Tetszett a cikk?
  •   
  •   
  •  
  •  

A Solo – Egy Star Wars történet kétség kívül az idei év egyik legnagyobb filmes csalódása, az 1977-es Csillagok háborújának legendás hulladéklerakójában lenne a helye, amit felzabálhatna a szeméten élő szörny, ami így utólag Hollywood metaforája is lehetne. Olyan ez a film, mintha egy koszos szerverszobában forgott volna, félhomályban, hogy ne lássuk milyen kevés anyagi és szellemi municióból készült.

PZL – 061.hu

Maga Solo (Alden Ehrenreich) olyan, mint egy leningrádi Jim Morrison egy 1986-ban Szovjetunióban forgatott, soha be nem mutatott Star Wars anti-filmben, amellyel az elvtársak meg akarták mutatni: Challenger ide vagy oda, a szórakoztatóiparban sem ért véget a fegyverkezési verseny, de aztán jött Gorbi, és leállították az egészet. Ráadásul Alden Ehrenreich cseppet sem hasonlít Fordra, ami lehet, hogy kicsinyes megállapítás, ugyanakkor ha a Disney-verzióknál Csubakka ugyanaz a Csubi, ha Luke ugyanaz a Luke csak öregen, akkor valamit kezdeni kellett volna Han karakterével is. A Solo sajnos nem adja meg azt a mélységélességet, teátralitást, varázslatos SW-élményt, ami a korábbi epizódok sajátja volt. Közelebb van az afféle földszagú, lebarnított steam-punk érzéshez, az első világháború lövészárkainak sarához, mint a csillagközi tér fényességéhez.

Hiperűr helyett koszos bányát kapunk, de ez sem lenne gond, ha a filmnek lenne története, ha kirajzolódna belőle Han felnövéstörténete, ha bármit is megtudunk szerelméről Qi’ra-ról (Emilia Clarke), akit majd ki akar szabadítani, de előbb el kell mennie, hogy szerezzen egy űrhajót, ami persze a Sólyom lesz. Aztán, amikor évek múlva találkoznak (a kiszabadítás elmaradt) Qi’ra gyakorlatilag a luxusprositik felkavaróan unalmas életét éli egy űrbűnöző mellett. Nos, ezt Han úgy veszi tudomásul, mint amikor a gyerek rájön a játszótéren, hogy esik az eső, és haza kell menni. Maximum egy kis durci. Persze lehet itt a rendezőcserére hivatkozni, bármire, de mégis: a Star Wars a filmes univerzum legértékesebb franchise tulajdona, több gondozást igényelt volna, akkor is, ha ez a film egy mellékbolygó.

Mint a népmesében, a zsarnoki felszabadításhoz segítőkre van szüksége, a hétmérföldes csizma lesz majd ugyebár a Sólyom lesz, a segítő pedig a saját zsebére játszó katona, Tobias Beckett (Woody Harrelson), akivel meg akarnak lovasítani egy nagyobb mennyiségű különleges ásványt. Azt nem mondjuk, hogy ezt a filmet a rajongók is leforgathatták volna a Petőfi Csarnok előtt füves dombon, de legalább akkora pofára esés volt, mint a Birodalom visszavágban Lando Calrissian árulása. A film legjobb alakítását az Millennium Falcon űrhajó produkálja, ami olyan, mint egy euródiszkó DJ-pultja és tiszalöki vízierőmű központi terme, de ezért szeretjük. Na jó, igazságtalanok vagyunk, a legnagyobb alakítás Csubakkáé, aki hozza a kötelezőt, sőt még annál is többet, csatakosan, sárosan, láncra verve is látjuk, ami szinte kötelező motívum a SW univerzumban. És simán megszereli a Sólymot, ha kell, de hogy hol tett szert erre a tudásra korábban azt nem tudjuk. Persze, 190 éves, ennyi idő alatt simán elvégezhette valamelyik csillagközi szakmunkásképzőt.

Szereplők: Solo – Egy Star Wars történet
amerikai sci-fi
rendezte: Ron Howard
szerelők: Alden Ehrenreich, Emilia Clarke, Woody Harrelson
Bemutató: május 24.


Tetszett a cikk?
  •   
  •   
  •  
  •