Tetszett a cikk?
  •   
  •   
  •  
  •  

Napokban jelent meg Finy Petra Akkor is című regénye, amely egy kétgyermekes fiatalos anyuka válásának kálváriáját mutatja be. Az alapvetően mesekönyveket író szerzőnek nem ez az első,  felnőtteknek készült regénye, a Madárasszony után az Akkor is igazi érzékenyítő könyv, amelyben megismerünk egy nehéz női sorsot. A stílusa némileg könnyedebb, lazább, karcosabb, lett. Finy Petrával beszélgettünk.

PZL – 061.hu

Író vagy, de emellett a könyves szakmában is dolgozol. Hová pozícionálod az Akkor is című új könyved?
A Madárasszonyhoz hasonlóan, ez is egy olyan szépirodalmi regény, mely egy női sorsot mutat be. Csak míg ott a depresszió volt a fő téma, mely rengeteg embert érint Magyarországon, itt a váláson van a fókusz, amivel szintén sokan küzdenek meg. Annyi a változás, hogy az első, sűrű szövésű, lírai felnőtt regényemhez képest a stílus kicsit könnyedebb lett, mégis karcosabb. És rengeteg olvasó szerint viszi-húzza magával őket a szöveg: két nap alatt szippantják be a történetet.

Mi az a tapasztalat, amit a gyerekirodalomból hasznosítottál a regény írásakor ?
A gyerekek figurájának megalkotásához nyilván jól jött a gyerekkönyves tapasztalat. De amit a legjobban kamatoztatni tudtam, az inkább a dramaturgiai strukturáltság, a gördülékenység és az információk megfelelő adagolása. Leginkább az Úszósuli című kamaszkönyvem építkezése szolgált hasznos tanulságokkal, hogyan lehet izgalmasan és humorosan írni.

A fülszöveg kiemeli, hogy az írónő egykorú a főszereplővel. Ez tudatos motívum volt? 
Teljesen tudatos, hiszen nyilván foglalkoztat az, hogy pár nap múlva negyvenéves leszek, bár tisztában vagyok vele, hogy semmi nem változik ettől az életemben. Nem  telik majd máshogy a napom: reggel ugyanúgy megcsinálom a  reggelit a gyerekeimnek, elindítom őket az iskolába, rohanok a kiadóba, este vacsorafőzés, tanulás, majd írok és olvasok. A menetrend negyvenévesen is ugyanaz lesz. Ha valaki arra kíváncsi, hogy van-e a kötetben velem megtörtént esemény, akkor igen egyszerű a válasz: nem, a férjem nem hagyott el. Ugyanakkor, természetesen nyomokban én is felfedezhető vagyok a szövegben: itt lakunk a Bikás parknál, láttam lamantinokat párzani, szeretem Szabó Magdát, és hosszú autóutakon feltett lábakkal (nagyon veszélyes, senki ne csinálja utánam) szoktam hangosan felolvasni.

A borítón a Sárát megszemélyesítő lánynak vörös haja van. Miben emlékeztet Sára rád és miben tér el?
Én is az ELTE Tanárképző Karára jártam a Kazinczy utcába, de nem lettem végül tanárnő. Két gyerekem van, de nem hagyott el a férjem. Nagyon beteg volt a papám, és nagyon aggódtunk érte, de szerencsére én nem veszítettem el őt. Nincsen jószívű, zsémbes, idős szomszédom. Nincsen olyan anyám, akivel furcsa, rideg lenne a viszonyom, mert őt viszont nagyon korán elveszítettem. Az almabundát imádom, és a családunkban tényleg viccelődtünk rajta, hogy nem mindegy mennyiszer keverjük és milyen irányba a fahéjas porcukrot, mert más lesz az íze. Isteni répatortát tudok csinálni Sárához hasonlóan, és néha én is gyermekded, mégis meglepően erős vagyok, mint ő. Nem vagyok vörös, mint Sára, a nagyapámnak volt ilyen haja, de szeplőim nekem is vannak, ennyit én is örököltem tőle.

A könyved úgymond „női könyv” (vö: „pocakrádió”, leírások a terhességről, stb.) Volt benned szándék, hogy a férfiaknak is tetsszen?
Nem hinném, hogy van olyan a szépirodalomban, hogy női könyv vagy férfi könyv. Egyszerűen írtam egy könyvet egy két gyerekkel magára maradt nőről. Egy nő életének pedig része a szex, terhesség, szülés, sírás, kacagás, gyereknevelés. Ha egy férfi ír könyvet családon belüli konfliktusokról, melyben anyai érzékenységgel mutatja be, hogyan éli meg ezt egy gyerek, mint Haász János a Felnőtteknek nem című kötetében, akkor az már női könyv lesz? Vagy, ha Pachmann Péter a Misu háborújában egészen intim részleteket oszt meg női főszereplőjének mindennapjairól, akkor az már női könyv lesz? Visszatérve az én regényemre, úgy tudom, férfiaknak is tetszett. Akadt olyan, aki még sírt is rajta.

A könyvben a gyerekek aktív közreműködői a szakítás utáni gyászmunkának. De van vajon mennyire vonhatóak be ilyesmikbe a gyerekek?
Szerintem akár akarjuk, akár nem, a gyerekek mindig bevonódnak ezekbe a helyzetekbe. Még a legbölcsebben, legérzékenyebben elváló párok sem úszhatják meg azt, hogy lenyomatot hagyjanak a szakítással a gyerekek lelkén. A kérdés, hogy mennyire fájdalmas lesz a lenyomat, mint egy égető billog, vagy mint egy fájdalmasan szomorú rajz.

A könyvben vannak finom erotikus motívumok. Itt ügyelni kellett, hogy ne legyenek túl érzékiek ezek a passzusok, mert  megsértené a műfaji kereteket?
Szerintem a kortárs szépirodalomban ennél sokkal erősebb szexuális passzusok is vannak, nem értem, miért kellett félnem attól, hogy ettől átcsúszik más műfajba. Semmi rosszat nem látok ebben, ha szépirodalmi igénnyel írják meg az ilyen részeket, és megvan a maga helyük és szerepük a kötetben.

Vannak nők, akik csinik, és megjelenítenek egy afféle női value-t, és brenddé válnak, és máris ott lesznek egy Lidl szakácskönyvben. Neked el kellett már hajolnod egy-egy kereskedelmi felkérés elől?
Vajon ugyanezt a kérdést megkapná egy férfi író is? A női value-t bóknak veszem, a csini szót nem vagyok biztos, hogy ugyanúgy használnánk Lackfi Jánosra vagy Grecsó Krisztiánra.

Ahhoz, hogy megépüljön a Finy Petra világ, sok irodalmi estet kell bevállalni? A gyerekek mellett ez hogy sikerül?
Nehezen: két gyerek mellett írni, egy kiadónál dolgozni, és még író-olvasó találkozókra is járni, képtelenség. Azért a lehetőségekhez mérten igyekszem minél több helyre eljutni.

Elképesztően sok könyved jelent meg. Ugyanúgy tudsz örülni a 30. könyvednek is, mint a másodiknak?
Sőt. Még jobban is. Nagy kihagyás után jelent meg újra felnőtt könyvem, türelemmel vártam a témára, és érleltem magamban a szöveget. Ezért hát hatalmas a boldogság, hogy megszületett ez a kötet, mely kívül-belül dacos könyv lett, mégis átjárja a humor és az érzelem. Ráadásul, amikor ránézek, mindig eszembe jut az a rengeteg ember, aki segített a kötet létrejöttében: az Athenaeum Kiadó irodalomfanatikus, lelkes csapata, a barátaim, és végül a családom, hogy elviselték, hogy esténként ádáz elszántsággal püföltem a klaviatúrát.

Képek: Finy Petra archív


Tetszett a cikk?
  •   
  •   
  •  
  •