Ezután indította el barátaival a magyarországi keresztény-meleg mozgalmat, a Bíborpalást, majd az Öt Kenyér Közösség formájában, és tíz éven át tevékenyen részt vett működésükben. 2010 óta pszichoterápiával foglalkozott, és eközben is rendszeresen közölt verseket, novellákat, illetve blogot is vezetett, Sorskönyv nélkül címen.
Ezen a felületen számolt be a rák ellen folytatott harcról, életútjának és halálának elfogadásáról. “A rákkal nem küzdelemben álltam, hanem egy folyamatban veszek vele részt. E folyamatban én mindazt megtettem a gyógyulásom érdekében, amit józan ésszel és hitem szerint meg lehetett tenni.”
Nagyon szeretek élni – de nem minden áron – írta utolsó bejegyzésében. Január óta Balázs családi és baráti körben készült távozására, illetve egy “életvégi” interjút adott a Magyar Hospice Alapítványnak, melyet ide kattintva lehet megnézni.
Legutóbbi, összkiadású verseskötete, a Felmászok a létra, tavaly októberben jelent meg. Készülő pszichológiai témájú könyve szerkesztés alatt van.
