Tetszett a cikk?
  •   
  •   
  •  
  •  

Pár hete nyílt a Tátra utcában a Klinika Klub, amelynek semmi köze az orvosláshoz, legalább is a hagyományos értelemben nincs. Viszont, ha a zene gyógyít, akkor már más a helyzet. A Jazzékielből ismert Jakab Péter kreatív szakemberrel beszélgettünk. A másik beszélgetőpartnerünk pedig Gyulai István “Sztív”, aki az Anton Vezuv zenekar énekes-dalszerzője és a LogMeIn LastPass termékének egyik scrum mastere. Ez így persze elég furán hangzik, ahogy az is, hogy hőseink nemcsak az indie jelzővel illethető Klinik Klub tulajdonosai, de ezen a néven egy  független boutique-lemezkiadót is alapítottak.

PZL- 061.hu

Amikor még a helyről álmodoztatok, mi volt az erősebb bennetek: egy alternatív találkozási hely létrehozása, vagy egy kávézó, ahol a kulináris élvezetek és a kávézás vannak a fókuszban?
Jakab Péter: Egy olyan helyet szerettünk volna, ahol a hozzánk hasonló emberek hozzánk hasonló módon tudnak szórakozni. Ebben benne van az is, hogy popkulturális értelemben releváns dolgokhoz lehessen hozzájutni, de emellett nagyon fontos hangsúly van a vendéglátás minőségén: nagyon jó alapanyagú kávé, nagyon gondosan kezelt csapolt sör és nagyon szép és minőségi italválaszték. Igazából a saját igényeinkhez próbáltuk igazítani, amit elvárnánk egy hasonló helytől.
Sztív: Olyan helyet akartunk, ahova mi is rendszeresen eljárnánk, ahol mi is jól éreznénk magunkat. Ahol olyan cuccok vesznek körül minket és olyan zene szól, amitől otthonosan érezzük magunkat.

Miért nem az erzsébetvárosi bulinegyedben nyitott a hely? A romkocsmaturizmus nem igényli a prémium popkultúrát?
Jakab Péter: Ennek több oka is van. Mindannyian újlipótvárosiak vagyunk, és évek óta ezen a környéken eddig nem volt hasonló kulturális pont. A másik pedig az, hogy ez egy korábbi, létező könyveskávézó modern folytatása, amihez mi olyan módon kötődtünk, hogy itt működött és működik a stúdiónk.
Sztív: A romkocsmaturizmus célközönsége nem ugyanaz, mint egy független lemezkiadós, bakelitlemezfogdosós hely célközönsége. Aki turistaként bemegy a városba mulatni, annak nem ez az elsődleges célja, akkor sem, ha amúgy szomorkás popzenét vagy elektronikus zenét hallgat. Azon kívül pedig, hogy mind kötődünk a kerülethez, úgy éreztük, hogy ez egy hiánypótló hely lehet a kínálatával, mert nem csak mi vagyunk az egyetlen, hasonló tematikát, zenét-művészetet kedvelő harmincasok a környéken.

Fotó: Horváth Péter Gyula

Kaphatóak hazai vonatkozású vinyl lemezek is. A cél az, hogy lehetőség szerint az összes kis kiadóval felvegyétek a kapcsolatot? Milyen profilra számíthatunk a vinyl és CD kínálattal kapcsolatban?
Jakab: Mindenféleképpen szeretnénk a lehető legtöbb független előadóval és kiadóval felvenni a kapcsolatot. Jelenleg azoknak a barátainknak és kiadóknak találhatóak meg a kiadványai, akiket valamilyen szinten közeről ismerünk. De szeretnénk egy olyan helyet ahol a hazai punktól a kisérleti elektronikáig mindent beszerezhet az idelátogató.
Sztív: A mostani kínálatból, illetve a saját boutiqe kiadónk művészeiből is érezhető, hogy elsősorban indie, underground, intellektuális zenére fókuszálunk, de ha ezeknek a köröknek a sarkain is találunk olyat, ami szerintünk menő, akkor nagy örömmel foglalkozunk vele, mert fontos célunk, hogy az általunk igényesnek, adott esetben furcsa és érdekesnek gondolt hazai anyagoknak adjunk egy kis teret.

Fotó: Horváth Péter Gyula

Maga a honi indie-rock sosem volt igazán piacképes dolog… alacsony lemezeladások, szerény nézőszámok a koncerteken. Amikor az üzleti tervet csináltátok, akkor mi volt a fő motívum?
Jakab
: Ennél azért szélesebb réteghez kívánunk szólni, mert az indie-rock mellett például a saját kiadónk, a Klinik inkább darkabb, alternatívabb műfajt képvisel, de az itt található kiadványok nagy része is sokkal szélesebb műfajból merít: progresszív rocktól az elektronikus zenékig minden van. A közös pont, hogy mindegyik független és kompromisszummentes. De a kétszáz ember az nem egy nagy félrelövés: szeretnénk ha ez egy családiasa működő, felnőtt emberekhez szóló hely lehetne.
Sztív: Zeneileg nyitottnak gondolom magunkat, és ha valaki igazi dolgot csinál, akkor mindegy, hogy egy egyhúros gitárral dolgozik vagy egy hintaszékben blues dalokat énekel, simán befér a világunkba, azaz nem a kifejezetten Magyarországon szigorúan indie-ként (félre)értelmezett zenékre lövünk. Ettől a képzeletbeli körbővítéstől függetlenül nyilván tisztában vagyunk a hazai helyzettel, és ahogy Jakab mondta, családias működésben gondolkodtunk és ez pont szuper.

Fotó: Horváth Péter Gyula

A polcotokon ott van a húsz éve kiadott Joy Division-könyv, amit már lehetetlenség beszerezni. Nektek honnan sikerült? Magukkal az írókkal is kapcsolatban vagytok?
Jakab
: A könyvkínálat folyamatosan bővül, jelenleg a Silenos Kiadó, a Konkrét Könyvek, a Now Music and Books és a Wave kiadványa található meg, bizonyos szerzőket személyesen is ismerünk. A Joy Division könyv pedig egy nagyon kedves példány nekem személyesen: mindamellett, hogy nagyon szeretem az a zenekart külön öröm, hogy egy Wave kiadvány. Mi nagyon szeretjük a Wave üzletvezetőit, a Sanyiékat, zseniális, legendás dolog a lemezboltjuk, a saját kiadványainkat mindig hozzájuk visszük elsőként.  
Sztív: Nyilván sok jó arcot ismerünk zenei közegből, ezért ezeket a könyveket ismerjük, másrészt pedig tényleg örülünk, ha a Wave-el bármi közöset tudunk csinálni.

Fotó: Horváth Péter Gyula

Honnan jött a hely megnyitásának az ötlete? Mennyire bejáratott üzleti modell ez Nyugat-Európában?
Jakab
: Újlipótvárosban gyakorlatilag nem lehet este kilenc után hasonló helyre meginni egy italt hasonló környezetben. Amik vannak, azok vagy nagyok, vagy nagyon más hangulatúak. Arculatát tekintve pedig minket leginkább ezek a dolgok foglalkoztatnak. Nem volt nagyon nehéz ezt a két igényt összefésülni, komolyabb kutatómunkát nem igényelt. De igen, Nyugat-Európában Berlintől Londonig sok hasonló hely működik.

Honnan a nem olyan kellemes asszociációkat ébresztő Klinika név?
Jakab:
A lemezkiadónkat Kliniknek hívják. Ez egy boutique kiadó, de inkább egy pr ügynökség feladatait ellátó baráti szerveződésként kell elképzelni. Szerettük volna  megjelölni hogy ez a mi helyünk, de ugyanakkor valahogy le is választani, hiszen nem csak a saját előadóinkat és holdudvarunknak szeretnénk felületet adni. Így lett a Klinika, ami gyakorlatilag a mi bázisunk, de minden olyan kezdeményezésnek helyet ad amivel tudunk azonosulni és ami megférhez ezt alatt a  picit hidegebb, indusztriálisabb név alatt.
Sztív: Jakab viszi az arculatot, ő adta az alapul szolgáló kiadónk nevét, a Kliniket, amiről neki nem a sürgősségi jut eszébe, hanem a minimál-industrial.

Fotó: Horváth Péter Gyula

Mekkora befogadóképességű a pince tánctere? Alkalmas koncertek megrendezésére? Terveztek-e élő bulikat?
Jakab: Nem vagyunk táncos hely, inkább a beszélgetős ügyeket szeretnénk tolni. A pince nem nyilvános. Élő bulikat csak nagyon minimálisan, olyan akusztikus formában tudunk jelenleg fogadni, amit egy ilyen utcafrontos, társasházban működő pici klub el tud bírni. Tehát maximum egy hangszeres akusztikus singer-songwriter dolgokat első sorban.
Sztív: A többtucat családias létszám a kapacitás fent, finom-élővel.

Irodalmi estekre, kiállítások megrendezésre is nyitottak vagytok?
Jakab: Igen, sőt: a falakat galériaként szeretnénk használni. Jelenleg az első kiállítás nálunk Dobos Csaba egyik korábbi kiállításának anyagából kiemelt néhány munka, backstage fotók témában. Az első négy kiállításra elvileg már le is szerveztük. Felolvasóesték, dedikálások, lemezhallgatások, kerekasztalbeszélgetések vannak tervbe véve heti rendszerességgel. A zene mellett az irodalom, képzőművészet, film, színház ugyanolyan fontos és lényeges rész számunkra. Az, hogy ez az arány jelenleg leglátványosabban a zene felé billent, az elsősorban annak köszönhető, hogy mindannyian zenészek vagyunk. 


Tetszett a cikk?
  •   
  •   
  •  
  •