége az internacionális lehetőségeket tekintve a hazai artistokra nézve! Philipp Straub nagyon jó kolléga lett, valamint a belga USX dj barátomat is ezen a rendezvényen ismertem meg. Azóta többször is zenéltünk együtt Brüsszelben.

Címlapfotó: Balaton Sound Official


Tetszett a cikk?
  •   
  •   
  • 143
  •  
    143
    Shares