Habár Tátrai Tibusz nem szereti, ha szupergroupként emlegetik godfater. nevű formációját, kevés találóbb kifejezés van erre a csapatra. Persze, sejthettük, hogy a gitárlegenda és a világhírű dobos, Borlai Gergő együttgondolkodásából rossz nem sülhet ki, de ilyen magas szintű örömmuzsikálást régen láttunk-hallottunk hazai színpadon. Remek zenészeket gyűjtöttek maguk köré: a Berklee eddigi első és egyetlen magyar basszusgitárosát, Kéri Samut, a gitárvirtuóz Gotthárd Misit, valamint az énekes-zongorista, Szebényi Dánielt. Már tavaly nyári bemutatkozásuk után zengett tőlük a sajtó: intuícióról, alázatról, irdatlan energiaszintekről, vadállat gitározásokról, mázsás riffekről, szétvert pergőbőrről lehetett olvasni, ezért nagyon vártuk, hogy végre élőben is láthassuk a power blues hazai félisteneit. A szupergroupról csak szuperlatívuszokban lehet írni, és lehet, hogy még csak február van, de meg merjük kockáztatni, hogy a godfater. az év legjobb koncertjét adta csütörtök este az Akváriumban.
MM – 061.hu
Tátrai Tibor eddigi fél évszázados pályája alatt már két tucat zenei formáció gitárosa volt, a magyar rockzene szinte valamennyi meghatározó alakjával alkotott, felsorolni is nehéz lenne a sok-sok projektet, amelyben közreműködött. Alkotótársai közül sokan már nincsenek közöttünk, a godfater. életre hívását is két szomorú veszteség indukálta – a basszusgitár hazai legendái, Szappanos Gyuri “Szapi” és Póka Egon halála. Mindkettő óriási törést okozott Tátrai életében. “A mi műfajunkban ők olyat teremtettek, olyan iskolát hoztak létre, amelyet minden zenész tisztel és becsül. Vert helyzetben voltunk. Valamit ki kellett találni, hiszen vágytunk Gergővel arra, hogy továbblépjünk”, fogalmazott korábban Tibusz.
Borlai Gergő akkor már rendszeresen játszott Szebényi Danival és Gotthard Misivel, Kéri Samut pedig Tibusz hozta a csapatba, így alakult meg a godfater. A zenekar küldetése, hogy az említett iskolát, a blues-rock nagyjainak a szellemi és zenei örökségét továbbvigyék, életben tartsák.
Az, hogy egy 3:20-as blues, egy Mindenem a TV, vagy egy Álljatok meg! (és itt nem a más tollával ékeskedni esetéről van szó, érzékeny és mindenekelőtt alázatos feldolgozások születtek) ilyen eksztázisba képes hozni az egyébként korban igen vegyes közönséget, nem csak az emblematikus, nagy nótáknak köszönhető, hanem azt is mutatja, hogy elképesztően ki vagyunk éhezve a minőségi élő zenére. A godfater. pedig a nagybetűs élő zene, definiálni sem lehetne pontosabban.
Négy generáció áll a színpadon tökéletes harmóniában, köszönhető ez annak, hogy a fiatalabb generációból jövő tagoknak az idősebbek már a zenekar megalakulása előtt nagyban befolyásolták a játékukat, ízlésüket. Mondhatni, már a godfater. előtt is volt közük egymáshoz, hiszen Kéri Samu Tibuszon, Gergőn, Danin és Misin nevelkedett, Misiék pedig Gergőn és Tibuszon. Ezek az oda-vissza kapcsolódások, inspirációs körök eredményezik a műfaj fennmaradását, és egyben reménykeltőek is: a godfater. a bizonyíték, hogy a dögös blues-rocknak igenis van létjogosultsága 2023-ban.
A kör szó szerint is értendő, mert a koncertek alatt – ahogyan csütörtök este az Akváriumban is – gyakran szoros kört alkotva, egymás energiáit magukba szívva játszanak. Szebényi Dani olykor a billentyűknek hátat fordítva rezeg együtt zenésztársaival, Kéri Samu a dobszerkó mellé ugorva gyűri a húrokat, a két gitárvirtuóz pedig egymást ízlelgetve, de a másikat sosem elnyomva feleselget egymással a színpadon.
Kéri Samu parádésat szólózott a 3:20-as blues-ban, azt pedig, ahogyan önkívületi állapotban ugrált a szóló után, akár egy boxoló a győztes meccs után, tanítani kellene. A nyitó dal az elképesztő pontossággal előadott Álljatok meg! volt – a legendás Skorpió-dal feldolgozását Frenreisz Károly is elégedetten nyugtázta, akit a koncert után csíptünk el. Őrület ez a zenekar, fogalmazott, hozzátéve: örül, hogy megszületett egy ilyen elképesztő energiával játszó banda.
A zenekar saját dalai – Álmok háza, Búcsúkeringő, Hold a Földön – és a fent említettek mellett elhangzott többek között a csodálatos, Presser Gábor által írt ballada, a Ne szeress engem, a Whipping Post, a Going Down, de igazán nagyot a koncert utolsó előtti dala szólt: Deák Bill Középeurópai Hobo Blues-át nagyon nehéz jól előadni, kvalitásos énekeseknek is beletörik a bicskájuk, de Szebényi Dani fantasztikusan megoldotta a feladatot. A két vokalista lány – Lengyel Johanna, Hegedűs Bori – is teljesen egyenértékű tagjai a csapatnak, nagyon jól keretezik a dalokat, erőt és még több színt adnak azoknak. Borlai Gergő játéka mindig elképesztő, ezúttal is az volt, talán csak amiatt maradt bennünk hiányérzet, hogy ő most nem szólózott.
Borlai egyébként úgy fogalmazott korábban, hogy ez élete egyik legjobb zenekara, mi pedig úgy érezzük, hogy ez életünk egyik legjobb koncertélménye. Aki pedig nem szeretne lemaradni a következő godfater.-koncertről, ne tétovázzon, a szempillantás alatt telt házassá vált Akvárium-buli után valószínűleg gyorsan fogynak a jegyek a május 13-ai koncertre is.
A fotók az utolsó kivételével korábbi koncerteken készültek (Forrás: Facebook/godfater)