Pár hete mutatta be a Netflix Sandra Bullock főszereplésével a Megbocsáthatatlan című filmet, ami rekordnézettséget hozott a streaming szolgáltatónak, ugyanis felkerült „minden idők 10 legnézettebb filmje”-listájára. Nem is véletlenül. A karácsonyi bejglik és a családi-állatos/szilveszteri-romantikus mozik fojtogatásából szabadulva kifejezetten üdítően hat egy nyers dráma, főként egy olyan színésznővel a főszerepben, akiről nem a börtöndráma műfaja jut eszünkbe. A Megbocsáthatatlan Sandra Bullock nagy visszatérése, s habár a film nem tízpontos (csak nyolc és fél), az Oscar- és Golden Globe-díjas amerikai színésznő élete egyik legjobb alakítását nyújtja, elsősorban miatta érdemes megnézni.
MM – 061.hu
Negyven dollár és egy doboznyi holmi – hozzávalók egy új élethez. Ruth Slateréhez (Sandra Bullock), aki húsz évet ült a rácsok mögött gyilkosság miatt. Most lehetőséget kap arra, hogy “kint” boldoguljon. De hogy fogjon hozzá? Mi a reintegráció első lépése? Láthattunk már filmeket a témában, és a flashbackekkel tűzdelt kezdés sem a legeredetibb, ahogy azonban rákerül a fókusz a Ruth-ot alakító Bullockra, érezzük, ez nem egy átlagos börtönfilm lesz. Egy adott perspektívából nézve biztos, hogy nem.
Ruth Slater egy seriff meggyilkolásáért ül csaknem húsz évet a börtönben, jó magaviselete miatt előbb szabadulhat. A bevillanó emlékképek alapján kezdetben annyit tudunk összerakni, ki akarják lakoltatni őt és kishúgát, mikor a bűncselekmény bekövetkezik. A kislány emlékei hiányosak, az eset után adoptálta egy család, velük él nyugalomban.
A zilált külsejű, meggyötört nő szabadulása után megugorhatatlan feladattal találja magát szemben: visszailleszkedni a társadalomba. Mindezt úgy, hogy már a nagyvárosi zajok – a jelzőlámpák, a járművek, az utcán telefonáló emberek – befogadása is kihívást jelent neki (a börtönélet és a felgyorsult világ kontrasztját helyenként remekül érzékelteti a film).
Mivel megelőzi a híre, nehezen kap munkát, végül egy priuszosokat is foglalkoztató halfeldolgozó üzemben kezd el dolgozni, és ácsként is lehetőséget kap. Egy cél vezérli: az, ami a börtönben is életben tartotta őt, a húga, Katherine (Aisling Franciosi). Ő az, akit mindenáron meg akar találni.
A film jól adagolja, és tartja egyensúlyban a realitáshoz közelítő és az optimista, hollywoodi felfogásokat, megoldásokat. Mert Ruth hiába kapja meg a stigmát, kell, hogy legyen, aki esélyt ad neki az újrakezdésre. John Ingram (Vincent D’onofrio) ügyvéd segítő kezet nyújt neki, és próbálja megérteni, hogy Ruth kezdeti hazugságai mögött valójában mi áll. Egy másik szálon pedig a lelőtt seriff gyerekei forralnak bosszút Ruth ellen. Amikor Katherine mostohatestvére a szülei után kutakodik, ás rátalál Ruth leveleire,
már sejthető, mi lesz következő fordulat a filmben, és a befejezés is kikövetkeztethető, ez mégsem zavaró, egyrészt, mert elviszi a nézőt Bullock játéka, másrészt mert pontosan tudjuk, meddig érhetnek az elvárásaink ezzel a filmmel kapcsolatban.
Ami hibaként felróható az inkább az, hogy az elvitt fókusz nem ad teret kibontakozni a másik két főszálnak – a kishúg és a bosszúszomjas testvérek drámájának. Nem tudunk meg sokat Katherine-ről, csak hogy szépen zongorázik, és hogy olykor bevillannak emlékképek egy nőről, akihez valamilyen köze van. A testvérpár bosszúja érthető, de nem kifejtett, több képkockát érdemelt volna. Így a Megbocsáthatatlan megmarad egy “egyszemélyes”, kiszámítható fordulatokkal, de a feszültséget mindvégig fenntartó drámának, tízpontos alakítással, és ennél egy picit gyengébb forgatókönyvvel.
Fontos látni, hogy a filmnek nem célja, hogy mély megfejtéseket adjon, de megpróbálkozik egy perifériára szorult társadalmi csoport hiteles bemutatásával, párhuzamot von a négy fal közötti és a nagyvilágban érzett magány között, mindezt bevált filmes eszközök ügyes használatával, nem szájbarágósan, erőltetett didakszis nélkül, emiatt valóban egy jól sikerült alkotás.
Megbocsáthatatlan
német-amerikai-angol krimi-dráma
112 perc, 2021
Nora Fingscheidt
Szereplők: Sandra Bullock, Viola Davis, Vincent D’Onofrio