Új dallal és klippel jelentkezett a főváros egyik legizgalmasabb zenei projektje, a Random Trip. A Jónás Vera – Koszi Janka – Lábas Viki – Tóth Vera négyessel közösen alkotott Benned a fény című dalról a heti rendszerességgel jelentkező improvizatív zenei estek atyjától, Delov Jávortól tudtunk meg többet. A dobost arról is kérdeztük, láthatjuk-e a közeljövőben Lajkó Félixet a Random színpadán, s hogy visszatér-e a hazai rock szcéna egyik legkedveltebb bandája, a Turbo.

MÉNES MÁRTA – 061.hu

Milyen apropóból készült a Benned a fény című dalotok?
Egyrészt régóta foglalkoztat az a tény, hogy a környezetemben a nők jelentős többsége nemcsak a pályaválasztásuk és a jövőjük miatt aggódnak – ahogy egyébként a férfiak is -, hanem a maguk szülte és a környezetük által rájuk erőltetett, kialakult kényszer miatt az önértékelésük annyira vékony lábakon állnak, hogy folyamatosan harcban állnak a küllemükkel. Pedig pont úgy csodálatosak, ahogy vannak! Ha pedig valóban valamin nagyon változtatniuk kéne, akkor sem a sebészeti megoldás lenne az első lépés szerintem, hanem a ‘saját magukkal való leülés’ és beszélgetés, a sport, satöbbi. Ami meg az élethelyzetüket, életszakaszukat, pályájukat illeti: ne szégyeljenek kicsit szembemenni az elvárásokkal, és ha valóban úgy érzik, hogy megingathatatlan vágy tudna forrni bennük, hogy például autószerelők, vagy informatikusok legyenek nő létükre, akkor ne habozzanak, vágjanak bele, hiszen ha jól csinálják, amit csinálnak, úgyis megtalálják a helyüket az életben. Zenészként mi is sokszor kételkedünk, hogy jól és helyesen csináljuk-e dolgunkat, de ha szívvel-lélekkel hajtjuk a dolgokat, előbb-utóbb megtaláljuk az áhított harmóniát. A Benned a fény című dal ezen és más egyéb gondolatoknak az elegye, sokkal könnyedebb megfogalmazásban, de hasonló súllyal, köszönhetően Kemény Zsófi és Hujber Szabolcs szövegíróknak. A dalt először a Petőfi Zenei Díjátadó keretén belül játszottuk el a Strand Fesztivál nulladik napján, és bár akkor dalt éneklő négyes (Jónás Vera, Koszi Janka, Lábas Viki, Tóth Vera) mind a helyszínen tartózkodtak, nagyon nehéz lett volna még egy olyan napot találnunk forgatásilag, amikor ugyanígy ráértek volna, hiszen mindannyian nagyon-nagyon elfoglaltak fellépéseik miatt. Így végül adta magát a helyzet, hogy köszönhetően egy fantasztikus nyárral és a különleges pesti helyszínekkel a hátunk mögött – amelyeken szerencsére sokszor forogtak a kamerák -, engedjük el a direkt videóklip készítését, és alkossunk inkább az új dalra egy ‘vizuális emléknaplót’, amelyben hazai és külföldi (pl. DubFx) zenészbarátaink és a különleges pesti helyszínek is megjelennek. Egyszerű, de őszinte kis videó, amit szerintem 30 év múlva is mosollyal az arcunkon fogunk tudni visszanézni.

A Random Trip lényege, hogy ott, helyben a színpadon születik valami új, valami olyan, amit korábban sehol nem hallhattunk. Ettől függetlenül sokszor hangoznak el már ismert panelek, dalszövegek, refrének…Volt olyan, hogy valakit megdorgáltál a koncert után vagy vissza sem hívtál emiatt egy következő alkalomra? Mennyire vagy szigorú?
A többiek azt mondják, túl szigorú vagyok. A koncertek előtt mindig elmondom az énekes vendégeknek, hogy érdemes kerülni az olyan szituációkat, ahol konkrét szövegrészletet konkrét, ismert dallammal énekelünk, mert elsőre egy nagyon járható útnak tűnik, viszont csak odáig izgalmas, míg a harmóniák alatta teljesen eltérnek az eredetitől. Viszont, ha valaki a zenekarból elkezdi lekövetni harmóniailag és ritmikailag is az eredeti dalt, az egy hatalmas zsákutca. Onnantól kezdve egy klasszikus értelemben vett jam sessionről beszélhetünk. Szerintem mi nem ezeket a pillanatokat keressük, hanem pont azokat az unikális élményeket, amik abból fakadnak, hogy mi ott, helyben kitalálunk valamit, akár a szövegvilág, dallamvilág, harmónia, ritmika tekintetében. De olyan is van, hogy egy különleges, egyszeri és megismételhetetlen remixet készítünk azáltal, hogy teljesen más tempóra illesztünk rá egy ismert dalt. Ez egyben fogódzó a közönségnek is, de mégis különleges, mert olyan, mintha egy átdolgozása lenne az adott műnek. Azt szoktam mondani, hogy ha valaki szeretne egy picikét lazítani énekesként, és nem szeretné, hogy neki mindenáron ott, a helyszínen kelljen szöveget kitalálnia, akkor vagy használjon ismert dalszöveget teljesen más dallammal, vagy hozzon valami saját témát, ötletet.

Egyszer azt mondtad, hogy Lajkó Félix igazi álomvendég lenne a Random Tripen. Rábólintott már vagy még győzködni kell?
Még soha nem kérdeztük, de szuper lenne, ha egyszer összejönne. Szerintem mágikus pillanatokat élhetnénk át.

Lajkó Félix elég “önjáró”, lehet, hogy a többiek meg sem tudnának makkanni mellette. Volt már ilyen a Randomon, hogy valaki uralta a színpadot és nem nagyon akart lehetőséget adni a többieknek?
Persze, volt és van is ilyen. Ez egy általános gyermekbetegség a vokális vendégek esetében. Amikor először érkeznek vendégként a színpadra, úgy érzik, hogy nem tesznek meg mindent azért, hogy igazi csapatjátékosok legyenek. És annyira igyekeznek azok lenni, hogy előfordul, hogy alig hagynak teret másoknak. De ez nem azért van, mert önzők, a túlzott igyekezet miatt nem marad rés a többieknek. Ezért is jó, hogy tartunk egy szünetet, mert ekkor mindenki megnyugszik és aztán újult erővel lép ki ismét a színpadra. Azt azért el lehet mondani általánosságban, hogy az esetek 90 százalékában nagyon nyitott, odaadó, alázatos zenészek érkeznek hozzánk, mindenki figyel a másik zenei világára. Ez főleg akkor igaz, amikor abszolút különböző zenei stílusból érkező emberek találkoznak egyszerre a színpadon.

Ez a projekt egyfajta tanulási folyamat, fejlődési lehetőség is a zenészeknek, énekeseknek, egy zenei játszótér, ahol mindent ki lehet próbálni. Van olyan, aki a Random által nyílt ki, fedezett fel új utakat magában?
Születtek koprodukciók, és volt olyan is, aki megpróbálta ezt a szabadabb érzést a saját zenekarába bevinni, elkezdtek kicsit többet improvizálni a saját szettjükön belül. Alapvetően mindig olyan embereket invitálunk, akiknél lehet sejteni, hogy nyitottak, nincsen számukra nagy meglepetés.

Delov Jávor és DJ Q-Cee

Hogy látod, mennyire adnak teret az improvizációnak a hazai zeneoktatási intézmények? Egyáltalán tanulható-e hogyan kell improvizálni?
Az egyik diplomámat több mint 15 évvel ezelőtt az alsófokú oktatási intézményekben fellelhető ének-zenei improvizációs gyakorlatokból írtam. Sajnos, már akkor sem volt túl sok az ilyenből. Nem figyeltem, nem követtem, hogy ez azóta mennyire változott. Arra jutottam, hogy eleve örülni kell annak, hogy az ének-zene óra, mint olyan megmaradt. A legjobban viszont annak kell örülni, ha a tanárok nem abban látják az óra lényegét, hogy évszámokat kérnek számon, például, hogy mikor született Liszt Ferenc, vagy mikor ért véget a barokk kor. A legfontosabb, hogy minél többet tudjanak zenélni, minél több zenét mutassanak a gyerekeknek, és hogy párhuzamot tudjanak mutatni a gyerekeknek a mai és a régi zenék között. Érdemes láttatni, hogy a mai zenék miként és hogyan táplálkoznak a régiekből, és azt is, hogy az improvizáció mennyire nagy teret kapott. Fontos volt 70 éve, amikor éppen a swing volt a discozene, de fontos helyet kapott 250 éve Bach életművében is. A zeneiskolák, konzervatóriumok, jazz tanszékek szerencsére nagy teret biztosítanak az improvizációnak, azonban az alsó- és a felsőfokú zenei intézmények oktatási modelljei között igen nagy szakadék húzódik.

Sokféle projektben közreműködsz, széles skálán mozogsz a gyerekzenétől a rockig. Mi alapján válogatsz?
Mindig arra mondok igent, ami inspirál. Ami kihívás, ahol a saját határaimat tudom feszegetni. De ehhez az is hozzátartozik, hogy zenei mindenevő vagyok. Olyan dolgokra mondok igent, amelyek által új zenei élményeket tudok kapni.

 

Igaz, hogy visszatér a Turbo?
Tavaly összeálltunk egy koncertre és szuperül sikerült. Nagyon jól éreztük magunkat együtt és jól is éreztük egymást a színpadon. Szerintem amíg világ a világ, ez így is fog maradni. Ez a zenekar tudott valami olyan csodát, amit kevés másik bandában lehet megtapasztalni. Akkor megbeszéltük, hogy ennek érdemes folytatást szavazni, de mindenki olyan elfoglalt volt, hogy elröppent újabb másfél év. Decemberben újra színpadra lépünk, és jövő májusban is a Subscribe és az Apey and the Pea vendégeként. Tervben van pár új Turbo-szám születése is, a magam részéről nyitott lennék akár magyar nyelvű dal elkészítésére is.

Ősztől pihenés vagy munka következik?
Igen, pihenni fogunk és végiggondoljuk, hogyan, merre tovább a Random Trippel, miket szeretnénk elvállalni, mi az, ami újabb kihívást jelentene nekünk. Októbertől folytatás következik és alapvetően újra a vidéki és fővárosi klubkoncertekre szeretnénk koncentrálni.

 

Képek: Random Trip archív