Woods, Spirits & Sorcery címmel hat év után új lemezzel jelentkezett a 2002-ben alakukult Žagar. A természet ihlette új album kapcsán beszélgetünk három tagra fogyatkozott zenekar frontemberével, Zságer Balázzsal.
PZL – 061.hu
Most, hogy Ligeti Gyuri elhagyta a csapatot, fel lehet tenni a kérdést: valójában eleve kalkulálható volt a döntése, hiszen más volt az ízlésetek, mást gondolt a dalstruktúrákról, inkább az a csoda, hogy idáig együtt maradtatok… Te ezt hogy látod?
Azért ez nem ilyen egyértelmű, a zenekarban kb. mindenkinek más a zenei ízlése, ez nem feltétlenül jelent összeférhetetlenséget, sőt. Gyuri egy nyitott zenész, aki sok műfajban képes megállni a helyét. Szerintem inkább csak annyi történt, hogy nem kapott már akkora szerepet sem az ének sem a gitár ezekben az új dolgokban.
A Woods, Spirits & Sorcery album folyamatzene. Mik voltak azok a kulturális, környezeti és egyéb hatások, amelyek miatt inkább a törzsi szabadságot választottátok, mintsem a piacilag jobban visszaigazolható, kötöttebb formákat?
Egyrészt az utóbbi években mindannyian eltávolodtunk a kiszámítható, rádióbarát popzenétől. Másrészt engem egyre jobban elkezdtek érdekelni a tudatalatti különböző rétegei és a pszichedelikumok hatása az érzékelésre – ez persze magával hozott egy zenei nyitást is. Jobban elmélyedtem a psy, a techno és a tribal indíttatású zenék világában. Másrészt azzal hogy a folyamatzenéhez kezdtünk közeledni az élő fellépéseken is, sokkal több szabadságot és játékteret hagytunk magunknak – ezzel vissza kaptunk egy olyan flow-élményt amit már kezdtünk elveszteni.
Fotó: Horváth Péter Gyula
A lemezt hallgatva olyan érzésünk is támadhat, mintha visszatértek volna a kétezres évek eleji hangulatok. Vannak erre utaló jelek a globális popban is?
Lehetséges, hiszen a popkultúra egy önmagát mindig kicsit ismétlő esztétikai attitűd, mint a divat – többek között ezért sem izgat már annyira. Nálunk inkább a saját gyökereinkhez való visszakanyarodásról beszélhetünk: több instrumentális megoldás, filmzenei hatások, több Fender Rhodes – ahogy az első lemezünkön is például.
Az organikus sound bűvöletében fogant az új album. Amikor zenét szerez az ember, akkor csak kollektívában tudja ezt a bizonyos flowt hozzátenni. Volt úgy, hogy a lendület, az ihlet másfelé vitt egy dalt, mint ahová te úgymond le akartad tenni?
Mivel most azt az utat választottuk, hogy előbb játszottuk élőben a dalokat, és csak utána rögzítettük őket sok változáson mentek keresztül. Az Anata Wa Watashi című szám pl. koncertről-koncertre formálódott, de megemlíthetném a Rave with me Tiger-t is, amit már azóta is másképp játszunk mióta megjelent.
Fotó: Horváth Péter Gyula
Az album címe is a természet szeretetére utal. Volt, hogy akár erdei miliőben rögzítettétek dalokat, vagy próbáltatok, hogy ihletettebb állapotba kerüljetek?
Ez a koncepció inkább az én személyes inspirációimra támaszkodik. Az album készítése alatt számtalan természetben ért élményem volt. Volt hogy a tengerparton néztem végig hogy milyen amikor a hold az éjszaka során elhúzza az óceánt, de olyan is volt, hogy egy erdőben fekve hallgattam végig egy előre bekészített Spotify playlistet. Amire az ilyen élményeim során rájöttem az az, hogy a természet és a körülöttünk lévő mikro – és makrokozmosz olyan tökéletes, hogy nem hiányzik belőle az ember semmilyen formában és hogy művészként jobb ha csak megfigyelő vagyok benne.
Nagyon karakteres Mészáros Szani cover kompozíciója. Mit lehet erről az alkotásról tudni, mit ábrázol?
Szani, a barátnőm végig követte ennek az albumnak a készülését az első demóktól a koncerteken való kísérletezéseken át egészen a végeredményig, sőt olyan számokat is hallott, amik aztán rá sem kerültek a lemezre. Sok közös élményt éltünk át együtt, ami hatással volt az albumra és ránk is. Ezeknek az inspirációknak és ennek az alkotói folyamatnak a kikristályosodása jelent meg vizuálisan a munkájában – egyfajta futurisztikus természeti képződmény, amit ő csak úgy hív hogy nonfi lényecs (nevet).
Az új felállás és a folyamatzenés koncepció miatt mennyire kell átdolgozni a régi felvételeket, illetve lesznek-e olyan örökbecsűk, amelyekről az új műsorstruktúra miatt le kell mondanotok?
Pár régebbi számot játszunk még néha, ha épp beleillik az aktuális műsorstruktúrába, de a régebbi énekes számokról már nagyrészt lemondtuk.
Nem tartasz attól, hogy – ahogy az anonimitásba burkolózó ambient kollázsok – kevésbé lesz felismerhető a Žagar-féle univerzum folyamatzenéje?
Igazából a Žagar az, amit épp aktuálisan játszunk, nem pedig amit a közönség mostani vagy a múltba vetett prekoncepciói határoznak meg. De szerintem a régebbi Žagar stílusjegyek bőven fellelhetőek ezen a lemezen is, azért nem tudunk kibújni a bőrünkből.
Mennyiben más a 2020 felé közelítő törzsi zenék ihlette zenei világ, mint azok, amelyek a kilencvenes évek második felében, és kétezres évek elején születtek?
Kétségtelen, hogy az utóbbi években újra egyre több tribal hatás jelent meg az elektronikus zenékben, de ma ezek már sokkal árnyaltabban vannak jelen, és nem csak a tánczenében hanem több műfajban is tetten érhetőek. Ez a jelenség nem csak a zenére érvényes szerintem, a kultúra számos területén megjelentek a törzsi motívumok, szimbólumok – ez számomra egy új, a határokon és nemzeteken túl mutató globális közös kultúra építésének kezdetét is jelképezi.
Vezető kép: Horváth Péter Gyula
Következő Žagar koncertek:
június 17. Müpa https://www.facebook.com/events/346277645980322/
június 22. Kolorádó Fesztivál https://www.facebook.com/events/2376644692581530/
július 19. Kobuci kert https://www.facebook.com/events/542127986316296/
augusztus 23. Margitszigeti Nagyszínpad https://www.facebook.com/events/593310057806030/