Tetszett a cikk?
  •   
  •   
  •  
  •  

Ha egy háznak múltja, saját története van, nemcsak az építés módja, a felhasznált építőanyagok minősége teheti erőssé, nemcsak az elhelyezkedése, a fekvése és a díszítése teheti értékállóvá. Történetének szereplői is hozzáadnak valamit, valami kulturális pluszt, ami még fontosabbá és értékesebbé teszi számunkra az épületet. Kérdés persze, hogy maga a ház, vagy a tulajdonos mit kezd ezzel a történettel, használja, ápolja, vagy elfelejti, netalán tudatosan szakítani próbál vele. Az Eiffel Palace sajtómegnyitóján egy olyan építészeti koncepciót tekinthettünk meg, amely kísérletet tesz a régi hagyományt ötvözni a modern innovációval.

SUSÁNSZKY MÁTYÁS – Pesti Mese/Nulla6egy Facebook-csoport

A ma Eiffel Palace-nek keresztelt épület (szerkesztőségünk ezúton javasolja az Eiffel Palota elnevezést) eredetileg sem volt mindennapi épület, híven tükrözve eredeti funkcióját, ugyanis itt rendezkedett be a Pesti Hírlap kiadóhivatal és nyomda. A Pesti Hírlap felirat fölött egy kezében gázégős fáklyát tartó géniusz hirdette, hogy ebben az épületben összpontosul most minden aktuális információ, ez itt a történések központja, ez az épület egy valóságos szív, amely minden egyes dobbanásával friss híreket, véleményt, tudást áramoltat szerteszét az országba. Elképzelhetjük, ahogyan az egyes szintek között idegesen rohangálnak a segédszerkesztők, mindenkinek a szájában szivar füstöl, a fehér ingujjak felgyűrve, a kezek élét tinta és ólom színezi, a kavargás állandó, és papírok, fecnik, kéziratok mindenütt. Itt találkozhatunk olyan személyiségekkel, mint Mikszáth Kálmán, Jókai Mór, Rákosi Jenő, Herczeg Ferenc, Kosztolányi Dezső, Ady Endre, Nagy Lajos, Zelk Zoltán, Gárdonyi Géza, Heltai Jenő, Krúdy Gyula, Móricz Zsigmond, Tolnay Lajos, Molnár Ferenc és Márai Sándor, akik egykor mind a lap munkatársai voltak. Aztán elmúltak ezek az idők, és a bombatalálatot is elszenvedő épület sohasem talált igazán magára többé. Mígnem elérkezett a 2013-as év…

fotó: kkvplusz

fotó: kkvplusz

Hogy milyen gyorsan és profin történt az átépítés, azon is lemérhető, hogy a google még egy korábbi állapotot őriz, érdemes is rögtön összehasonlítani. Baliga Kornél építésznek hála az épület visszakapta eredeti homlokzatát, eredeti arcát, belül viszont teljesen átalakult. Mint az épület bejárásakor kalauzunk, Kovács Attila – a Horizon Development ügyvezető partnere – elmondta, a tervezőnek tudatos szándéka volt érzékeltetni a régi patina mögötti újat. Ez a filozófia az épület számtalan részletében tetten érhető. Ennek jegyében nem rekonstruálták az eredeti tornyokat, az új torony a Csillagközi Romboló robotfejeit idéző dizájnban a régi mögül kiemelkedő újat szimbolizálja. És valóban, a külső falakon kívül szinte minden megváltozott. Az új irodaházi funkció miatt öt emeletnyi mélygarázst ástak az épület alá, majd visszaépítették mindazt, ami a régi belső térből értékesnek, jellegzetesnek találtak. Így maradhatott meg a filigrán kovácsoltvas kerengők rendszere.

Eiffel Palace 3

Az aulába belépve azonban azonnal szembesülünk a modern kor üzenetével, hiszen rögtön megakad a szemünk a konferenciaterem bejáratát körülvevő zöld falnál. A növényeket esővízzel öntözik, amelyet megszűrnek és ciszternában gyűjtenek össze. Ezt a vizet illemhelyek öblítésére is használják. Kovács Attila elmondása szerint a jelenlegi alternatív építészeti szemlélet 14-15 év megtérülési aránnyal számol, de ehhez mindenképpen érdemes csatlakozni, mert ha technikát alkalmazzák, az kihatással lesz a fejlesztésekre, és a jövőben ez az idő még alacsonyabbá válhat. Az épületben különben bicikliparkoló és öltöző is található, valamint parkolóhely elektromos autók számára. A fényeket mozgásérzékeny ledvilágítás szolgáltatja a közösségi tereken, az épületben energiahatékony hűtő/fűtő rendszer van, víztakarékos csaptelepekkel minimalizálják a vízfelhasználást és sorolhatnánk. Nem véletlen, hogy az épület elnyerte a LEED „Gold”, valamint a Breeam „Very good” minősítését.

A Eiffel Palota tehát kétségkívül modern és elsőrangú irodaház lett, múltját azonban csak a homlokzaton, és az előtér relikviáiban őrizte meg. Az Gelesz András által megálmodott rideg, kilúgozott belső térbe remélhetőleg hamarosan élet költözik, és a kimért elegancián old az épület harsány előélete. Ha a hagyomány továbbélésén gondolkodunk talán az újító szándék, a központi szerep, az iránymutatás az, amit az épület eredeti állapotában is magában hordozott, és most is utat mutat a lehetséges megújulás felé. Mivel az Eiffel Palota presztízsberuházás volt, érdeklődtünk afelől is, milyen példát mutathat egy szintén patinás pesti bérháznak az irodaépület. Kovács Attila szerint bár valóban elképzelhetetlen, hogy minden budapesti épület hasonló átalakuláson essen át, de a példaértékű újítások segíthetnek az eredeti városkép megőrzésében.

Eiffel Palace 2

A nagyberuházások által rendszeresen elkerült pesti bérházak egyetlen alternatív újraértelmezése jelen pillanatban a romkocsma. Ahelyett, hogy az épületek átestek volna egy alapos suvickoláson, és festésen, inkább a lepukkantságból próbálunk erényt kovácsolni. A romkocsmásdi ráadásul kb. annyira hiteles, mint a moszkvatéri punkmozgalom, amely belbudai úrifiúkból állt. Romkocsmázni nem a magyar alterarcok járnak, hanem a külföldiek, aki elhiszik, hogy a sárga festékkel leöntött fejetlen próbababa művészet, akiknek elég régi tárgyakat összezsúfolni szűk terekre, hogy azt érezzék, ez most olyan nagyon olyan. Mivel a legtöbb romkocsma mögött nincs valódi kulturális filozófia, amint a retro nem lesz többé trendi, marad egy csomó lelakott, diszfunkcionális belvárosi bérház.

Ez tehát nem lesz Budapest jövője, kettő dolog viszont leszűrhető. Az egyik, hogy egy épület megújításához, helyzetbehozásához elengedhetetlenül fontos egyfajta filozófia, például olyan, amely az Eiffel Palotában is lépten-nyomon fölismerhető. Másrészről fontos, hogy ismerjük az épület múltját, a történetét a lakóit, mert ezekből tevődik össze Budapest hangulata, ettől lesz Budapest-érzésünk, és ez az, ami történetével képes megmentésre, gondoskodásra érdemesnek tartani a várost ahol élünk, a házakat, amelyekben lakunk, és a tereket, ahol elmeséljük egymásnak a történeteinket.


Tetszett a cikk?
  •   
  •   
  •  
  •