“Olyan társulatok érkeznek a színházi olimpiára, amelyek nagyon sokféleképpen gondolják a világot, sokféleképpen képzelik el Európa és a világ jövőjét (…) ez egy nyitott hely, ahol valós párbeszédre van lehetőség. Minél nyugatabbra megy az ember, ez annál kevésbé igaz. Hollywoodban már a témákat is meghatározzák, hogy minek és hogyan kell szerepelnie a filmekben. Itt nincsenek ilyen megkötések. Ez egy szabad hely” – fogalmazott a 061.hu-nak Vidnyánszky Attila, a Nemzeti Színház igazgatója. A 10. Színházi Olimpia április 1. és július 1. között várja az érdeklődőket, soha ekkora méretű színházi rendezvény még nem volt Magyarországon: 58 ország 400 társulata 750 produkcióval és 7500 fellépővel érkezik hazánkba.
MM – 061.hu
Az, hogy kulturális szempontból milyen nagy nívójú esemény a színházi olimpia, egyértelmű, de mi lehet a jelentősége a jelen geopolitikai helyzetben?
Minden arról szól az elmúlt időszakban, hogy a hidak lerombolódnak. Nekünk, a kultúra embereinek pont az a dolgunk, hogy mindennek ellenére tartsuk a kapcsolatot, higgyünk abban, hogy lehet párbeszéd, kell a párbeszéd. A szentpétervári Alekszandrinszkij Színház igazgatója, Valerij Fokin az olimpia egyik legfontosabb szervezője (az általa rendezett Rex című darabnak március 10-én volt a bemutatója a Nemzeti Színházban – a szerk.), azt mondta, hogy mindenképpen meg kell rendezni ezt a fesztivált, még akkor is, ha orosz színházak nem lesznek jelen. Kevés esély van rá, de bízom benne, hogy normalizálódik a helyzet, és az olimpia októberi programsorozatára már orosz színházat is tudunk hozni. Kétszáz éves a kis-Magyarország legrégibb színháza, a Miskolci Nemzeti Színház, ezt fogjuk megünnepelni ősszel, mások mellett a Comédie Francaise-zel.
Olyan társulatok érkeznek a színházi olimpiára, amelyek nagyon sokféleképpen gondolják a világot, sokféleképpen képzelik el Európa és a világ jövőjét.
Büszke vagyok rá, hogy a Madách Nemzetközi Színházi Találkozó egy nyitott hely, ahol valós párbeszédre van lehetőség. Minél nyugatabbra megy az ember, ez annál kevésbé igaz. Hollywoodban már a témákat is meghatározzák, hogy minek és hogyan kell szerepelnie a filmekben. Itt nincsenek ilyen megkötések. Ez egy szabad hely.
Hiszek a saját igazságunkban, annak az erejében, bátran ütköztetek, bátran folytatok párbeszédet és vitatkozom. Hiszek a saját művészetünk erejében, a mi előadásaink minőségében. Bátran rakom a legnagyobb színházak produkciói mellé a sajátjainkat. Az biztos, hogy egy magán messze túlmutató kulturális esemény indul el itt, Magyarországon. Ha három évvel ezelőtt szervezzük, akkor is hasonlót mondtam volna, de most különösképpen nagy jelentősége van a színházi olimpiának.
Mennyiben tapasztalja, hogy az ideológiai diktatúra a színjátszásban is megjelent? És e tekintetben milyen feladata, felelőssége van akár a Madách Nemzetközi Színházi Találkozónak (MITEM), akár a színházi olimpiának?
Az ideológiai diktatúra egész Európában, az egész világon ott van. Meg akarják mondani, hogy mit gondoljunk, mit higgyünk. Aztán mindig itt szembesülnek azzal, hogy miközben minket vádolnak, hogy mi egy zárt, vagy kirekesztő világ vagyunk, messze szabadabbak vagyunk, mint ők.
Amikor a külföldi kollégák politikai üzenetet fogalmaznak meg itt, a Nemzeti Színház színpadán a kormányunk, vagy a magyarok irányába, mindig meg szoktam kérdezni, hogy én ezt a te nemzeted színpadán meg tudnám-e tenni. És tudom, hogy nem. Ők félnek, szoronganak és igazodnak. Mi sokkal szabadabbak vagyunk, és erre a szabadságra nagyon kell vigyázni.
Hogy néz ki az Ön szubjektív listája az olimpia legjobb programjairól?
Ez nagyon nehéz, mert naponta legalább három olyan program is van, amit ajánlanék. A megnyitó már maga egy csoda: felhúzzuk az olimpia zászlaját, aztán rengeteg szabadtéri színházi produkcióval találkozhatunk szerte a városban. Cirkusztörténelmi jelentőségű artistaprodukcióval is készülünk: április 15-én – Budapest 150. évfordulójához is kapcsolódva – ifj. Simet László a Duna felett kifeszített drótkötélen egyensúlyozva sétál át a folyó egyik partjáról a másikra, és áthozza azt a tradicionális színházi, tragédia maszkot, amelyet Theodorosz Terzopulosz, az olimpia kitalálója adott át két fiatal magyar színiiskolásnak. A maszk körbejárja fél Európát, majd egy hidroplánnal a Dunán landolva érkezik hazánkba. Aztán itt, a Nemzeti előtt koncertek lesznek Hobóval, Szarka Tamással, a Hiperkarmával, a Nemzeti Táncegyüttessel, szóval egy igazán nagyszabású eseménysorozattal készülünk.
Az olimpián sokféle színházi megszólalási mód jelen lesz az antropológiai színháztól kezdve – Pécsváradon ott lesznek Eugenio Barbáék -, az abszolút avantgárdi Castelluccin át a buddhista szertartásszínházig. Nagyon fontos és kedvenc projektem a Madách Imre születésének 200. évfordulója alkalmából a Hajógyári-szigeten megvalósuló rendezvénysorozat, melynek keretében 12 országból érkező 200 színiiskolás fogja előadni a saját nyelvén Az ember tragédiája részleteit június 23-án. A vidéki helyszíneken is izgalmas programokkal találkozhatunk: a veszprémiek fesztiválja például a kihívásokkal élőkről szól. Minden, ami ott megjelenik, arról szól, hogy hányfélék vagyunk, milyenek vagyunk, milyen nehézségekkel küzdünk, hogy mennyire nem ismerjük egymást, hogy nem vagyunk eléggé toleránsak. Győr a Duna menti városok színházainak fesztiváljával készül, Debrecenben lesz a legnagyobb, legjelentősebb amatőr színházi fesztivál, Pécs pedig a Nemzetközi Színjátszó Találkozónak ad otthont. Szerettük volna, hogy szerte az országban minőségi programokkal találkozhassanak az érdeklődők, hogy a színházi olimpia ne csak Budapestről szóljon.
Az olimpiai készülődés közepette sem áll meg az élet a Nemzeti Színházban, pénteken a Bánk bán alapján készült darab nyilvános főpróbáját tartották. Ez a hetedik Bánk bán-rendezése, miért döntött úgy, hogy ismét előveszi Katona művét?
Úgy gondolom, hogy a Nemzeti Színház műsorán folyamatosan ott kell, hogy legyen a Bánk bán, Az ember tragédiája és a Csongor és Tünde. Valahogy úgy áll össze a történet, hogy kezdjük a János vitézzel, aztán jön az Egri csillagok, a Csongor és Tünde, végül a nagy művek. A 2017-ben bemutatott Bánk bánunk a koronavírus, valamint a főszereplő, Mátray László – aki Sepsiszentgyörgy vezető színésze – elfoglaltságai miatt nagyon nehézkesen működött már, ráadásul erre az előadásra, elsősorban a diákok miatt, állandó túljelentkezés volt, sohase tudtuk elégszer játszani. Most fölvittük a nagyszínpadra, azért is, mert úgy is éreztem, újra van bennem egy csomó mondanivaló, vágy az újrafogalmazásra, újragondolásra. Ezek a művek azért fantasztikusak, mert rajtuk keresztül az ember egy kicsit magát gondolja újra.
Az, hogy fiatal színészekre bízta a szerepeket, milyen új értelmezéseket hozhat?
Egyrészt úgy érzem, hogy megértek rá, de az is benne van, hogy a történelmi szereplők is sokkal fiatalabbak voltak, mint ahogy mi azt általában játszatjuk. A legfontosabb pedig, hogy azok a problémák, amelyeket Katona fölvet, azok örök magyar problémák, amelyek a fiatal generációnál ismét jelen vannak. Ők sem mentesek attól, hogy ezen problémákat fölvegyék, megértsék, megoldási kísérletet tegyenek. Miközben a megoldásokat nem lehet megtalálni, hiszen mi itt, Közép-Európában, Kelet és Nyugat között állandó kisülési felület vagyunk, folyamatosan nagyobb a történelemben a szerepünk, mint a nemzet mérete. Mindig is a Nyugathoz próbáltunk tartozni, de éreztük, hogy mások vagyunk, hogy túl sok mindent hoztunk Keletről, ott van lelkünk legmélyén, és ezt nem is szabad megtagadni. Ez a feszültség mozgatja ezt az országot.
Mit gondol arról a narratíváról, amit az Aranybulla című sorozat hoz erről a időszakról?
Nem láttam a sorozatot, de azt hallottam, hogyan fogalmaz erről a korszakról. Az Aranybulla feladata az, hogy a tudomány jelen állása szerinti aktuális igazságok mentén dolgozzon. Az én feladatom pedig az, hogy Katonát próbáljam színpadra ültetni. Katona rengeteg helyen elrugaszkodik a történelmi valóságtól, én pedig Katonától is elrugaszkodom, ezért is írtam oda az előadáshoz, hogy a “Bánk bán című mű alapján”.
Koncertek, utcaszínház, artistaprodukciók az április 15-ei megnyitón
Sokszínű programkínálattal, többek között utcaszínházi performanszokkal, különleges artistaprodukcióval, koncertekkel és tematikus játékokkal várják az érdeklődőket a 10. Színházi Olimpia megnyitója alkalmából. Április 15-én a nagyközönség megtekintheti, ahogy a Duna felett kifeszített drótkötélen egyensúlyozva sétál át a folyó egyik partjáról a másikra Ifjabb Simet László artistaművész. Az egyedülálló Átmentem elnevezésű produkciót a Belgrád rakpart 18. és a vele ellentétes budai alsó rakpart közötti dunai szakaszon, az Erzsébet- és a Szabadság híd között a rakpartról és e két hídról lehet majd megtekinteni. A projekt felhívja a figyelmet arra, hogy a mostani nehéz helyzetben kiemelten fontos az alapértékek átadása a jövő generációi számára.
Az április 15-i megnyitó rendezvény alkalmából a Bajor Gizi parkban egészen estig koncertekkel, tematikus játékokkal, amatőr színházi produkciókkal és további utcaszínházi performanszokkal várják az érdeklődőket. Az ünnepi megnyitó fellépői között szerepel többek között a Magyar Nemzeti Táncegyüttes, a Hiperkarma, Földes László Hobo, Szarka Tamás és zenekara, valamint az SZFE zenekara.
Budapest terei pedig színházművészeti fiesztának adnak otthont, ugyanis az utcaszínházi műfajt több mint 20 hazai és külföldi társulat képviseli majd. A német Selzen Art extravagáns gólyalábasai békebeli léghajókon, a lengyel Teatr Gry i Ludzie nosztalgikus guruló járgányokon, a Flying Buttresses apró művészei pedig hatalmas túrazsákokkal gyalogosan érkeznek a 10. Színházi Olimpia ünnepélyes megnyitójára. Az utcaszínházi felvonuláshoz nyolc magyar társulat is csatlakozik: a Langaléta Garabonciások, a Bab társulat, a Bóbita Bábszínház, a Csodamalom, a Kövér Béla Bábszínház, a Mikropódium Családi Bábszínház és az Agostones utcazenészei. Programjukban óriásbábok sokszínű arzenálja, vásári játékok és gólyalábasok szerepelnek, de a nagyközönség a Karzat Színház közösségi performansszá váló 25 méter hosszú és több mint 5 méter széles bárkáját is megismerheti.
Fotó: Hatlaczki Balázs