Marad-e a streamelés a járvány után is? Átalakíthatja-e a művészi koncepciót a kamerák jelenléte, az operatőrök munkája? Hogyan lehet közönség nélkül, üres nézőtér előtt játszani úgy, hogy az előadást építő, alakító színész-közönség kommunikáció nincs jelen? Többek között ezekről a témákról is szó esett hétfőn a Magyar Teátrumi Társaság szervezésében megvalósuló online kerekasztal-beszélgetéseken. Három fő blokkban foglalták össze a témát érintő legfontosabb információkat, szempontokat a technológia, illetve a színházi szakma perspektívájából felmerülő, továbbá a jogi és jegyértékesítési kérdéseket érintve.

MM – 061.hu

Tavaly márciusi összeállításunkban, a pandémia első hullámának kitörésekor a fővárosi színházak sajtómunkatársait arról kérdeztük, milyen forgatókönyvük van a kialakult helyzetre – akkor szinte kivétel nélkül azt a választ kaptuk tőlük, hogy gondolkodnak előadásaik online, üres nézőtér előtti közvetítésében, de pandémiás tervvel nem rendelkeznek, bizonytalan, hogyan tudnak majd eleget tenni a nézők igényeinek. Aztán eltelt három hét és a fővárosi színházak legtöbbjének sikerült átállnia az új időszámításra, online térbe költöztek, kreatív, a vírushelyzethez alkalmazkodó megoldásokkal – streamelésekkel, karanténklipekkel, a társulati tagok videóival igyekeztek csillapítani közönségük kultúréhségét. 

A második hullám már felkészültebben érte a szakmát – két olyan platform is alakult, amely előadások közvetítését oldja meg az online térben, az egyik a szeptemberben indult eSzínház, az ország első hazai fejlesztésű, a színházi szakma aktív bevonásával létrejött online előadóművészeti streaming platformja, a másik pedig a november 12-én elstartolt SzínházTV.

Marad a streamelés a járvány után is?

A hétfői kerekasztal-beszélgetésen a kérdésre, hogy milyen felkészültségi állapotban voltak a magyar színházak a pandémia kirobbanásakor, a meghívott vendégek – Somfai Péter, a Budapesti Operettszínház művészeti igazgatója, Lakatos Gergely, a Magyar Színháztechnikai Szövetség elnöke, Radnai Márk színművész, a SzínházTV ötletgazdája, Légrádi Gergely, az eSzínház  vezetője – egyöntetűen azt válaszolták, hogy körülbelül 5%-osan. Légrádi Gergely szerint mostanra érett meg a piac, hogy mindenkinek van valamilyen viszonyulása a streameléshez, vannak elképzeléseik arra vonatkozóan, milyen modellel működhet ez hosszú távon. Radnai Márk szerint felmerül a kérdés, hogy ez egyáltalán a színház feladata-e. A streamelés ugyanis egy teljes apparátust igényel, majdnem akkorát, mint a színház maga. Lakatos Gergely pedig arra világított rá, hogy videótechnikában még az út elején járunk, kiváló minőségű élő közvetítésekre van szükség, erre törekszik minden intézmény.

Légrádi Gergely szerint a pandémiás időszak után is megmarad a színházak online jelenléte, hibrid modellre kell készülnünk, hiszen az intézmények többsége felismerte, hogy a virtuális tér sok lehetőséget rejt magában. Radnai Márk szerint a színházak belátták, csak előnyük származhat abból, ha egy másik platformon is el tudnak jutni a nézőkhöz. Mint mondta, az online jelenlét formai újításokat is hoz, egyebek mellett például lehetővé teszi a kommunikációt az otthon ülőkkel. Somfai Péter szerint egész biztos, hogy operettet is fogunk nézni online, de ez nem jelenti azt, hogy a későbbiekben lecsökkenne a hús-vér emberek száma a nézőtéren. A Budapesti Operettszínház művészeti igazgatója hozzátette, az online közvetítésekkel egy olyan közönséget is be tudnak vonzani, akik eddig nem voltak nyitottak a színházra. Lakatos Gergely is egyetértett abban, hogy megmarad a stream, a módszer egyik nagy előnyének pedig azt tartja, hogy a rögzített előadások a jövőben a színházi archívumokban is fellelhetők, kutathatók lesznek.

“Nem lehet receptszerűen felvenni egy előadást”

Meg kell találni az adott darab hangvételéhez szükséges technikát, emeli ki Radnai, mást követel egy operett, egy monodráma, vagy egy táncos darab. Valahol a koreográfiára kell koncentrálni, egy monodráma pedig a közelit kívánja. Minden előadáshoz specifikusan meg kell találni azt a hangvételt, amit a rendező a színpadra álmodott. Nem lehet receptszerűen felvenni egy előadást – teszi hozzá.

Felmerül a kérdés, hogy egy darab felvételekor mennyire lehet zavaró a kamerák, operatőrök jelenléte. Somfai Péter szerint most ahhoz az állapothoz kell alkalmazkodniuk a színészeknek, hogy nincsen közönség, ez könnyebb feladat, ám ha lesz közönség, az egész biztosan fog okozni nehézséget. Hozzátette, épp emiatt a jövőben ők robotizált kamerákat fognak használni. Légrádi Gergely szerint a streaming platformnak komoly értékteremtő funkciója lesz. Mint mondja, nem kell félni az operatőröktől, és attól sem, hogy az előadás művészi értékéből levonna az, hogy online közvetítik, hiszen az adásrendező minden esetben egyeztet a rendezővel. A cél, hogy a 3D-t jól adaptálják 2D-re.

“Mindig lesznek boldogtalanok”

Mi van ha nem megy a stream? Nem lehet kapcsolódni,  vagy akadozik a felvétel? Légrádi szerint a streaming egy olyan műfaj, ahol mindig lesznek boldogtalanok. Egyrészt, mert sok ember olyan számítógépen nézi az előadást, ami egyszerűen nem alkalmas erre. Nem támogatott böngészőből nézve szintén nem lesz nézhető a felvétel. Gondot okoz továbbá, hogy a jegyet váltók 95%-a WIFI-n kapcsolódik az internetre, ami szintén nem szerencsés. Emiatt folyamatosan edukálják az embereket, milyen feltételek mellett lesz élvezhető az előadás. Radnai Márk szerint az is fontos, hogy szánjanak időt a 85+-os, színházkedvelők edukálására is.

Megéri?

Légrádi Gergely szerint hosszú és rögös út vezet odáig, hogy az ember megfizesse az online kultúrát, főleg ha zenéről koncertekről van szó, ez pedig sajnos kontraproduktív a zenei produkciók tekintetében. A cél, hogy rájöjjenek a színházak, nemcsak a jegybevétel szempontjából előnyös a streamelést választani, hanem azért is, mert ezek az előadások hosszú távon is elérhetők lesznek, és az is nagyon fontos, hogy a “síkképernyőn” szocializálódott generációt könnyebben elérhetik ezen a platformon. Ha kapnak egy “hűha-élményt” online, lehet, hogy élőben is meg akarják majd nézni az adott darabot.

Közönség nélkül

A beszélgetés második blokkjában a szakma oldaláról felmerülő kérdéseket vitatta meg Dolhai Attila színművész, a Budapesti Operettszínház énekese, Rátóti Zoltán színművész, rendező, a Nemzeti Színház művésze és Szabó Ágnes, a Gózon Gyula Kamaraszínház igazgatója.

Arról, hogy megszokható-e, hogy a színészek üres nézőtér előtt játszanak, Rátóti Zoltán azt mondta, hogy egy streamelt előadás olyan, mint egy erős főpróba, ahol semmivel sem spórolnak, minden ugyanúgy megy, mintha ott lenne a közönség, a reakciók, a “teremmoraj” pedig ott van a színészek fülében. Szabó Ágnes azt hangsúlyozta, amikor néhány ember előtt streameltek, az nehezebb volt, náluk jobban bevált, ha valóban senki nem ült a nézőtéren. Mint mondta, megvan annak is az intimitása, amikor csak a kamera és a színészek vannak a teremben.

Dolhai Attila szerint hiányzik a közönség reakciója a színészeknek – különösen a táncos-komikus darabok esetében, ahol sokszor kikacsint a művész a közönségre -, de van egy próbarutin, ami segít alkalmazkodni a színészeknek az új szituációhoz, az új körülményekhez.

“Úgy csináld meg a darabot, hogy az stream-ben is jó legyen”

Rátóti Zoltán bízik benne, hogy egy előadást nem a streamhez kell majd igazítani, hiszen “a stream nem tudja azt a csodát pótolni”, amit egy élő előadás hoz. Szabó szerint viszont rengeteg lehetőséget kínál az online jelenlét, a kamera le tudja követni a reakciókat, nem feltétlenül azét, aki épp beszél, rá lehet közelíteni a színészek arcára, jobban érvényesül a mimika, mintha a 15. sorból nézné valaki az előadást.

Milyenek a nézői visszajelzések?

Dolhai Attila sok olyan visszajelzést kap, hogy a stream nem működőképes, nem elégíti ki a néző igényeit. Mint mondja, sokaknak hiányzik a színházba járás “szertartásossága”, a nagy többség várja az újranyitást. Hozzáteszi, az emberek a szokásaik rabjai, és ha megszokják, hogy nem járhatnak színházba, új szokásaik alakulnak ki, így nem biztos, hogy a nyitáskor újra beülnek a nézőtérre.

Rátóti szerint akad, aki otthon is felveszi a zakóját, így hangolódva a színi előadásra, de alapvetően nem hisz abban, hogy ezzel a módszerrel kielégíti a közönséget. Emellett kételkedik abban is, hogy a fiatalokat meg lehet szólítani a streameléssel, mint mondja, nem biztos, hogy van türelmük végignézni egy előadást.

Jegyértékesítés, jogi kérdések
Abban mindegyik vendég egyetértett, hogy a színházaknak egy hosszú távon működő modellt kell kialakítaniuk, amelynél a humánerőforrás- és az eszközigények mellett figyelembe veszik például a jogdíjjal kapcsolatos kérdéseket – ez utóbbiról Barabás Nóra, a Szolnoki Szigligeti Színház marketingese, Farkas Attila Erik, a Magyar Teátrumi Társaság jogtanácsosa és Szokolay Zsolt, az InterTicket üzletfejlesztési igazgatója beszélgettek a beszélgetés harmadik részében.