Bérczesi Róbert, a Hiperkarma frontembere 2014-ben jött ki az elvonóról és kapcsolódott be újra a zenei életbe. Azóta nagyon sok mindent történt vele: a Konyharegény című album után megjelent a Délibáb című lemez is, amit május 18-án mutattak be. Az új albumról, a tisztulás folyamatáról és a jövőbeni terveiről beszélgettünk.

IZSÓ ZITA – 061.hu

Körülbelül három év telt el a színpadra és az életbe való visszatérésed óta. Hogyan alakult ez az időszak, hol tartasz most?
Azt hiszem, a legnagyobb eredménynek jelenleg azt tekintem, hogy sikerült elkészítenünk a Hiperkarma negyedik lemezét, ami Délibáb címen jelent meg néhány hónappal ezelőtt. Ez nem csak a zenei pályám, hanem a gyógyulásom terén is nagy előrelépést jelentett, mert volt egy olyan időszak, amikor úgy tűnt, nem jönnek könnyen a dalok. Ehhez képest megjelent a Délibáb, és végigkoncerteztük az évet: tavasszal klubokban léptünk fel, most pedig a 2017-es nyári fesztiválszezon utolsó fellépéseire készülünk.

Az új album a tőled megszokottaktól eltérően egyszerűbb felépítésű dalokat tartalmaz. Mi az oka a változásnak?
Szeretném azt hinni, hogy ezek a dalok a korábbiakhoz képest sokkal letisztultabbak lettek. Meg kellett történnie velem annak a pokoljárásnak, amin keresztülmentem, hogy a végén el tudjak jutni a letisztultabb formákig. A másik fontos szempont az előadhatóság volt. A korábbi koncertjeinken nagyrészt az első albumunkról játszottunk dalokat, az Amondóról és a Konyharegényről csak egy-egy dalt szólaltattunk meg, míg a Délibábról majdnem mindent elő tudunk adni élőben is. Nincs meg benne az a fajta kísérleti jelleg, ami lemezen jól hangzik, de a koncertre már nem lehet átmenteni.

Fotó: Horváth Péter Gyula

Az új lemez érdekessége, hogy néhány kifejezetten régen írt dalkezdemény átdolgozása is szerepel rajta.
Általában jellemző rám, hogy visszanyúlok a fiókhoz. Mindegyik hiperkarma albumra mentettem át a régi BlaBla zenekar kiadatlan, félkész számaiból, viszont a Délibáb című lemezen Újra Délelőtt címmel szerepel olyan dal, amit igazán régen, még másodikos gimnazistaként írtam.

Ha jól tudom, készül egy új album is: decemberben megjelenik az Én meg az Ének című feldolgozás lemezed második része. Hogyan választod ki a dalokat, amik szerepelnek majd rajta?
Az első Én meg az Ének album Emléxel? címmel 2010-ben jelent meg. Az új lemez címe Emléxel még? lesz, és az eddig kimaradt zenék szerepelnek majd rajta, többek között LGT, Neurotic, Demjén, Hungária és Omega feldolgozások. A dalok kiválasztása során mindig személyes indokok vezérelnek: a Lövölde tér című számot például azért választottam, mert gyerekkoromban megvolt nekünk bakeliten. Olyan is előfordult már, hogy egy zenéből csak néhány dallamfoszlányra emlékeztem gyerekkoromból, de utánajártam, pontosan mi volt az. Ezeket a dalokat mindig a saját képemre formálom, ami azt jelenti, hogy általában gyorsítok a tempón, kiveszem a számomra felesleges részeket, és egy rövid, tömör dalszerkezetbe ültetem át őket. Az új lemeznek lesz egy további különlegessége is: nemcsak magyar zenekarok számai, hanem népdalok és megzenésített versek is lesznek rajta.

Fotó: Horváth Péter Gyula

Ha a jövőre gondolsz, milyen további terveid vannak?
Nagyon szeretném összehozni a Hiperkarma ötödik lemezének az anyagát, de ettől egyelőre még elég távol vagyok, mindössze egy dal van kész a jövőbeni lemezről. De van még körülbelül 10-12 dalfoszlány is, amiből már világosan látszik, milyen is lesz ez az új lemez: még a Délibábnál is sokkal egyszerűbb, „vissza a gyökerekhez” típusú album. Két és fél, maximum háromperces, rövid dalok lesznek rajta nagyon egyszerű akkordokkal és dallammenetekkel. Ezenkívül lassan készül egy Biorobot-album is, Nemes Andrással szimultán módon folyamatosan dolgozunk, szépen rakosgatjuk össze a számokat.

Tavaly voltál negyven éves, amit koncerttel is ünnepeltél. Jelent számodra valamit ez az életkor, vagy minden ugyanolyan, mint korábban?
Azért megérzem a változást, már nem szántom fel úgy a színpadot, mint régen. De érettebb is lettem: úgy mondják ezoterikus nyelven, hogy most földelődtem. Ez azt jelenti, hogy kialakultak és véglegessé váltak azok a tulajdonságaim, amik végig fognak kísérni az egész további életemben.

Fotó: Horváth Péter Gyula

 Ez az állandóság megnyugtató?
Én elfogadom, mert elég olcsón megúsztam. Úgy mondanám, voltam már sokkal rosszabbul is, és ez tulajdonképp jó. A külsőm sem változott meg drasztikus mértékben, nem híztam el nagyon. Lett egy kis tokám meg pocakom, de úgy tűnik, ennél komolyabb változásokkal nem kell szembenéznem. És ugyan a fogaskerekek egy kicsit nehezebben indultak be a nyár elején, az utolsó fellépéseken már teljes fordulatszámon pörögtünk, úgyhogy ezen a téren is elégedett lehetek.

Valahol azt nyilatkoztad, hogy gyerekkorodban író akartál lenni, és egy önéletrajzi könyv is szerepelt a terveid között. Ezen a téren történt valami előrelépés?
Közben rájöttem, hogy még túl fiatal vagyok ahhoz, hogy memoárt írjak az életemről. Viszont nagyon érdekes, hogy azok a szövegeim, amiket kifejezetten dalszövegnek szántam, néha akkor is megállják a helyüket, ha kihúzzák alóluk a zenét, és versként tekintenek rájuk. A Lidocain című szám szövegét például versként elemezték, és még egy tankönyvbe is bekerült. Az elemzés tele volt idegen szavakkal, keveset értettem belőle, de azért nagyon büszke voltam rá.

Fotó: Horváth Péter Gyula

Milyen fellépéseitek lesznek a közeljövőben, hol láthatunk titeket legközelebb?
Még három koncertünk lesz a nyári fesztiválszezonban, egy nyárzáró budapesti bulink szeptember 9-én a Kobuciban, aztán kezdődik az őszi klubturnézás. Október 31-én megtartjuk a hagyományos halloween-koncertünket a hajón, amire sok meglepetéssel készülünk. November 30-án a MÜPÁ-ban adunk egy akusztikus Hiperkarma-koncertet több vendégművésszel, ami nagyon sok gyakorlást igényel majd. Még mindezek előtt, szeptember 2-án lesz egy különleges és számomra nagyon fontos Én meg az Ének-koncert a Hunniában: napra pontosan a Budapestre költözésem 21. évfordulóját ünnepeljük majd. Amúgy el sem tudom képzelni, hogy külföldre költözzek. Egészen elképesztő az a változás, amin ez a város az utóbbi években keresztülment: a romkocsmáknak és a fesztiváloknak köszönhetően a világ egyik legmenőbb bulivárosa lett. Nagyon büszke vagyok arra, hogy itt élhetek.

Vezető kép: Horváth Péter Gyula