Monodráma, opera-musical, karanténdarabból kinőtt, vagy legendás rocklemezre épülő előadás – igazán színes ez a hónap, nyüzsög a színházi élet Budapesten. Jöjjön most öt előadás, amelyet nem érdemes kihagyni októberben!
MM – 061.hu
A rendes lányok csendben sírnak – Vígszínház (október 8., 21.)
Karanténdarabnak indult, idén áprilisban mutatták be Durica Katarina A rendes lányok csendben sírnak című regényének színpadi adaptációját a Vígszínházban, amely így, a képernyőn keresztül is megérintette a nézőket, ezt bizonyítja az is, hogy a Vígszínház Házi Színpadáról közvetített előadások közül erre szavaztak a legtöbben. A rendes lányok csendben sírnak női áldozatok sorsán keresztül meséli el a dunaszerdahelyi maffia történetét, mindezt okosan építve, megrázó monológokkal, remek színészi játékkal. A darab egyik szereplőjével, Kiss Marival készített interjúnkat ITT olvashatja.
Paczolay Béla rendezése üdítő, még úgy is bravúros, hogy egyértelmű, a háromszereplős darab nem kíván bonyolult díszletet, sem technikát, hiszen a sztori önmagában viszi az előadást. Paczolaynak volt már dolga tragikus történetekkel – ő rendezte a Péterfy-Novák Éva műve nyomán készült, nagy sikerű, Egyasszony című monodrámát – melyben Tenki Réka nyújt felejthetetlent -, amely egy mentálisan és testileg is súlyosan fogyatékos gyermekét elvesztő anya története. Akárcsak az Egyasszony, A rendes lányok csendben sírnak is megtörtént eseményeken alapul, és az is közös bennük, hogy a mélyen megrendítő történetekből rendkívüli erő és életöröm sugárzik, és a humort sem mellőzik. E kettősséget remekül jeleníti meg a rendező, az oldott pillanatok pedig kifejezetten jót tesznek mindkét darabnak.
A kiszolgáltatottság, az elfojtás, a mélyre eltemetett fájdalom a traumaregény, s így a darab központi témái. “Jobb hallgatni, félrenézni, továbbmenni, és csak csendben sírni. Főleg ha nő vagy” – szól a mű felütése. Az előadásnak viszont épp az ellenkező a célja: hogy ne maradjunk csendben. Merjünk beszélni a problémáinkról, próbáljuk meg letenni a mázsás súlyokat, amelyeket hosszú ideje cipelünk magunkkal.
Durica Katarina valós interjúkon alapuló, tabudöntögető történetének egész biztosan helye van a színpadon, az utóbbi évek egyik legegyértelműbb válasza arra, miért érdemes a klasszikusok mellett kortárs műveket is bevinni a színházba.
Vadászat – Nemzeti Színház (október 24., 25.)
Hobo szövegei, a nemrég elhunyt legendás basszusgitáros, zeneszerző Póka Egon és Tátrai Tibor zenéje – mindez együtt a Hobo Blues Band negyedik lemeze, az 1984-ben megjelent Vadászat, a rocktörténet legfajsúlyosabb konceptalbuma. A kultikus lemez dramatizált feldolgozását a budapesti Vadászati Világkiállítás különleges eseményeként, Vidnyánszky Attila rendezésében mutatták be szeptember 29-én a Nemzeti Színházban.
A magyar rockzene egyik legkiemelkedőbb művének tartott, Vadászatot Vidnyánszky Attila korábban már három változatban megrendezte, filmforgatókönyvet is írt az 1984-ben megjelent, a közönség körében is mind a mai napig népszerű albumból, most pedig a Vadászati Kiállítás kísérőprogramjaként tartanak újabb bemutatót.
“Nagyon jó időszaka volt ez a zenekarnak, Tátrai Tibivel közel voltunk egymáshoz, rengeteg időt töltöttünk együtt: egyrészt a koncertezéssel, másrészt volt a Rábánál egy háza, egy elvarázsolt kis ház az erdő közepén, ide jártunk le horgászni, itt fejeződött be a zeneszerzés része a dolognak. Hobótól megkaptuk a benne már régóta érlelődő szövegeket, rakosgatta egymásra az apró darabokat, ami aztán egy nagy koncept-lemezzé állt össze. Eleve duplának készült, ami nem volt túl gyakori akkoriban, volt egy íve a dolognak. Ilyen jellegű anyagok ma már sajnos nem készülnek (…) Sokat dolgoztunk rajta. Annak ellenére, hogy a Hobo Blues Band formáció sosem volt egy dédelgetett kedvenc az újságírók körében és más fórumon sem, több ízben olvastam, hogy ezt tekintik a legjobb magyar lemeznek. Persze, minden szubjektív, és nem is verseny ez, de az jelent valamit, ha sok muzsikus egybehangzó véleménye szerint ez egy jó, és a közönség körében is mind a mai napig népszerű lemez”
-fogalmazott Póka Egon a Vadászattal kapcsolatban.
A Nemzeti Színház előadásában egy sor további Hobo-dal is megszólal majd. A mágikus időszerkezetű történet pedig ezúttal azt a két és fél napot meséli el, ami alatt lezajlik a rendszerváltás. A vadászat egy felállás, egy világrend, a változás mindössze annyit tesz, hogy vadászcsapatok váltják egymást. A garnitúra cserélődik, de a vadászat marad. Nincs igazi fegyverletétel, mert mire valaki leteszi a puskát, másvalaki már fel is veszi a földről.
A Mester és Margarita – Eiffel Műhelyház (Bemutató: október 9.)
A Liszt Ünnep Nemzetközi Kulturális Fesztivál keretei közt, Szente Vajk rendezésében, Balczó Péter, Sáfár Orsolya és Kálmán Péter főszereplésével tartja meg a Magyar Állami Operaház Eiffel Műhelyháza Gyöngyösi Levente A Mester és Margarita című opera-musicaljét. Gyöngyösi Levente zeneszerző Mihail Bulgakov szürreális-szatirikus regényéből Hollerung Gábor karmester, a Budafoki Dohányi Zenekar zeneigazgatójának felkérésére látott a darab megírásához. A regény több idősíkban játszódó cselekményét és többrétegű értelmezését Gyöngyösi zenéjében is érzékelteti, így jött létre az opera-musical műfaja, amiben a rock és az opera hangzásvilága keveredik a szovjet éra indulóival és számos könnyűzenei utalással. A darab librettóját Várady Szabolcs szerezte, aki Bognár Róbert és Schlanger András forgatókönyvírókkal dolgozott közösen. A művet koncertszerű változatban 2017-ben mutatták be a Miskolci Operafesztiválon.
A színpadi ősbemutatót Szente Vajk rendezte, akinek munkája nyomán a musicalek világát idéző, nagyszabású és mozgalmas színpadi produkció született. Az októberi bemutatóban a Magyar Táncművészeti Egyetem korábbi táncosai (koreográfus: Túri Lajos Péter) és a Magyar Légtornász Egyesület akrobatái (artista koreográfus: Vincze Tünde) is közreműködnek. Mind a jelmezek, mind a díszletek látványvilága a rendező rendszeres alkotótársa, Kentaur munkáját dicséri. Az előadás főbb szerepeit Balczó Péter (Mester/Jesua) Sáfár Orsolya (Margarita), Kálmán Péter (Woland), Kovács István (Sztravinszkij/Pilátus) Hábetler András (Berlioz/Kajafás) és Ujvári Gergely (Hontalan Iván/Lévi Máté) alakítják, vezényel Hollerung Gábor. Felvételről közreműködik a Magyar Állami Operaház Zenekara és Énekkara (karigazgató: Csiki Gábor).
Fotó: Rákossy Péter
Egy őrült naplója – Jurányi Produkciós Közösségi Inkubátorház (október 9., 10.)
Czímer József fordítása alapján Nyikolaj Vasziljevics Gogol Egy örült naplója című „pétervári elbeszélését” Bodó Viktor rendezésében láthatja a közönség. A történet főszereplőjét, a szemünk láttára a realitásérzékét folyamatosan vesztő, vagy már eleve labilis valóságérzékelésű hivatalnokot Keresztes Tamás játssza, aki nem először kap főszerepet Bodó-előadásban, rá épült a Katona József Színházbeli híres Ledarálnakeltűntem is, amely érdekes párhuzamként szintén egy kiszolgáltatott kisember kényszerű ámokfutását mutatta be.
Az Egy őrült naplója új változatának szövegkönyve több fordítás és az eredeti orosz példány összevetésével készül. Keresztes Tamás mellett az előadás másik fontos „szereplője”, a Keresztes Tamás által tervezett díszlet lesz , valamint az atmoszférát megteremtő loop lesz, amelynek segítségével élőben születik meg az előadás zenéje. Mi vagyunk őrültek, vagy a világ őrült meg körülöttünk? – erről is szól Gogol 1834-ben játszódó története, és a kérdés most, 2016-ban is ugyanolyan aktuális.
Don Carlos – Radnóti Színház (Bemutató: október 10.)
A nagy német klasszikus a Radnótiban új szövegváltozatban, fiatal alkotócsapat és a társulat munkájaként kerül színre. A szövegkönyvet Vas István fordítása alapján Sándor Júlia és Nagy Péter István készítette.
Történelmi kulisszák között, 1568-ban játszódik Schiller nagy klasszikusa, amelyben II. Fülöp spanyol király az inkvizícióra támaszkodva próbálja összetartani a világ legnagyobb keresztény birodalmát. Miközben az uralkodó rendszer a zászlójára tűzött értékrendet céljai érdekében önkényesen kiforgatja és a cselekvés lehetőségétől a másként gondolkodó fiataljait teljesen elzárja, Németalföldön már készülődik az a szabadságmozgalom, amely majd kirobbantja Európa első polgári forradalmát. Egy zárt rendszer totalitásában, ahol a társadalmi szolidaritás leépült, a változtatás lehetőségébe vetett hit elveszett, néhány fiatal úgy dönt, nem éri be azzal, amit készen kap. Eszméik, vágyaik, öntudatuk hajtja őket, hogy nekifeszüljenek az őket és embertársaikat személyes szabadságukban korlátozó világnak. Szembekerül egymással király és alattvaló, férj és feleség, apa és fia. Társadalmi szerepeik és személyes viszonyaik összekeverednek a konfliktusokban – a Don Carlosban elválaszthatatlan egymástól a politikai-, a családi- és a szerelmi tragédia.
A helyzetek és alakok mindenkori ismerőssége, politika és magánélet, intrika és szenvedély keveredése a Don Carlos töretlen népszerűségének kulcsa, de ismertségéhez nagy mértékben hozzájárult a történetből készült Verdi-opera is.
„A Don Carlos alapproblémája, hogy a kor, a történelmi szituáció, a világ fennálló rendje, konkrétabban az autokratikus birodalmi érdek, rendkívül erősen korlátozza az ember autonómiáját: gondolkodását, döntéseit, cselekvési szabadságát. A Don Carlosban szinte mindenki az ember ellen támadt állam ketrecének foglya. Mindenki tágabb teret szeretne, mindenki ki akar törni. A menekülési vágyat legélesebben a fiatalok artikulálják – mint a felvilágosodás nagy álmát a szabadság, egyenlőség, testvériség birodalmáról. A Don Carlos a legfelszabadítóbb és legfájdalmasabb mű ennek az álomnak a nagyságáról és lehetetlenségéről.”