Előrehozott választások – Öt emlékezetes film államfők elleni merénylet(kísérlet)ekről

Mozikban a Támadás a Fehér Ház ellen harmadik része Gerard Butler főszereplésével. A védangyal bukása alcímű epizódban egy drónhadsereg pecázás közben próbálja kinyírni az Egyesült Államok elnökét, akit ezúttal Morgan Freeman alakít. A téma tehát adott: öt olyan film következik, amelyben az amerikai elnök vagy más nemzetek első emberének életére törnek.

061.hu

A Sakál napja (1973)

Miután de Gaulle francia elnök váratlanul kinyilvánította Algéria függetlenségét, a döntést ellenző francia tisztek egy része, s titkos katonai (terror)szervezetük, az OAS 1962-ben sikertelen merényletet kísérelt meg ellene. Ez lenne az alapja a De Gaulle halála után egy évvel megjelent Frederick Forsyth-regénynek, amelynek története szerint az OAS a Sakál fedőnevű külföldi bérgyilkost bízza meg a président kiiktatásával. Forsyth könyve volt egyébként a hírhedt marxista terrorista, az egykor Kádárék vendégszeretetét is élvező venezuelai Carlos, vagyis Iljics Ramírez Sánchez kedvenc olvasmánya is, a sajtó ezért ragasztotta rá a Sakál nevet. Kenneth Ross kitűnő forgatókönyvet írt a regényből, amelynek cselekményét a filmszerűség érdekében némileg átalakította, az eseményeket pedig rövidebb időintervallumba sűrítette. A Sakált alakító Edward Fox nagyot alakít a filmben, a rendező Fred Zinnemann kétségkívül jól döntött, hogy nem egy szétajnározott filmsztárra bízta a szerepet. Pedig arra a mindig zseniális Michael Caine és Roger Moore is bejelentkezett. A Bruce Willis és Richard Gere főszereplésével forgatott 1997-es remake szintén jól sikerült, de a kettő közül jó eséllyel inkább az eredeti tapad meg az emlékezetünkben.

Célkeresztben (1993)

Az egykori Nyugat-Németországból Hollywoodba szakadt Wolfgang Petersen A tengeralattjáróval vált világhírű filmkészítővé a ’80-as évek elején, ám a későbbiekben kommerszebb irányba fordult: alkotásairól általában elmondható, hogy nem túl szofisztikáltak, ám pergő, szórakoztató mozik, és az 1993-as merényletes akciókrimije Clint Eastwooddal és John Malkovichcsal végre a pénztáraknál is kirobbanó sikert aratott. (Nagyrészt utóbbi bevételeinek köszönhette, hogy szinte teljesen szabad kezet kapott a Warner Bros.-tól a két évvel később forgatott Vírus esetében.) Frank Horrigan, a titkosszolgálat ügynöke (Eastwood) magának való, kemény fickó, akinek munkája iránti elkötelezettségét a magánélete, barátai és a családja sínylették meg. Bár szakmájának az egyik legjobbja, a nyugdíjas kor küszöbén is kísérti még első elnöki megbízatásának kudarca, amikor Kennedy elnököt kellett volna megvédenie Dallasban. 30 évvel később az USA elnöke a közelgő választásokra készülődik, s a Fehér Ház titkosszolgálatának kötelékében Horrigan is részt vesz fenyegető levelek és telefonok rutinszerű kivizsgálásában. Az egyhangú, kissé unalmas munka azonban váratlan fordulatot vesz, amikor Horrigan felfedezi, hogy egy profi bérgyilkos jár az elnök nyomában. Eastwood a művészvénájú, bizonyítani vágyó és őrlődő ügynökveterán, John Malkovich pedig az elnök életére törő kíméletlen kamuflázs-nagymester szerepében alakít emlékezeteset.  

Wild Wild West – Vadiúj vadnyugat (1999)

Óriásit bukott Barry Sonnenfeld vadnyugati steampunk filmje, pedig az alkotóknak nem egy újkeletű sztorival kellett megbirkózniuk: a kormány két ügynökének, a sármos, gyorskezű dumagép James T. West (Will Smith), valamint az álcázás, az intelligencia és az ügyes kis szerkezetek nagymestere, Artemus Gordon (Kevin Kline) kalandjai az 1965-ben útjára indított azonos című tévésorozatban vették kezdetüket, s négy évadnyi háttérinformációval szolgáltak a mozifilm elkészítéséhez. Az amerikai polgárháború utáni időszakban játszódó történetet a Warner Bros. először a kilencvenes évek elején szerette volna feltámasztani, ám végül az ezredfordulóig halogatták a projektet, amelyet az eredeti elképzeléssel ellentétben nem Richard Donner és Mel Gibson (akik helyette inkább a Mavericket forgatták le), hanem Sonnenfeld és Smith valósították meg. A büszke déliek visszavágásra készülnek az elvesztett polgárháború után. Hadseregük nem lévén új és hatékonyabb harci eszköz, a Tarantula nevű harci szerkezet kifejlesztésén na meg Grant elnök meggyilkolásán dolgoznak. Vezérük a zseniális és bosszúéhes háborús veterán, Arliss Loveless (Kenneth Branagh). A kormány két legjobb titkos ügynöke kezdetben egymással rivalizálva vág neki a feladatnak, de gyorsan rájönnek, hogy ezzel az ellenféllel szemben csakis egymással társulva érhetik el céljukat. Will Smith a Mátrix főszerepét utasította vissza, hogy elvállalhassa a főszerepet. Szegény.

A Richard Nixon-merénylet (2004)

Az elsőfilmes Niels Mueller megtörtént esetet dolgoz fel, annyi legalábbis biztos, hogy Samuel Bicke 1974-ben valóban megpróbált eltéríteni egy repülőgépet, kísérlete azonban – hogy a gépet a Fehér Ház felé irányítsa, és ezzel meggyilkolja egykori bálványát, a Watergate-botrányba keveredett Richard Nixont – kudarcba fulladt. Nem egy hasonló történettel találkozhattunk már a mozivásznon, Bicke azonban a hasonszőrű antihősök közül is kitűnik szerencsétlenségével és szánalmasságával. A rendező Mueller, az operatőr Emmanuel Lubezki és a Bicke-t alakító Sean Penn szinte lubickolnak az egyre kilátástalanabb helyzetbe kerülő, egyre magányosabb, és a valóságtól egyre inkább elszakadó férfi lelkében és környezetében uralkodó sötétség ábrázolásában, amelynek fokozása egy idő után kissé monotonná teszi a drámát, amely néha zavaróan, már-már hatásvadász módon komolyan veszi magát. Scorsese hasonló antihőstípust vonultat fel a Taxisofőrben, a Penn által alakított figurának pedig nemcsak a neve, de még a testtartása és egy-egy arcvonása is hasonlít Travis Bickléhez. Csakhogy míg De Niro egysorosai a pop(korn)kultúrában ezerszer visszautalt aranyköpések, a tükör előtti improvizáció például („Hozzám beszélsz?”) vagy ámokfutásának filmvégi summázata („Egy kicsit kiakadtam. Semmi különös”) pedig akkor is felforgatták volna Hollywoodot, ha nincsenek Scorsese rendezésének kiszámíthatatlan tempóváltásai, a szintén remeklő Sean Penn nem ér el hasonlót Mueller irányítása alatt. Talán mert tette és motivációi megváltás, azaz a hőssé avanzsálás hiányában sem akkor, sem évtizedekkel később nem ütik át az érdektelenség betonfalát.

Becstelen briganyk (2009)

Tarantino világháborús nácivadász fimje egy főleg amerikai zsidókat, de két németet is magába foglaló titkos katonai kommandóról szól, akik Aldo Raine hadnagy (Brad Pitt) vezetésével magának a Führernek az elpusztítására törnek, mellékesen a megszállt Franciaországban fejenként száz nácit terveznek megskalpolni. A brigantyk történetszála egy másikkal, a családja lemészárlását túlélő mozitulajdonosnőével gabalyodik össze, aki merényletet tervez az érthetetlen okokból pont az ő párizsi mozijába érkező Führer ellen. Utóbbihoz az apropó egy német propagandafilm premierje egy hősies mesterlövész (Daniel Brühl) tetteiről, aki élőben is megjelenik és partneréül éppen hősnőnket szemeli ki magának. A film főgonosza azonban nem Hitler, hanem „A zsidóvadász” Hans Landa SS-ezredes, akit Tarantino talán legnagyobb felfedezettje, az osztrák Christoph Waltz (a színész egyébként egy rabbi fia) alakít zseniálisan. A nagy fináléban a náciölő amerikai osztag tagjai olasz filmeseknek adják ki magukat, természetesen az álnevek nem hasraütéses alapon születtek: Donnie Donowitz őrmester, a „Medvezsidó” (Eli Roth) Antonio Margheritiként mutatkozik be. Így hívják azt az olasz rendezőt, aki például a Kannibál Apokalipszis című zombi-kannibál-vietkong mashup kulthorrort rendezte, és Tarantino, valamint a horrorfilmrendező Roth nagy kedvence. Brad Pitt karaktere, Aldo Raine hadnagy pedig Enzo Gorlomi néven mutatkozik be, ami az eredeti olasz, 1978-as Becstelen Brigantik rendezőjének neve volt. A Hitler elleni sikeres merényletek alternatív történelmi valóságába kalauzoló filmek között említhetjük még Az ember, aki megölte Hitlert és aztán a Nagylábút című idei filmet, a valós eseményeken alapuló mozik közül pedig a Valkűrt, amely Claus von Stauffenberg ezredes merényletkísérletét dolgozza fel Tom Cruise főszereplésével.

Kiemelt kép: A Sakál napja – filmplakát

2019-08-31T15:46:49+02:00 2019. augusztus 30.|