Tetszett a cikk?
  •   
  •   
  • 1
  •  
    1
    Share

A Nobel-díjas Szvetlana Alekszijevics Elhordott múltjaink című kötetének Szovjetuniója olyan nagy, hogy megszűnése után sem lehet kitalálni belőle. Maradt az, ami: egy óriási kísérleti laboratórium,  a szamovár és a alakú atombomba országa.

PZL – 061.hu

E világ sötét meséit hordja egybe Szvetlana Alekszijevics, és rendez történeteiből egy hatalmas KGST-piacot. A könyv nagymonológok láncolata, ahol az alattvalók reflexekben akkor is megvolt a naiv birodalmi gondolkodás, ha társbérletben élték le az életüket. Az írónő kb. annyi a díjat kapott, mint Brezsnyev, mégsem volt „logikus”, hogy 2015-ben ő legyen az irodalmi Nobel-díjas, de a bizottság mégis úgy gondolta, hogy nemcsak szépirodalmat jutalmaz, hanem olyan történeteket is, amelyekből tucatnyi regényt lehetett volna írni. Szvetlana Alekszijebics a nagymonológok rögzítésének mestere, és annak ellenére van a könyvének kohéziója, hogy a szereplői, nem ismerik egymást. 

A Svéd Királyi Akadémia 2015. október 8-án bejelentette, hogy az idén Szvetlana Alekszijevics fehérorosz ellenzéki író nyerte el az irodalmi Nobel-díjat

Viszont mindegyikük ismerte Sztálint, ha nem személyesen, akkor a személyes sorsából, hiszen alig van szereplő, akinek ne szólt volna bele az életébe, aki természetesen azután is irányította a Szovjetuniót, hogy szelleme már a Kommunizmus fénylő hegycsúcsáról tekintett le arra a gigászi kísérleti munkatelepre, amit úgy hívtunk: Szovjetunió. A könyv olyan, mintha kiegészítő kötete lenne annak a nagy lexikonnak, amit Szolzsenyicin, Vaszilij Groszmann, Pelevin, Akszjonov és Dovlatov kezdett írni. Aki olvsott poszt-szovjet, és orosz irodalmat, az kb. semmin nem lepődik meg, talán azon sem, hogy a második világháború idején minden fogságba esett hadifogoly családját Szibériába száműzték.

Már ebből is sejthető, hogy milyen hely volt a Szovjetunió, ahol a holodomor idején az éhségtől eszüket vesztett anyák baltával verték agyon gyermekeiket. Az oral historykból és a klasszikus riportokból kiderül, hogy azok, akiket Szibáriába száműztek, csak arra vágytak, hogy visszakapják a pártkönyvüket, miközben a munkatábor kellős közepén, extázisba estek, amikor arról tudósított a rádió, hogy Gagarin felrepült a világűrbe. Na jó, ez utóbbit én találtam ki, de éppenséggel igaz is lehetne, ahogy az is igaz, a harangokból traktort készítettek, az ikonokból tűzifa lett, a templomok helyére árnyékszékeket építettek, a könyörületességet pedig csak így hívták:  klerikális huncutság. 

szvetlana-alekszejevics-elhordott-multjaink-cultura 2

A Vörös Hadsereg katonái pedig háborús bűntetteket nemcsak 1939 és 1945 között követtek el, hanem később is, hiszen később is volt háború. Például 1979-ben megtámadták Afganisztánt, ahol a körbekerített szovjet katonákat saját bajtársaik géppuskázták le helikopterről, nehogy fogságba essenek. Ha eddig nem lett volna világos Grosszmann és Akszjonov műveiből, akkor az Elhordott múltjaink monológjaiból a napnál is világosabb: Lenin és Trockij tömeggyilkosok voltak, Sztálin pedig az emberiség történetének legnagyobb tömeggyilkosa volt.

Aztán jött az 1991-es puccs, jött Jelcin, és jött a végső csalódás, amikor az egykori birodalom a lejárt nyugati levesporok és gyógyszerek szemétdombja lett. Amikor a nagy honvédő háború tapasztalatai és mítoszai is feleslegessé váltak, hiszen kis túlzással olyan sokba került a Gaszprom vezetőjének arany karórája, mint egy vadászrepülő. Szvetlana Alekszijevics leborította elénk az elhordott múltat, amit sem megkerülni, sem újraépíteni nem lehet.

Szvetlana Alekszijevics
Elhordott múltjaink 
Európa
600 oldal 3990 Ft


Tetszett a cikk?
  •   
  •   
  • 1
  •  
    1
    Share