Elhunyt 91 évesen Christopher Plummer kanadai születésű hollywoodi filmsztár, akinek egyik leghíresebb szerepe von Trapp kapitány volt A muzsika hangjában, és 82 évesen a legidősebb színész lett, aki Oscar-díjat kapott egy alakításáért.
MTI
A filmsztár pénteken reggel halt meg connecticuti házában – közölte Lou Pitt, a színész barátja és menedzsere.
A több mint hat évtized alatt, ameddig filmes pályafutása tartott, Plummer számos különböző zsánerű filmben játszott karakterszerepeket A tetovált lánytól a Fel! című animációs filmen át A muzsika hangjáig. Utóbbiban Julie Andrews mellett alakította von Trapp kapitányt 1965-ben, s ez a szerep tette igazán sztárrá. Élete alkonyán ismét felfedezte magának a film és 2012-ben a Kezdők című vígjáték mellékszerepéért megkapta a Golden Globe-díjat, valamint a brit filmakadémia és az amerikai filmakadémia díját.
Christopher Plummer Torontóban született egyedüli gyermekként, anyai ágon Sir John Abbot 19. századi kanadai miniszterelnök leszármazottja. Szülei nem sokkal születése után elváltak, anyai nagyszülei házában cseperedett fel Montrealban. Koncertzongoristának készült, de közben rabul ejtette a színház, Laurence Olivier V. Henrikjének hatására végképp a színészet mellett döntött. Pályafutása azonban nem ívelt üstökösként felfelé. A Broadwayn a The Starcross Story című darabbal debütált, de a mű már a bemutató estéjén megbukott. A színház iránti szerelme mégsem ingott meg. Katharine Cornell, Tyrone Power, Julie Harris oldalán szerepelt, majd Elia Kazan egyik színházi rendezése következett, amelyért Tony-jelölést kapott.
A Broadway-sikerek után Londonba költözött. 1963-ban címszerepet kapott Bertolt Brecht Állítsátok meg Arturo Uit! című darabjában, ezután hatalmas sikert aratott Peter Shaffer A Nap birodalmának hanyatlása című színpadi művében, amelynek filmváltozatában (1969) is a főszerepet játszotta. 1974-ben Tony-díjat vehetett át Edmond Rostand Cyranójának megformálásáért. 1997-ben második Tony-díját is elnyerte a legendás színészről, John Barrymore-ról szóló dráma címszerepéért. A darabból 2011-ben film született, melyben szintén a főszerepet kapta meg. Gyakran megfordult a kanadai Stratfordban, Észak-Amerika legnagyobb repertoárszínházában. 1982-ben Shakespeare Othellójának Jago szerepét osztották rá és a New York Times kritikusa a jelenkor amerikai színjátszásának legjobb alakításaként méltatta. Ezután egy sor Shakespeare-dráma következett a Stratfordi Fesztiválon, New Yorkban és Londonban. Emellett felejthetetlen alakítást nyújtott George Bernard Shaw, Georg Büchner, Luigi Pirandello és Eugene O’Neill darabjaiban is.
Filmes karrierje 1958-ban indult, amikor Sidney Lumet egy fiatal író szerepével bízta meg a Henry Fonda főszereplésével forgatott Stage Truck című drámában. Az igazi áttörést az öt Oscar-díjjal jutalmazott 1965-ös film, A muzsika hangja hozta meg számára, amelyben von Trapp bőrébe bújt. A mozi, amelynek bevétele még az Elfújta a szelet is maga mögé utasította, ellentmondásos hatást gyakorolt életére. Egészen a legutóbbi időkig ki sem ejtette a film címét, amelyet egyébként “A szipogás hangjára” változtatott. Ha az alkotással kapcsolatban faggatni kezdték, azt nyilatkozta, hogy a forgatáson szörnyen érezte magát, a szerepet is unalmasnak találta, a történetet pedig szentimentálisan csöpögősnek. A nézők viszont imádták, a filmben szereplő dalok egytől egyig slágerré váltak. A hatalmas siker ellenére az 1970-es években főként mellékszerepeket kapott, majd egy-egy sikerfilmben is felbukkant, mint például az Aki király akart lenni, A názáreti Jézus című minisorozat vagy a Csendestárs 1978-ból.
Julie Andrews-zal
A következő évtizedet a B-kategóriás mozik jellemezték, nagy népszerűségnek örvendett viszont az 1983-ban vetített A tövismadarak című televíziós sorozat, amelynek négy epizódjában játszott. Az 1990-es évek második felétől ismét egyre több hollywoodi szuperprodukcióban bukkant fel. 1995-ben Terry Gilliam 12 majom című sci-fijében Bruce Willis oldalán jelent meg, majd Russell Crowe és Al Pacino partnere volt 1999-ben A bennfentesben. 2001-ben Ron Howard Oscar-díjas produkciója, az Egy csodálatos elme egyik szereplője volt, 2005-ben a Sziriánában George Clooney-val játszott, egy évvel később született A belső ember, majd 2009-ben a Doctor Parnassus és a képzelet birodalma.
Első Oscar-jelölését 2009-ben, nyolcvanévesen kapta Lev Tolsztoj megformálásáért az Aztán mindennek vége című filmdrámában, amelyben a feleségét Helen Mirren alakította. Bántotta a késői jelölés, mégsem ő vitte haza az aranyszobrot, hanem Christoph Waltz a Becstelen brigantykért. Egészen 2011-ig kellett várnia, amíg az Oscar történetében legidősebb díjazottként átvehette a szobrot a legjobb férfi mellékszereplő kategóriában a Kezdők című filmben nyújtott teljesítményéért.
A gyengébbre sikerült Travolta-film, A hamisító, majd az Al Pacino főszereplésével készült Danny Collins után 2015-ben Atom Egoyan instruálta az Emlékezz! című filmben, amelyben egy kilencvenéves holokauszttúlélőt alakított, aki bosszút akar állni a családját meggyilkoló háborús bűnösön. 2017-ben váratlanul kopogtatott az ajtaján Ridley Scott, és arra kérte, ugorjon be a szexuális zaklatási botrányba keveredett Kevin Spacey helyére A világ összes pénze című filmjébe. Ahogy elolvasta a forgatókönyvet, elvállalta a szerepet, amelyért újabb Oscar-jelölést kapott. Egyik legutolsó munkája, a Tőrbe ejtve három Golden Globe-jelölést kapott. A The Last Full Measure című háborús dráma az elfeledett pilótának, William H. Pitsenbargernek állít emléket.
Plummer háromszor házasodott, első és második frigye is négy évig tartott. Harmadik feleségével, Elaine Taylor angol színésznővel 51 évig élt boldog házasságban. Egyetlen gyermeke, Amanda Plummer szintén a színészi pályát választotta.