“Élj hiába, vagy halj meg, ha kell!” – Amit a Rambo-filmekről tudni érdemes

Tizenegy évvel legutóbbi, burmai kalandja után John Rambo visszatér a mozivászonra az Utolsó vér című folytatásban. Az ötrészesre bővült sorozat befejező, minden eddiginél véresebb epizódjában Sylvester Stallone által alakított háborús veterán egy mexikói drogkartell soraiban vág irdatlan rendet. Az 1982-es alapfilm még komoly társadalomkritikával mutatott be egy valós problémát: a Vietnamból hazatérő, poszttraumás stressztől szenvedő, a polgári létbe visszailleszkedni képtelen amerikai katonák kálváriáját. Míg az első film vitán felül klasszikusnak számít, a folytatásokról már erősen megoszlanak a vélemények. Összeszedtük, amit az első négy filmről tudni érdemes.

061.hu 

Rambo – Első vér (1982)

John J. Rambo a háborús hős, vietnámi veterán leszerelése után a poros kisváros utcáin téblábol, hogy megkeresse utolsó bajtársát, akiről azonban kiderül, már nem él. A helyi seriff, korlátlan úrnak érezve magát, csavargásért letartóztatja Rambót. A fogdai inzultusok hatására a civil életre alkalmatlan, gyilkos gépezetté alakított katonában elszabadulnak az indulatok, az emlékek beindítják a pusztítás ördögét.

  • David Morrell a ’60-as évek végén, a vietnami háború éveiben irodalmi PhD-hallgatóként kezdett bele a film alapjául szolgáló első regényébe, miután rengeteg, a délkelet-ázsiai dzsungelből visszatért lelki roncs kortársával találkozott. Az 1972-ben megjelent First Blood felkorbácsolta az indulatokat és rengeteg vitát váltott ki, elsősorban arról, miként is bánik Amerika a saját katonáival, miután már nincs rájuk szükség. A kritikusok, majd nyomukban a politikusok is egymás torkának estek a látottak nyomán: előbbiek közül sokan kritizálták a film erőszakosságát, ez azonban végső soron eltörpült a film által felvetett morális dilemmák mellett.
  • John Rambo alakját Morell részben a második világháborús hős, Audie Murphy alapján mintázta meg, aki Franciaországban egymaga feltartóztatott egy német egységet, majd sebesülten és muníció hiányában is sikeres ellentámadást vezetett. Bár urbánus legendák szerint a főhős a költő Rimbaud után kapta a nevét, valójában profánabb volt az elnevezés eredete: Morrell szeme megakadt egy rambo fajtájú alma címkéjén.

  • Morrell a Columbia Picturesnek adta el a bestsellere jogait, a stúdió azonban félt bevállalni a forró témát, inkább legurította a Warnernek, amely szintén teszetoszáskodott a forgatókönyvvel, noha már a rendezésre kijelölték Ted Kotcheffet, Steve McQueen pedig bejelentkezett a főszerepre. Kotcheff közbenjárására végül az Anabasis, Mario Kassar és Andrew G. Vajna korábbi cége vette át a projektet, amely tíz év után végre megvalósulhatott. 
  • Az időközben rákban elhunyt Steve McQueen helyére a producerek több sztárt is megkerestek, de nem jártak sikerrel: Clint Eastwood már akkor idősnek tűnt a huszonéves veterán megformálásához, John Travolta, Dustin Hoffman és az Amerikában ismeretlen Terence Hill pedig túl erőszakosnak találta a forgatókönyvet. Al Pacino szívesen eljátszotta volna Rambót, ám olyan őrült vademberként akarta megformálni a figurát, hogy az már Kotcheffnek is sok volt. Így került a képbe végül Sylvester Stallone, aki a Rocky-val akkor már befutott sztárnak számított Hollywoodban, és boldogan elvállalta Rambo szerepét.
  • A két másik kulcsfigura megszemélyesítőit szintén elég rögös úton sikerült megtalálni. Az antagonista, Will Teasle seriff szerepét Brian Dennehy kapta, miután Gene Hackman és Robert Duvall nemet mondott, Kirk Douglas viszont az utolsó pillanatban esett ki a képből, mint Trautman ezredes. A színész nem tudott azonosulni a regény radikális átiratával, helyére tűzoltásként igazolták le a jóval kevésbé ismert Richard Crennát.
  • A rendező Ted Kotcheff és Stallone kétségkívül átírta Morrell eredeti művét, de morális alapfelvetései, a veteránok sorsa és maga Vietnam, mint dilemma érintetlen maradt. Miközben az egyik tábor bátor, fontos moziként ünnepelte a filmet, mások elásták és veszélyes, sőt, hazaáruló mételyként bélyegezték meg.
  • Komoly eltérés, hogy a regénybeli Rambo a rendőri vegzálás közben bekattan és egymás után gyilkolja le a rendőröket és a Nemzeti Gárda tagjait, a film ezzel szemben az ártatlanul üldözött Rambra koncentrál, aki támadólag egyetlen rendőr életét sem oltja ki. Tovább erősítette a kontrasztot, hogy Teasle, a könyvben is igen ellenszenves, ám sok szempontból a főhős idősebb alteregójaként megformált koreai veterán, Dennehy remek alakításában még aljasabbá vált.
  • A regény végén nemcsak Teasle, hanem maga Rambo is meghal, ezzel szemben Stallone, aki a film húzóneveként érvényesíthette az akaratát, „megmentette” a karaktert – a stábon belül zajló viták eredményeképpen mindenesetre leforgattak egy jelenetet, amelyben Rambo végez magával.

  • Stallone annyira utálta a film első verzióját, hogy fel akarta vásárolni az egész projektet, hogy aztán megsemmisíthesse. Végül egy másfél órásra vágott változattal meggyőzték róla, hogy a mozi inkább segíteni fogja a karrierjét, ha mással nem is, legalább abban, hogy nem mindenki Rocky Balboával azonosítsa.
  • A First Blood végül a lehető legjobb időzítéssel került az amerikai mozikba: pár hónappal korábban  mutatták be nagy sikerrel a Rocky III-at, a közönség Stallone új filmjéért is özönlött a filmszínházakba. A mozi – amelyet a tengerentúlon Magyarországgal ellentétben ma sem hív senki Rambónak, ez ugyanis eredetiben a második rész hivatalos címe volt, First Blood Part II alcímmel – már nyitóhétvégéjén majdnem 14 millió dolláros gyártási költségének felét hozta a kasszáknál, és három hétig állt a bevételi listák első helyén.

Rambo II (1985)

Rambo egy kőfejtőben tölti a büntetését, aztán egy nap Trautman ezredes felajánlja neki, hogy visszanyerheti a szabadságát, ha részt vesz egy akcióban, amelynek az a célja, hogy kiderítsék, vannak-e még amerikai hadifoglyok Vietnámban. Amikor kiderül, hogy igen, politikai okok miatt cserben hagyják Rambót, aki ezek után egyedül veszi fel a harcot az oroszok és a vietnámiak ellen.

  • Rambo vietnami kalandja az előzménynél minden szempontból gyengébb alkotás, ennek ellenére a közönség özönlött a mozikba. Persze a First Blood Part II akciómoziként korszakalkotó etalon, ami új irányt adott a franchise-nak: amíg az első rész legendát, a második akcióhőst teremtett.
  • A film a Vissza a jövőbe első része után az év második számú kasszasikere lett, és még az alapfilm eredményeit is messze felülmúlta. Kassar és Vajna cége egyébként akkoriban elég tetemes, több mint 25 millió dolláros büdzsével állt oda a projekt mögé, a film pedig összesen mintegy 300 millió dollárt hozott a konyhára. 1985 kétségtelenül Stallone évének bizonyult: az év hármas számú kasszasikere is az ő nevéhez fűződött a már említett Rocky IV-gyel, amely szintén elég rendesen passzolt a kurrens amerikai vezetés szovjetellenes propagandájába. Nem véletlen, hogy a két film után maga Ronald Reagan is ebéden látta vendégül a sztárt a Fehér Házban.)
  • James Cameron írta meg a folytatás sztoriját 1984-ben – párhuzamosan a Terminátor és A bolygó neve: halál forgatókönyvével. Cameron első változata szerint Rambo egy kiemelt szerepet játszó partnert, sidekicket is kapott volna maga mellé. A producerek John Travoltát akarták megnyerni a szerepre, de Stallone hallani sem akart erről, noha az 1983-as, Travoltával a főszerepben forgatott (és megbukott) Életben maradnit is ő jegyezte rendezőként. Stallone máshol is belepiszkált Cameron szkriptjébe, ám az alapkoncepción nem változtatott. A rendezői székbe George P. Cosmatos került, akivel később Sly a Kobrát is leforgatta.

  • A szadista szovjet parancsnok, Podovszkij szerepére eredetileg Dolph Lundgrent szerződtették volna, ám Stallone végül erre is nemet mondott, mivel Lundgren ekkor már aláírt a szinte párhuzamosan készülő Rocky IV-hez (egy szadista szovjet ökölvívó szerepére), és kicsit sok lett volna egy éven belül két sikerfilmben ellenlábasként felbukkanniuk a svéd óriással. Podovszkij így végül Steven Berkoff lett. Richard Crenna ismét felöltötte Trautman ezredes egyenruháját, a szerepére korábban szintén megkörnyékezett Lee Marvin pedig újra kosarat adott a készítőknek: nem vállalta el a CIA-ügynök Murdock szerepét sem, amit végül Charles Napierre bíztak.
  • A regényváltozatot David Morrell, Rambo figurájának megalkotója írta meg, Cameron forgatókönyve pedig párhuzamosan egy másik széria, a Chuck Norris nevével fémjelzett, alacsonyabb ligában játszó Ütközetben eltűnt-filmeknek is alapul szolgált.
  • Bár sokan bírálták a film brutalitását, túltolt patriotizmusát és valószerűtlenségét is, a legtöbb támadás ismét az alapmondanivalót érte, ami részben megmaradt az első rész felvetéseinél (azaz az amerikai vezetés kihasználta, aztán magára hagyta a katonákat), másrészt azt sugallta, hogy az USA akár meg is nyerhette volna a háborút, ha azt nem szabotálják belülről. Óvatosan maga Cameron is elhatárolta magát a végleges forgatókönyv túlkapásaitól, és leszögezte: a politikai kiszólásokért, áthallásokért, célzásokért Stallone a felelős, ő csak a sztori alapvonalait hozta.

Rambo III (1988)

Trautman ezredes az afganisztáni háborúban az oroszok elleni tevékenysége miatt fogságba esik. Rambo kapja azt a minden eddiginél lehetetlenebbnek tűnő feladatot, hogy a front mögé kerülve, az oroszok által uralt területen felkutassa és kiszabadítsa a foglyul ejtett ezredest. A mindenre elszánt Rambo az orosz területre érkezve megtudja, hogy az ezredest egy megerősített erődben tartják fogva. Ez a létesítmény első ránézésre bevehetetlennek tűnik – de nem Rambo számára.

  • A forgatás 1987 derekán indult meg Thaiföldön és Izraelben, a forgatókönyvet pedig ezúttal Sheldon Lettich jegyezte Stallonével együtt. A Kassar és Vajna új közös cége, a Carolco égisze alatt készült filmet eredetileg a Hegylakót jegyző Russell Mulcahy rendezte volna, ám ő két hét után, különböző súlyos kreatív nézeteltérések miatt kikerült a képből, és tűzoltásként ültették a helyére a korábban operatőrként nevet szerzett, csupán 30 éves Peter MacDonaldot, aki eredetileg csak a second unit rendezéséért felelt volna.

  • Forgatókönyvíróként Stallone ezúttal is belepiszkált a sztoriba: a Vörös zsaru írója, Harry Kleiner által jegyzett eredeti szkriptet kihajította, és a saját ötleteit valósította meg – a kritikusok ennél a filmnél azóta is a szemére vetik, mennyire mellényúlt a témaválasztásban, nulla politikai érzékről tanúbizonyságot téve. Az 1988-as mozi fő témája Afganisztán szovjet megszállása és az amerikai hadsereg által támogatott mudzsahedinek szabadságharca, kicsit azonban elcsúsztak az időzítéssel, hiszen ez a konfliktus 1979-ben kezdődött, és éppen a film bemutatója után egy évvel ért véget, miután a szovjetek kivonultak az országból. A világpolitikai helyzet ráadásul sokat változott 1985-höz képest, a glasznoszty és a peresztrojka hozta enyhülés légkörében pedig Hollywood is kezdett elkanyarodni az egydimenziós szovjetábrázolástól, így számos kritikus ostoba lépésként értékelt egy ízig-vérig hidegháborús akciófilmet.
  • A készítők mindenesetre ezúttal sem sajnálták a pénzt a projektből, sőt, ez a film már 65 millió dollárba került, ami egy korabeli hollywoodi átlagprodukció négyszeresének számított. Ugyan elég tisztességes, 190 millió dolláros bevételt termelt, de ez messze elmaradt a második rész 300 milliós kasszarobbantásától, az Államokban ráadásul csupán 53 millió dollárt termelt. A kritikusok ízekre szedték a filmet, Stallone az Aranymálnát is megkapta az alakításáért, így a Carolco már nem erőltette a folytatást (a vitáik miatt Vajna ’89-ben meg is alapította inkább a saját cégét, a Cinergit)
  • A Rambo 3-ban minden korábbi résznél több halottat, szám szerint 108-at hagyott maga után az agyonszálkásított veterán, amivel akkor a Guinness rekordok könyvébe is bekerült. Összehasonlításképp: az első részben lényegében csak az az egy rendőr halt meg, aki kiesett a helikopterből, a 2008-ban leforgatott negyedikben viszont újabb rekord született: ott 236 katonát tett hidegre a nagypapakorú Rambo.

John Rambo (2008)

A veterán John Rambo Thaiföldön telepedett le, magányosan él, halászik és kígyóméreggel üzletel. Sarah, egy humanitárius szervezet egy tagja azzal keresi fel a férfit, hogy vezesse át őt és munkatársait az aknáktól hemzsegő határvidéken. A nő célja, hogy gyógyszerekkel és élelemmel lássa el a civilizációtól távol eső törzseket. Rambo először visszautasítja a felkérést, azonban miután tudtára jut, hogy az önkénteseket fogságba ejtette a burmai hadsereg, fellángol benne a régi tűz.

  • A negyedik rész ötlete sokáig repkedett a levegőben. A Carolco időközben megszűnt, a jogok pedig a ’90-es évek közepén a Miramaxhoz kerültek, és különböző aspiránsok időről időre megkeresték Stallonét is egy-egy forgatókönyvötlettel: ezek között éppúgy szerepelt újabb vietnami kaland, mint terroristákkal harcoló, illetve mexikói drogkartell ellen hadba vonuló Rambo, ami végül az ötödik, elvileg befejező rész témája lett.
  • Érezvén, hogy lecsengett a Rambo-féle klasszik akciófilmeknek, Stallone sokáig nemet mondott a folytatásra, a munkálatok csak a következő évtized derekán indultak be, a ’80-as évek iránti nosztalgiahullám beindulása után: a 2006-os Rocky Balboa remek fogadtatása után elérkezettnek látta az időt ahhoz, hogy negyedszerre is harcba vigye John Rambót.
  • A negyedik rész az Egyesült Államokban Rambo, több más országban, ahol a First Blood híresült el Rambóként – így hazánkban is –, munkacímén, John Rambóként került a mozikba. Stallone nem rajongott az utóbbi megoldásért, mert a Rocky Balboával ellentétben nem a széria befejezésének szánta a filmet, és lőn: nyakunkon az ötödik rész.
  • Sylvester Stallone nagy rajongója a Dexter című tévésorozatnak, ezért választotta ki a széria egyik színészét, Julie Benzt a kiemelt női szerepre. Az előző három részben Samuel Trautman ezredest játszó Richard Crenna 2003-ban rákban meghalt. Helyére James Brolint tervezték szerződtetni, azonban a szerepet végül törölték a forgatókönyvből.
  • A John Rambo még a harmadik résznél is erőszakosabb és naturalisztikusabb, 236 haláleset látható, benne, ami több, mint a korábbi összes Rambo-filmben együttvéve. Ám az első film után bizonyos szempontból talán mégis ez a széria legkerekebb darabja: a nagypolitikai sakktáblán mozgatott bábu-Rambo helyett a főhős ismét „kicsiben” viszi végbe, amit rámért a sors, akárcsak a First Bloodban, és eközben megint emberibbnek, sérülékenyebbnek látjuk.

  • Stallone részt vett mindhárom korábbi Rambo-film forgatókönyvének megírásában, azonban ez az első alkalom, hogy a rendezői pozíciót is ő töltötte be. Ted Kotcheff, az első rész rendezője technikai konzultánsként működött közre a filmben. David Morrell, az eredeti regény szerzője a film első két folytatásaihoz maga írt regényváltozatot, azonban a John Rambónak nem készült novelizációja.
  • Mielőtt belevágott a forgatókönyvbe, Stallone maga nézett utána, hol tiporják akkor éppen sárba szöges bakanccsal az alapvető emberi jogokat, a globális hírveretésben visszafogottan tálalt konfliktusok közül – némi szakértői segítséggel – így esett a választása Burmára, azaz a mai Mianmarra, ahol a hatodik évtizede hatalmon lévő katonai junta valóban brutálisan bánik a kisebbségekkel.
2019-09-24T07:26:18+02:00 2019. szeptember 22.|