Az idén negyedik alkalommal megrendezett Gödöllői Nemzetközi Természetfilm Fesztiválon Szendőfi Balázs kapta a fesztivál fődíját. Vele beszélgettünk a halakról készült filmjéről, a klímaváltozás veszélyeiről és a halak királynőjéről is.

 AYHAN GÖKHAN – 061.hu

Aki eltéved a honlapjára, azt találja, hogy basszusgitáros, zeneszerző, most azonban a Gödöllői Nemzetközi Természetfilm Fesztiválon eddigi munkásságáért és a Hegyek-völgyek halai című filmjéért megkapta a fődíjat. Ez a sokműfajúság hogyan összeegyeztethető, van-e átjárás köztük, inspirálja-e egyik a másikat?
A zenei pálya mellett halkutató is vagyok, és e kettőnek talán épp a természetfilm lehet közös pontja. A filmjeim zenéihez például nemigen kell más zeneszerzőt felkérni. Lényegesnek és hangsúlyosnak érzem a zenét és a hangokat akár egy természetfilm esetében is, így talán az átlagnál gondosabban dolgozom ezen a szegmensen. Ugyanakkor fordítva is van átjárás: a természet szeretete gyerekkorom óta meghatározó az életemben, így a zeneszerzői inspirációimban is sokat jelent.

Az akciódús természetfilmekhez szokott közönség horizontján nem épp a halak a leginkább érdeklődésre számot tartó állatok. Miért éppen rájuk esett a választása, kötődik-e ehhez valamilyen gyerekkori élmény, emlékezetes pillanat, meghatározó esemény?
A víz alatti filmezést eredetileg a halkutatói adatgyűjtés céljából kezdtem el, továbbá a halfauna a szakterületem az ökológiában. Mindemellett gyakran tapasztalom, hogy a halak kissé mellőzöttek nemcsak a természetfilmezésben, de a természetvédelemben is, holott épp ők és az egyéb vízi élőlények azok, melyek a legérzékenyebben reagálnak az élőhelyüket érintő változásokra, és így a leghamarabban és a legpontosabban indikálják is azokat. A klímaváltozás például évtizedekkel korábban okozott észlelhető változásokat a halvándorlásban, mint a szárazföldi állatok viselkedésében. Ez tehát a fő ok, amiért én a halakra helyezem a hangsúlyt.

A természetes vizek sem ússzák meg tehát a klímaváltozást és a korlátlan iparosodást, mint arra a filmben is rámutat. Milyen veszélyek leselkednek még a halakra, hosszútávon képesek lesznek-e adaptálódni a változásokhoz, vagy a megmentésük érdekében emberi szemléletváltozás és radikális átalakulás szükséges?
A halakra és általában az ökológiára leselkedő legvisszafordíthatatlanabb veszélyt az inváziós idegen fajok jelentik. Ezt kevesen tudják. Az ember gazdasági okokból sok idegen halfajt telepített a természetes vizekbe, de a klímaváltozás nyomán spontán megindult a síkvidéki halak felfelé nyomulása is, ami a hegyi folyók eredeti halközösségének komoly gondot okoz. Mindenképpen emberi szemléletváltozásra van szükség, sőt, néhol konkrét természetvédelmi beavatkozásokra.

Mi múlik a halakon? Mi történne, ha egyszer csak kihalnának? Egy ilyen esemény hogyan befolyásolná az életünket?
A természetes vizekben élő halak a víz tisztaságának indikátorai. Még annak idején, a hatvanas-hetvenes évek nehézipara miatt erősen szennyezett folyókban is éltek halak. Olyan víz, amelyben semmilyen hal nem tud megélni, már az emberre is veszélyes volna, azt pedig mindenki tudhatja, hogy mi lenne velünk víz nélkül. Emellett a halak fontos elemei a táplálékláncnak, nélkülük más állatcsoportok (és főként gerincesek) is elveszítenék az életfeltételeik egy részét. A láncreakció vége beláthatatlan volna.

Az oktatásban, akár már óvodáskorban hasznos lenne bevetni ezeknek a természetfilmeknek a megismertetését, vagy olyan tantárgyat, ami a természetvédelemre, a klímaváltozás veszélyeire és az energiatakarékos életmódra hívná fel a figyelmet? Lát erre esélyt?
Mindenképpen hasznos lenne egy ilyen tantárgy, azért is, mert ma az emberek nagy része a természetvédelemről és a környezettudatos életmódról közösségi oldalakon keresztül tájékozódik, ami sok tévhitet tud erősíteni. Ennek ellenére azt veszem észre, hogy lassan azért a természetfilmezésben is változik a trend, és ma már sokaknak nem elég szép tájakat vagy briliáns módon felvett akciójeleneteket látniuk. Egyre többen értékelik egy természetfilm tudományos tartalmasságát vagy problémafeltáró jellegét.

A mostani film forgatás során okozott valami komolyabb nehézséget? Van olyan jelenet, aminek az elkészítése több felkészülést igényelt?
A Hegyek-völgyek halai forgatásában a fő kihívást a területről való naprakész informálódás és az oda történő minél gyorsabb eljutás okozta, hiszen a film egy másik országban, Szlovákiában játszódik. A helyi halkutatók sokat segítettek, mégsem volt mindig könnyű például a paducvonulásra vagy más, hirtelen induló jelenségekre pontosan időzítenem. Kezdetben a hegyi folyók sodrása is okozott gondokat, hazai vizekre alkalmazott kamerarögzítési módszereim mit sem értek, más eszközöket kellett kidolgoznom.

Van kedvenc hala? Melyik az a hal, amelyik a tulajdonságai, képességei miatt tiszteletet érdemel?
A halközösség az azt magában foglaló ökoszisztémával együtt egészben értékes, fajokat kiemelni csak személyes alapon tudnék. Egyik ilyen a botos kölönte, ez a furcsa fenékhal, mely a hazai vizeinkből szinte teljesen eltűnt, de Szlovákiában sok helyen volt alkalmam megfigyelni és filmezni. A paduc a másik kedvencem, filmem főszereplője, mely az egyetlen igazán növényevő őshonos európai hal. Algalegelésével, csapatos tavaszi vonulásával vízi juhnyájra emlékeztet, ezért is nevezik a vizek bárányának. Harmadikként a dunai galócát emelném ki, a Kárpátok pisztrángmonstrumát, mely ötven kilósra és másfél méteresre is megnőhet. A szlovákok a halak királynőjének nevezik. Sajnos igen kevés alkalmas élőhely maradt már neki.

Ha jól tudom, nincs megállás, készül a következő film. Milyen probléma lesz az új munka alaptémája, mit szeretne megmutatni, közelebbről megismerni?
Következő filmemet már elkezdtem, a Tisza-tóról szól majd. Egyelőre anyaggyűjtési fázisban vagyok, de a kirajzolódó koncepció szerint leginkább azt szeretném megmutatni, hogy hogyan lehet egy víz egyszerre mesterséges létesítmény, melyet állandóan karban kell tartani, és páratlan vízivadon, mely a világörökség része, holott mindössze néhány évtizede létezik, de mégis a Tisza-vidék ősi arculatát idézi.