“Ez volt a nehezebb út, de vállaltuk” – Tabár Zoltánnal, az újra összeállt Exotic egyik alapítójával beszélgettünk

Újra aktív a rendszerváltás környékének egyik legnépszerűbb zenekara, a Exotic. Az újhullám felől érkező, később a slágerpopban kiteljesedő csapat újra felvette az 1988 környékén bennragadt dalaiból a “nulladik” lemezét, ami októberben jenik meg. Tabár Zoltánnal, a zenekar egyik alapítójával beszélgettünk. 

PZL – 061.hu

Amikor megjelent 1987-ben az első kislemezetek, az MHV-nál a Wilpertnek épp az volt a mániája, hogy minden produkció legyen olyan „különös”, mint amilyen a Z’Zi Labor…. Titeket megpróbáltak terelni valami felé?
Olyannyira erős volt anno a „push”, hogy a bemutatkozó lemezünket megelőző legfőbb promóciót jelentő Interpop Fesztiválra közel egy lemeznyi anyagot íratott velünk „minták” alapján. Sokáig álltuk a sarat, végül a Szolíd árakat már tréfaként toltuk az orra alá… Tetszett neki.

Milyen dalok maradtak le az első lemezről? Ezeket most újra felvettétek. Maradt az eredeti hangszerelés, vagy mai soundja lesz?
Az első lemezünket megelőző időszak igen termékeny volt az Exotic életében. Gyakorlatilag folyamatos műhelymunkával telt, így közel tíz olyan dal nem került albumra, amelyek a mai napig megállják a helyüket. A hangszerelések maradnak, a megszólalás lesz mai, de azt gondolom ez elvárás is az ilyen dalok esetében.

A nyolcvanas évek vége különös, kicsit elveszett kora a magyar popnak. Akkor leszálló ágban volt az Első Emelet és a Stepnek sem sikerült igazán befutnia. Volt egy űr, ahol pozíciót lehetett foglalni?
Nem piaci viszonyokat elemezve álltunk össze, mi csak valami újszerű zenét szerettünk volna közvetíteni. Gábor és Csík Pisti a folkzene világából érdekes színt hozott a mainstream zenei vonalba. Ugyanakkor erős hatással voltak ránk az akkori külföldi idolok, úgymint a Talk Talk, Depeche Mode, Duran Duran, Genesis és a többiek. Ez a zenei sokszínűség nyitott kapukat az Exoticnak.

Az első időszak bőrös, kicsit new wave-es imázsát elhagytátok, pedig ez a levegőben volt, a Beri Ary és a Pillangók és a Bonanza is ezt a fekete, hideg, cool arculatot hozta. Miért hagytátok el végül? A Trabant-dalnak már nem állt jól ez a marcona kiállás?
Minden produkció úgy áll neki a pályafutásának, hogy sallang és kompromisszummentesen önmagát adja és majd a média és a közönség követi őt. Beri Ary megtartotta, a többiek így mi is nyitottabbak voltunk egy eklektikusabb világot képviseltünk, amibe belefért a bolondozás is. Ilyen kitérő volt a Trabant, a Nézz rám Tizedes, vagy a Bányaszdal. A közönségünk annyira szerette ezeket a dalokat, hogy a dark világot szép lassan egy saját Exotic-féle arculat követte.

Az első kislemezetek borítóján látható a zenekari tagok között egy izgalmas hölgy. Ő kicsoda, mit tudtok róla, mit csinál most?
Ő Könczöl Szilvi, aki énekelt a produkcióban az első kislemez idejében. Mindössze annyi információnk van róla, hogy később a Napoleon Boulvardban folytatta.

Tényleg nehéz meghatározni a 80-as évek végi hazai pop karakterét, valahogy nem voltak egyértelműek a pop trendjei… az AD Stúdió kaszált még nagyot, és a Manhattan… Könnyebb volt boldogulni, hogy nem volt markáns trend, amihez igazodni lehetett, vagy éppen hogy nehezebb volt?
Volt a könnyebb és a nehezebb út. A Bonanza a Depeche Mode rajongók hazai sztárja lehetett, a Manhattan és az AD stúdió az akkor oly divatos boy band-ek mintájára készültek, legalábbis követték a legfőbb stílusjegyeket. Az Exotic hagyományos koncertzenekar akart lenni. Ez volt a nehezebb út, de mi vállaltuk, mert nem a siker, hanem a zenélés öröme volt számunkra a prioritás.

A Vadnyugat lemez koncepcióját hogy értékeled, így negyed század után? Hiába volt váltani erre a westernes imázsra, vagy éppenséggel jót tett a változatosság a zenekarnak?
A Vadnyugat csak image-ben erősített rá az akkori mondandónkra, igazából a rendszerváltás utáni időszak anomáliáit írtuk meg dalszövegekben és tettük western köntösbe a stylingot. Mi nagyon élveztük ezt a „koszosabb” imaget. Új erőt adott a zenekarnak. Ebben az évben tarolt is az Exotic az akkori egyetlen popzenei díjkiosztón a Popmeccs gálán.

Amikor 2004-ben újra összeálltatok, és nagysikerű koncertet adtatok a Pecsában. Miért nem lett a dolognak akkor folytatása?
Arra az egy alkalomra terveztük az összeállást, lett belőle még néhány alkalom, fesztiválokon léptünk fel, aztán mindenki ott folytatta, ahol annak előtte. Valószínűleg nem volt benne a levegőben, hogy akkor és ott ezt szeretnénk folytatni.