Újra megjelent két 1987-es rock alapmű, a Metallica The $5.98 E.P.-Garage Days Re-Revisited című újrakevert minialbuma, ami a zenekar első hivatalos hanganyaga volt Jason Newsted basszusgitárossal, illetve újrapublikálták a Guns N’ Roses 1987-es Appetite for Destruction-jét amiről közismert, hogy a rocktörténet legsikeresebb debütálása volt a több mint 50 millió eladott kópiájával. És persze remaszterizálva, valóságazonosan kerültek a boltokba, ahogy kell. Vinylen és CD-n is. Már csak az lenne az igazi retro fesztivál, ha összefilctollazott másolt magnókazettákat is forgalomba hoznának.

PZL – 061.hu

Szóval, a Garage Days… jelentősége elsősorban abban áll, hogy ezzel az anyaggal mutatkozott be a Cliff Burton halála után az új Metallica, immáron Jason Newsteddel. Ha megnézzük, hogy ez a demószerű húsz perces életjel a Master Of Puppets című főmű és a zeneileg leginkább komplex 1988-as And Justice for All között jelent meg, akkor zavarba is jöhetnénk, hiszen ennek az anyagnak jórészt tényleg másolt kazettákon kellett volna elterjednie, és nem biztos, hogy ez a koszos, egyébként nagyon is szimpatikus, feldolgozásokat tartalmazó ötszámos anyagnak mindenképpen meg kellett volna jelennie. Arra viszont minden bizonnyal jó, hogy beazonosítsuk azokat a forrásokat, amelyek hatottak a Metallicára.

Az ötszámos demó Diamond Head, Holocaust, Killing Joke, Budgie és a The Misfits egy-egy számának a feldolgozásait tartalmazta, a dalok tényleg combosak, kimondottan progresszívek, előremutatóak, és persze egyik sem nevezhető himnusznak, és ez is szimpatikussá teszi ezt a 2018-ban újrakevert kiadványt. Az 1987 őszen publikált 25 perces lemez dalai egy az egyben felkerültek az 1998-ban megjelent Garage Inc. című dupla albumra, de mégis csak az volt a legjobb választás, ha megerősítik az eredeti kiadvány identitását, azaz hogy megjelentetik az 1987-es formátumot. A keveretlennek tűnő, koszos hangzású album külön érdekessége, hogy Last Caress/Green Hell kompozíció végén elhangzik az 1982-es Run to the Hills nyitóriffje az Iron Maidentől.

Guns N’ Roses ugyebár a „tökéletes rockzenekar”, szinte olyanok voltak, mintha összerakták volna, de valójában a zenészeknek magukat kellett összerakniuk az állandó drog- és alkoholproblémáik miatt. Kétségtelen, hogy a zenekar jókor volt jó helyen, azaz még tartott a glam-korszak, de már részint kifáradóban volt, és ebbe a hajlakkos púderes rock and rollba robbant be a Guns N’ Roses a maga punkos, retro-rockos attitűdjével, megidézve az igazi punkba hajló glamrockot, az MC’5 és a Television proto-punkját, és heavy metál teátralitását. Az 1987-ben megjelent Appetite for Destruction a rock and roll történetének legsikeresebb debütálása lett, több, mint 50 millió példányt értékesítettek belőle, épp ezért meglepő, hogy harminc év után csak most készült el az album remasztere. LP-minőségben dörrennek meg az anno a Top 10-be bekerült dalok (Paradise City, Welcome to the Jungle, Sweet Child O’ Mine), de hasonlóan első osztályú stadionpunk mestermű még az It’s So Easy, a Nightrain vagy a My Michelle.

Sokan ezt az albumot tartják minden idők legjobb rockemezének, a Kerrang! Minden idők 100 legjobb rock albuma listáján éppúgy az első helyen végzett, ahogy 2004-ben a Metal Hammer olvasói szavazatai alapján is az Appetite lett a valaha készült legjobb rockalbum. Ha már törekszünk a valóságazonos megjelenésre, akkor talán érdemes lett volna az eredeti, Robert Williams rajzával elkészített, rövid időn belül betiltott coverrel megjelentetni a lemezt. Persze, a Billy White-féle ötkoponyás kereszt is ugyanúgy beégett a retinánkba, de talán növelte volna az eredetiség illúzióját az eredeti borító. A parancsoló érvényű sikerrel nem lehet vitatkozni, a lemez nagyszerűsége olyan egyértelmű, mint ahogy az, hogy a paradicsomban a fű zöld és a lányok csinosak.

Metallica
The $5.98 E.P. / $9.98 CD: Garage Days Re-Revisited
Universal
Megjelent: 1987. október
5 szám 25 perc

Guns N’ Roses
Appetite for Destruction
Megjelent: 1987. július 21.
12 szám 54 perc