“A közösségben való tudatos fejlesztés nem több vagy kevesebb a családi együttlétnél, hanem mindkettő szükségszerű és elmaradhatatlan a gyermekek fejlődésében. Vannak gyerekek, akiknél pszichikai tünetek is jelentkeztek a karantén alatt, mint negatív hatás, de előnyöket ugyanúgy fel tudunk sorolni” – mondja Balatoni Kata neveléstudományi kutató, akit elsősorban arról kérdeztünk, milyen hatással van a gyerekekre a karantén és a távoktatás, s hogy milyen tanulságokkal szolgált pedagógiai szempontból ez a rendkívüli helyzet. A néptáncpedagógus az óvodások és kisiskolások fejlesztését célzó, “Így tedd rá” nevű programjáról is mesélt a 061.hu-nak.

MM – 061.hu

A koronavírus miatt bevezetett távoktatás maradt, a korlátozások részleges feloldásával azonban a szülőknek június 2-ától lehetőségük nyílt arra, hogy visszavigyék gyermekeiket a bölcsődébe, óvodába, iskolába. Neveléstudományi szakemberként hogy látja, két és fél hónap karantén után mi a jobb a gyermeknek, ha ismét elkezd közösségbe járni, vagy épp az ellenkezője, azaz, kevésbé zökken ki, ha a már otthon kialakult „munkarend”-nél marad?
Szerintem teljes mértékben gyerekfüggő, hogy mi az optimális az iskolák tekintetében. Én, mint anyuka, jobban örültem volna, ha visszatérhetünk a személyes oktatásra, még akkor is, ha csak két hétre. A kislányom 2. osztályos, és szerintem jót tett volna neki, ha így, év végén a normarendszerhez való visszatéréssel zárja le az évet. Az óvodáknál és a bölcsődéknél más a helyzet, oda vissza lehetett térni a megszokott keretekbe, és ez nagyon jó, hiszen a gyerekeknek szüksége van a közösségi létre.

Az óvodás életkorban a meghatározó kompetenciák jelentős mértékben fejlődnek, alakulnak, ezek fejlesztése az óvodapedagógusok feladata. Milyen hatásai lehetnek a karanténnak, a közösségből való kiesésnek ebben az életkorban?
Amikor benne voltunk ebben a helyzetben, nem tudtuk felmérni ennek a hosszát és a kimenetelét. Visszatekintve már nem annyira drámai a helyzet, mint amire számítottunk. Ismét kiemelném, hogy a közösségben való tudatos fejlesztés nem több vagy kevesebb a családi együttlétnél, hanem mind a kettő szükségszerű és elmaradhatatlan a gyermekek fejlődésében. Vannak gyerekek, akiknél pszichikai tünetek is jelentkeztek a karantén alatt, mint negatív hatás; de előnyöket ugyanúgy fel tudunk sorolni. Volt olyan szülő, aki a több szabadideje miatt közelebb tudott kerülni a gyermekéhez ezen időszak alatt. Tényleg nagyon vegyes a kép, de az biztos, hogy a szülők többsége nagyon kimerült a plusz feladatok miatt.

Vekerdy Tamás szerint minden szülő a saját gyerekének a legrosszabb korrepetitora. Azaz a szülő nem lehet a gyermeke tanára, ahogy az óvónője sem. Milyen módszereket, tanácsokat adna a szülőknek, hogy gördülékenyen menjen otthon az online óvodai feladatvégzés, vagy az online tanulás, ha ismét ilyen helyzet adódna?
Egészen biztos, hogy ez a helyzet mindenkit türelemre és elfogadásra tanít, és valóban a szülő – abban az értelemben, ahogyan pedagógus a pedagógus – nem tudja pótolni az oktatási rendszert. Ezért is fontos, hogy a pedagógusok egy ilyen szituációban minden tőlük telhetőt megtegyenek azért, hogy a közösségi tanulási élményhez hozzászokott gyerekek valamelyes ebben a térben maradjanak. Ennek a szakmának is fel kell nőnie az ilyen jellegű kihívásokhoz, a szülőknek pedig támogató, segítő módon kell megjelennie ebben.

Tapasztalatom szerint óriási különbségek vannak az intézmények között a távoktatási módszereket illetően, legyen az óvoda vagy iskola. Egyes óvodák napi szinten jelentkeznek online feladatokkal, mások semmilyen formában nem vették fel a kapcsolatot a gyerekekkel és szüleikkel. Hasonló hangsúlyeltolódások vannak az iskolák tekintetében is. Eltérőek a követelmények, a rendszer talán leggyengébb pontja pedig az ellenőrizhetőség hiánya. Milyen következményei lehetnek ennek a szeptemberi újraindulás esetén, akár a szülőre, akár a gyerekre, akár a tanárokra, óvodapedagógusokra nézve?
Ne felejtsük el, hogy a pedagógiai folyamat minden résztvevőjének egy teljesen új helyzettel kellett szembenéznie. Az eddigi közösségi oktatási térből egy teljesen ellentétes világban kellett helyt állni, ami mind a pedagógusokra, mind a gyerekekre, mind a szülőkre óriási terhet rótt. Nem állt rendelkezésünkre se tapasztalat, se kidolgozott módszertan arra, amit történt. Kétségtelen, hogy sok esetben lehetett volna jobban reagálni a helyzetre, nagyobb kreativitással, rugalmassággal kezelni a szituáció adta kihívást. Mégis azt gondolom, hogy hatalmas tanulság volt, amit – remélhetőleg nem a mostanihoz hasonló okból -, de tudunk majd kamatoztatni az oktatásban, és idővel mind nyertesei leszünk ennek az emberpróbáló feladatnak. Olyan helyzet elé állított minket az élet, melynek köszönhetően számos területen tovább tudtunk fejlődni, ezek már igencsak időszerűek voltak. Sokszor az ismeret és az idő hiányára hivatkozva elutasították a pedagógiában a magas szintű online munkavégzést, pedig régen tudjuk, hogy nemcsak szükséges, hanem rendkívül támogató és hasznos is.


Pontosan mit takar az „Így tedd rá” néptánc pedagógiai program?
Régi nagy álmom volt évekkel ezelőtt, hogy a kulturális értékeinket, a népi kultúránk kincseit (pl. néptánc, népdal, népi játékok…) beépítsük az óvodások és kisiskolások fejlesztésébe, oktatásába. Ma már ez egy jól működő program, mondhatom, hogy az egész világon.

Az Így tedd rá foglalkozásokon pedagógus, gyermek, szülő és egyetemi hallgató egyaránt megtalálja a helyét. A programnak köszönhetően új teret kap kultúra és pedagógia a pedagógusképzésben, a gyakorló pedagógusok életében és a gyermekfoglalkozások területén is. Óriási az érdeklődés, mert közösségben, játszva mindenki jobban szeret tanulni és tanítani is.

Holnapján azt írja, hogy az “Így tedd rá!” egyet jelent a hagyományos értékekkel és a legkorszerűbb pedagógiai elvekkel. Ez pontosan mit jelent?
Azt jelenti, hogy hagyományos kulturális értékeket integrálunk pedagógiai folyamatokba a korosztályi, nevelési és oktatási céloknak megfelelően. Ilyen például az élményszerű, közösségi élményként beépülő tanulás. Olyan elemeket helyezünk az óvodai programba és az iskolai tananyagba, melyek tudatos eszközként fordíthatóak vissza a gyermeki világból a gyermeki tanulási, fejlesztési folyamatba.

Mennyire tud az online térben megvalósulni a program?
Sokat dolgoztunk azon, hogy megtaláljuk ennek is a megfelelő módját. Olyan játékokat, feladatokat közvetítettünk online, amelyek biztosítják az egyéni fejlődést, és melyeket a pedagógusok és szülők is megfelelően el tudtak helyezni a mindennapjaikba. A cél az volt, hogy gyermekeiket élményviláguk és kulturális közkincsünk által támogatni és segíteni tudjuk ebben az időszakban is. Ezeket meg lehet tekinteni az Így tedd rá YouTube csatornán. Ezek a kis videók akár egyedül, akár az egész családdal elvégezhető mondókákat, játékokat, dalokat, táncos mozgásfejlesztő feladatokat tartalmaznak.

Hogy látja, mikor tud visszatérni a normális kerékvágásba a program, milyen eseményeket tervez?
Augusztus közepén egy pedagógusoknak szóló három napos táborral fogunk visszatérni az életbe. Emellett augusztus végén lesz egy továbbképzési program Budapesten. Ennek az évindító programnak a célja, hogy lendületet és ötleteket adjunk a tanévkezdő pedagógusoknak. Ezek mellett egészen biztos, hogy a most megkezdett online utat is tovább fogom fejleszteni, folytatni, mert nagyon sok pozitív visszajelzést kaptam, és tény, hogy sokkal több emberhez el lehet így jutni, mint csak a személyes eseményeken.