Akik a nyolcvanas években már legalább egy színsort ki tudtak rakni a bűvös kockán, és a rádiót is be tudták kapcsolni, azok bizonyára emlékeznek még a Sztár csak te vagy, az Elviszi majd az idő című dalokra, és talán azt is tudják, hogy ezeket a slágereket a Marcellina és a PJT nevű zenekar adta elő. Aztán mind Marcellina, mind a zenekara eltűnt a hazai pop horizontjáról, az énekesnő pedig bejárta a világot, most viszont visszatért, hogy egy jótékonysági koncertsorozatot szervezzen Fehér éjszaka címmel a Vakok Állami Intézete javára. A koncertsorozat első állomására június 3-án lesz a Vakok Iskolájának Nádor termében.
 
PZL- 061.hu

1972-ben, szinte gyerekként tűntél fel a Ki Mit Tud-on, de csak 1983 körül lettél országosan ismert. Mit csináltál a köztes több, mint tíz évben. Voltak zenekaraid? 
A Ki Mit Tud után azonnal külföldre mentem, először az Apostol együttessel több hónapos turnéra, majd a Full Tone együttessel évekig mint vendéglátós zenekar gyűjtöttük a zenei tapasztalatokat egész Európa területén, és végül ebből nőtte ki magát a Marcellina Pjt és robbant be saját szerzeményekkel a magyar zenei piacra.

Hogy sikerült kikeverni azt a bizonyos euró-diszkós, de némileg újhullámosnak is mondható hangzást, ami az első dalaidat jellemezte? Volt producer mögötted?
Nem nevezném euró-diszkónak, az inkább euro-szinty-pop és new wave keveréke volt, ma azt mondhatnánk rá, hogy crossover zenei stílus. A turnézásainknak köszönhetően az akkor legmodernebb hangszer parkkal rendelkeztünk, és nagyon szerencsésnek mondhattuk magunkat, mert felfigyelt ránk Bolba Lajos és B. Tóth László, akik lehetőséget adtak a Magyar Rádió 8-as stúdiójában a saját dalok felvételeinek elkészítéséhez. És még egy nagy mázlink volt, hogy hangmérnökünk Kiss István, a zenei rendezőnk pedig Kószás László lehetett. Ők voltak annak a korszaknak a legjobbjai és teljesen nyitottak voltak Kaszás Péter, Molnár János és jó magam zenei ötleteire.

Kép: Marcellina archív

Később miért nem vitted az első lemez slágereinek a soundját tovább? Falcónak bejött nemzetközi szinten is ez a minőségi euro-pop… 
Erre a kérdésre, akár egy regényt is írhatnék válaszként. Sajnos sorban elveszítettük a csapattagokat. Meghalt Kószás László a zenei rendező, aztán autóbalesetben meghalt Temesvári Pepó a basszusgitárosunk, aztán meghalt vak billentyűsünk Molnár János is , tehát a team work-öt felváltotta ekkor már a  Marcellina Pjt hangstúdiójában az egy fős irányítás Kaszás Péter személyében, és neki egyedül más zenei elképzelései voltak, mint ennek a csapatnak. Úgy gondolom akkor a csapatmunka volt az igazi erősségünk. Ma már jellemző a stúdiókban a csapatmunka, de akkor szerintem ebben is úttörők voltunk.

Anno nem volt jellemző, hogy a nyolcvanas évek közepén valakinek a lemezéhez reklámfilmet forgassanak, de nektek volt kisfilmetek, ráadásul még kaszkadőrre is szükségetek volt az „Égek a vágytól”-reklámban. Ez a te kreatív ötleted volt? Egyáltalán: voltak más kreatív marketinges elképzeléseid is?
Sajnos elég keveset ment ez a reklám annak idején a tévében és egyáltalán nem a főműsoridőben. „Égek a vágytól egy Marcellina Pjt lemezért!” Ez volt a szlogen és tényleg lángolt a kaszkadőr a filmben. Persze „könnyű” dolgom volt ilyen ötleteket megvalósítani, mert az élettársam volt a kaszkadőr! De az egy olyan kreatív időszak volt minden téren, nem is tudom honnan jött az rengeteg energia. Persze akkor még nem létezett olyasmi, hogy marketinges elképzelés. Csak csináltuk, ami jött belőlünk.


Annak idején te kreppelted be, illetve te hoztad divatba a kreppelt hajat Magyarországon. Hogy találtál rá erre a stílusra? Honnan szerezted az első készüléked?
Németországban vettem egy kreppsütőt és igazándiból elég hosszú időbe telt míg kialakítottam a teljesen kislányos egyenes hajamból a Marcellinás imázst…

A Szexi Lady című dal hangszerelésében volt némi Modern Talking is… Szóval, te nagyon rajta voltál azon, hogy olyan nagy szár legyél, mint abban az időben Csepregi Éva vagy Zoltán Erika. Mit gondolsz, a Hungaroton miért nem fektetett a produkciódba annyi energiát, mint a konkurenciába?
Igen, az már az az időszak volt, amikor a Péter nem igazán vette igénybe a külsős segítséget, és úgy készítette a dalokat, de a Sexy Lady volt az egyik legnagyobb slágerem! Egyébként én nem azon voltam, hogy sztár legyek, és pláne nem azon, hogy olyan legyek, mint mások, hanem azon dolgoztam, hogy a kreativitásunknak megfelelő  ill. nekünk járó teret megkapjuk. És mivel eléggé köztudott okok miatt én sem voltam benne Erdős Péter pixisében, nem hogy nem segítettek, hanem ahol lehetett, ott gátoltak! Ha nem lett volna a saját stúdiónk, és saját cégünk, akkor egy lemeznél meg is állt volna a tudományunk a Hanglemezgyártó Vállalat hatalmával szemben.

Tíz éve készítettél egy Pray of Love című dalt, a számban 27 nyelven mondod el, hogy szeretlek. Kértél tanácsot, hogy egy-egy nyelvben mi az autentikus megszólalás? 
Ez a produkció nagyon sok előkészületet igényelt, hiszen komoly kutató munkát kellett végeznem, aztán találnom kellett autentikus embereket, akik a szavakat helyesen ejtették ki és nekem azt meg is tanították. A legtöbb segítséget a Nagykövetségektől kaptam, de sok privát ember is lelkesen az ügy mellé állt. Igazi csapatmunka volt az is.

Voltak ruhakollekcióid is, amelyek kereskedelmi forgalomban voltak, az osztrák Ackerman katalógusában meg is lehetett vásárolni. Annak idején tanultál varrni? Hogy jellemeznéd ezeket a ruhákat? 
Nem tanultam varrni. Az élet tanított meg rá. Nem volt sem varrógépünk és sok pénzünk sem, hogy egyedi színpadi megjelenésem lehessen, így az első fellépő ruhámat olcsó méteráruból szabtam ki és kézzel varrtam meg. Aztán egyre inkább hobbyvá vált a kreatív ruha tervezés és így az is biztos volt, hogy a színpadon nem látnak olyan ruhát rajtam, amit esetleg a közönség is visel. A ruhakollekcióm is abból született, hogy a színpadon pillanatok alatt át kellett vedlenem és így kidolgoztam egy szétszedhetős, kifordítós ruhát, amit aztán később sikerült szériában is gyártatni. Egyébként engem nagyon kikapcsol ez a tevékenység és komoly sikerélményt is okoz. 

Sokat szerepeltél Vegas-i show-kban, felléptél Kínától Németországig szinte mindenhol. Miért nem egy médiavállalkozást építettél fel a gázsikból…
Igen bejártam a világot, és úgy tűnhet milyen jó manager vagyok vagy ilyesmi és igen, sokáig az itthoni média engem előszeretettel a szakma üzletasszonyának nevezett. De az évek során egyértelműen kiderült számomra, hogy én inkább művész típus vagyok, mint kemény üzletasszony. 

Jótékonysági koncertsorozatot el a Vakok Állami Intézetének javára. A koncertek bevételéből az intézet alapítványa, a Fény a Sötétben Alapítvány computer technikai kiegészítő eszközöket vásárol a látássérültek javára. Honnan jött az ötlet, hogy ilyen módon segítsd a vakokat és a gyengén látókat?
A billentyűsünk a Marcellina Pjt-ben Molnár János vak srác volt, és általa kerültünk szoros kapcsolatba a Vakok Állami Intézetével is. Annak idején még közösen is adtunk jótékonysági koncerteket. Annak ellenére, hogy a Jani már nincs közöttünk vagy pontosan ezért szeretném ezt a tradíciót folytatni.

Vezető kép: 061.hu montázs