Tetszett a cikk?
  •   
  •   
  • 11
  •  
    11
    Shares

Az öregkor folyamatosan foglalkoztatta a rock and rollt, akkor is, amikor még fésületlen volt és túlmozgásos, gondoljunk csak arra, hogy a Beatles már a hatvanas években elképzelte, milyen lesz az, amikor 64 évesek lesznek, a rocksztárokról pedig már a nyolcvanas évek elején készültek olyan számítógépes grafikák, amelyek időseknek ábrázolták őket. És egyszer csak váratlanul tényleg megöregedtek a rockhősök, és akkor ilyenkor mit kell tenni? Erre adott választ a két modfather, a Jam-ből és a Style Councilból is ismert, hatvanöt éves Paul Weller a True Meanings című albumával és a 74 esztendős Roger Dalrey, a Who énekese az As Long As I Have You című őszikéjével.

PZL – 061.hu

Weller halálelegáns, finom, gazdagon rétegzett albummal örvendeztette meg azokat, akik számára már a legerősebb rock and roll gesztus az, ha hanyatt dobod magad a bőrfoteledbe és higgadtan belekortyolsz a dupla whiskydbe. Az album egyenletesen magas színvonalon teljesít, a felütés is egy kis csoda, a The Soul Searchers soul-os orgonaszólója, a vonós hangszerelése, a lassan építkező, mégis hipnotikus íve megadja a lemez alaphangulatát, és szerencsére a folytatás sem okoz csalódást.Hasonlóan ötöst adunk a Glide című dalra is, amiből akár egy Bond-betétdal is lehetne, ha éppen egy esztrádosabb hangszerelést tettek volna alá, de az album egyik szép megnyilvánulása a Bowie című emlékdal is.

Weller életműve mindig is a minőség szinonimája volt, ráadásul a fater bármilyen stílusimitációval szórakoztatja magát, az érvényes, hiteles és izgalmas lesz, és amikor most egy nagyon személyes, bensőséges „öreg”albumot készít, úgy tűnik, mintha az elmúlt több, mint negyven éves pályafutása során erre az anyagra készült volna, hogy minden csak előzmény a True Meaningshez.

A Who frontembere, Roger Daltrey nagyobb fesztávon képzelte el az új lemezét, nemcsak a szimpatikus szobazene szűk terében mozog, az As Long As I Have You felütése, a címadó dal egy húzós, fickós The Who-szám is lehetne az 1981-es Face Dances idejéből, plusz női vokálok, amikkel azért rendesen telepakolták a lemezt, és ezzel adtak némi Joe Cocker-effektet is az egésznek. A második dal, a How Far például már egy countrys húzású, amerikai ízű szám, és persze ez is nagyon „behozza”a The Who-t, de hát Roger Daltreyt hallva mindenkinek ugyanaz jut eszébe, a The Who.

Van itt blues-os ősrock (Get On Out Of The Rain), ez is televokálozva, de igazi meglepetést is kapunk, Nick Cave Into My Arms című líráját, amit egy az egyben úgy énekelt el, ahogy Cave, de talán még nála is szomorúbbra sikerült hangolnia az előadást. Aztán van itt kérem szépen egy jó kis maszkulin, csöves erősítős retró blues-rock nőcis vokállal, és olyan szentimentális szavalás (The Love You Save), ami Elvisnek is becsületére válna. Tanulság: vannak, akiknek ugyanolyan jól állnak a ráncok, mint annak idején a hangszerek sérelmére elkövetett erőszakos cselekedetek.

Paul Weller
True Meanings
Warner
14 szám 45 perc

Roger Daltrey
As Long As I Have You
Universal
11 szám 48 perc


Tetszett a cikk?
  •   
  •   
  • 11
  •  
    11
    Shares