A balett, a cirkuszművészet és a show elemeit ötvöző, látványos vetítéstechnikával kiegészített Diótörő előadást láthatunk idén karácsonykor három vidéki városban. Az Audi Arénában Győrben december 10-én, a Debreceni Főnix Csarnokban december 18-án és a Veszprém Arénában december 22-én, várhatóan összesen tízezer néző előtt fogják eltáncolni a Győri Balett művészei ifj. Harangozó Gyula „Diótörő az Arénákban” című táncjátékát. A mai gyerekek világához alakított mese főszereplői a klasszikus figurák, a Diótörő herceg, az Egérkirály és az álmodozó kislány, de az új feldolgozásban olyan vendégszereplők is megjelennek, mint a Pókember, Barbie vagy a Robot. Ifj. Harangozó Gyula rendezőt és Kiss Jánost, a Győri Balett társulatának vezetőjét kérdeztük az előadásról.
LEIRER TÍMEA – 061.hu
Mit jelent az, amit annyi helyen olvashatunk, hogy szélesvásznú díszlet készül a darabhoz?
Ifj. Harangozó Gyula: Az arénák méreténél fogva jóval nagyobb kellékekben, terebélyesebb színpadképben kellett gondolkodnunk, mint amit egy színházban fel lehet építeni. Speciális gondolkodást igényelt az arénába szánt díszlet kidolgozása. Sokkal nagyobb a tér, amelyet ki kell tölteni, viszont a legegyszerűbb dolgok, amelyek a színházban működnek, itt nem alkalmazhatók.
Például melyek ezek?
H.Gy.: A díszletet itt nem lehet felhúzni vagy elsüllyeszteni, mint a színházban, ezért szükség van oldalszínpadokra, ahová az éppen nem használt díszletet el lehet rejteni. Meglehetősen nagy térről beszélünk, itt kellett megteremteni a karácsonyi, adventi hangulatot, amely elengedhetetlen ehhez az előadáshoz.
Milyen volt először „majdnem készen” látni a színpadképet?
Kiss János: Amikor először megláttam, szinte tátva maradt a szám. Alig várom, hogy a közönségnek is megmutathassuk. Dimitrij Simkin, aki egy másik előadásunk, a Zorba díszletét is tervezte, ezúttal is fantasztikus produkciót hozott létre. Olyan, mintha valami elképesztően jó 3D-s filmet vagy fényfestést nézne az ember. Óriási kihívás volt, hogy az Arénában is megszülethessen a varázslat, hiszen ha valaki a Diótörőre gondol, igazi mesét vár a színpadon. Hat projektorral, hatalmas díszletekkel készülünk az előadásra. De nem csak a díszletek, de a jelmezek is egészen fantasztikusak és élethűek, ha ránéz az ember az Egérkirályra, szíve szerint futna, ameddig a lába bírja, olyan ijesztő, az egerek pedig csibészek, akár a Karib-tenger kalózai.
Fotó: Horváth Péter Gyula
Mi volt a legnehezebb feladat az előadás megtervezésénél?
H.Gy.: A tér betöltésénél a legnehezebb feladat a díszletek mozgatása volt, megtervezni, hogy hogyan kerül be és ki megfelelő időben kellék és hogyan hangolható össze a fényekkel és képekkel. Ezeket az óriási díszleteket nagyon nehéz mozgatni és cserélgetni, a hátteret és a változatosságot viszont biztosítani kell, ezért alkalmazzunk az épületvetítési technikát. A díszleteink valójában mind szürkék, erre a színre lehet a legjobban vetíteni a folyamatosan változó képeket. Ezzel a technikával közelebb tudjuk hozni, élőbbé tudjuk varázsolni az egyébként kissé rideg, stabil és „kötött” sportaréna környezetben a darabot, el tudjuk kápráztatni a filmek révén fantasztikus látványhoz szokott gyerekeket. Nagyon fontos, hogy ezt az előadást, amellyel tradíciót szeretnénk teremteni a vidéki városokban, eleve az Arénákra terveztük. Nem egy kisebb térre kialakított színházi produkció díszleteit építjük fel, hanem óriási díszleteket tervezünk nagy térre és óriási nézőtérre, így kifogástalan, látványos előadást kapnak a nézők.
Azt mondta korábban, hogy olyan az előadással ugyanazt a hatást szeretnék elérni, mint annak idején, amikor a darab megszületett. Ehhez modernizálni kellett a darabot? Hiszen nyilván mást vár egy mai gyerek, mint annak idején.
H.Gy.:Nem vagyok az értelmetlen modernizálás híve. Abból indultam ki, hogy a 19. század végén, amikor a Diótörő a cári Oroszországban megszületett, a darab első, bevezető része a kor jelenében, a folyatása pedig az álomvilágban játszódott. Akkoriban nem véletlenül volt a darab kiinduló helyszíne egy korabeli nagypolgári karácsonyi vendégség, ahol a jelenlevők ruházata, viselkedése és az őket körülvevő bútorok, kellékek és játékok mind olyan voltak, mint a nézők valódi otthonában. A közönség soraiban ülő gyerekek magukénak érezték a színpadon látható játékokat és a paraván mögött előadott bábjátékot, ahol Diótörő helyzet megvédi szerelmét az Egérkirálytól. Arra gondoltam, hogy jó lenne, ha ezt a bevezető részt a mai gyerekek, a mai közönség tagjai is magukénak és valóságosnak érezhetnék.
Így kerültek a bevezető részbe a mai mesefigurák, játékok és szuperhősök?
H.Gy.:Ahhoz hogy ezt elérjem, olyan valós személyeket és mesefigurákat kellett ebbe a keretbe beleképzelnünk, akiket a gyerekek ismernek, olyan helyszínt kellett teremteni, ahová oda tudják képzelni magukat. Így lett az előadáson a bohóc helyett Pókember, a kis táncos lány figurája helyett Barbie, a szerecsen helyett pedig egy robot. A paraván mögött játszott bábjátékot is átalakítottuk, helyette két csapat a történetet egy videojátékkal játssza le. Később a darab „álom” részében persze jönnek a klasszikus táncok, az eredeti történet, de a bevezetőt szerettük volna a mai gyerekek számára is megfoghatóbbá tenni.
Fel kell hívni a figyelmet valamivel még a „varázslat”, a klasszikus történet előtt?
H.Gy.: A modernizálás csak a nézők bevonásában, a darabbal való kapcsolat megteremtésében segít. A főszereplők megmaradtak, továbbra sem a Pókember és a Barbie táncolnak, ők csak segítséget adnak abban, hogy felkeltsék és fenntartsák a legkisebb nézők érdeklődését addig, amíg a klasszikus történet varázsa be nem szippantja őket. Nagyon nehéz a gyerekek figyelmét lekötni, de azzal együtt, hogy a darabba belevittünk néhány a mai gyerekek számára is jól felismerhető motívumot, szeretnénk a klasszikus értékeket is továbbvinni és közvetíteni. Erre mi sem jobb bizonyíték, minthogy a tradicionális táncbetéteket megtartottuk, és olyan vendégművészeket hívtunk, mint a moszkvai Bolsoj Balett művészei, Daria Hohlova és Artemij Beljakov és a budapesti Operaház vezető szólistái.
Fotó: Horváth Péter Gyula
A bevezető után a darab többi részében is megjelennek új motívumok?
H.Gy.:A történetbe is be-beszúrtunk egy-két érdekességet. A hosszabb táncos részeket próbáltuk kiváltani „cselekményesebb” produkciókkal, cirkuszi mutatványokkal. Van többek között bűvész trükk és akrobatikus tánc is. A klasszikus mesét is szeretnénk megmutatni, de a gyerekek figyelmét is próbáljuk fenntartani, tulajdonképpen a tradíció továbbvitele érdekében adtunk egy modern keretet a darabnak. Mindenkinek el kell jutni a varázslatig és mi mindent megteszünk, hogy ebben segítséget nyújtsunk.
A társulat hogyan fogadta az újszerű Diótörőt?
K.J.: Ez egy nagyon nyitott társulat, amely nagyon szeret mesélni. Óriási kihívás a társulatnak, hiszen a darab számos pontján olyan klasszikus mozdulatokat, klasszikus táncokat kell előadniuk, amelyeket a Győri Balett előadásain általában nem szoktak. De úgy gondolom, hogy egy ilyen produkcióval új élményt tudunk adni a közönségnek, akik így nyitottabbá, befogadóbbá válnak, ami hosszú távon jót tesz a társulatnak is. A néző azt várja, hogy meglepjük, mi pedig teljesítjük a kérésüket. Ez a fajta sokszínűség fantasztikus lehetőséget ad nemcsak a közönség, de a társulat számára is.
Vezető kép: Horváth Péter Gyula