Munkácsy-díjas képzőművész, akinek szobrai többségéből emberi melegség, anyai szeretet sugárzik, és akik ismerik, azok ezt a szeretet érzik ki ételeiből és éppen ez a szeretet teszi közkedvelt vendéglátó háziasszonnyá. Családi, baráti étkezéseik egyfajta ünnepek, amelyeken a sokszínű, különleges erdélyi ízek uralkodnak. Sztárkonyha rovatunkban ezúttal Tóth Valériát kérdeztük.

ERDÉLYI E. PÉTER

Ki tanította Önt főzni?
Sokan mondják, hogy az ételeim olyanok, mint a szobraim: harmonikusak, különlegesek. A főzőtudományomat az erdélyi származású édesanyámnak köszönhetem. Sokat segítettem neki gyermekkoromban. Mint leánygyermeknek, mindig akadt dolgom a konyhában. Mindössze két feladatra nem voltam hajlandó, a csirkevágásra, mert sajnáltam az állatot és a kopasztásra, mert azt büdösnek találtam. Mindezek dacára rendszeresen főzni csak a gyermekeim megszületése után kezdtem el, mégpedig erdélyi stílusban, amely fogásokat édesanyám észrevétlenül adott át nekem.

Ezek szerint emlékezetből kezdett el főzni?
Valójában sok mindenre emlékeztem, de ahhoz, hogy vissza tudjam csempészni gyermekkorom ízeit, tiszta forrásokhoz kellett nyúlnom, vagyis jófajta szakácskönyvekhez, szakemberek receptjeihez. Érdekes, hogy bár a háború alatt születtem és gyermekkorom egy része a Rákosi-korszakban telt, édesanya mindig különleges ízesítésű ebédeket, vacsorákat varázsolt az asztalra. Szóval, tudat alatt őt utánoztam, amikor anyává és ezzel együtt háziasszonnyá váltam.

Háziasszonyként is olyan határozott, mint a nagyméretű szobrai készítésekor?
Nem titok, hogy több barátom is erőszakos erdélyinek nevez. Ámulnak, amikor a nagy munkáimat alkotom, azt kérdik, honnan van hozzájuk erőm. Ezekhez a munkákhoz nem testi, hanem lelki erő kell. És valóban, nagyon céltudatos vagyok, kiállok a jó dolgok mellett. A konyhában sem tagadom meg magamat, igyekszem minél tökéletesebbet főzni, sütni.

Van-e kedvenc étele?
Keveset eszem, ezért magamra nem főzök külön, legtöbbször zöldségeket sütök, például padlizsánt hagymával, fokhagymával, kis citrommal, de ha valami mást kívánok meg, mindig úgy számítok, hogy meghívom a családomat, vagy a barátainkat. Jólesik vendégeket fogadni, őket jóllakatni. Gyakran az elkészített étel nagyobbik részét a gyermekeim kapják. Legutóbb például zserbót kívántam meg, pár szeletet meghagytam magamnak, a többit elvittem a fiaméknak.

Tárkonyos raguleves

Otthon tapasztalta a vendéglátás örömét?
Igen, édesanyám minden kis barátomat szívesen látott, behívta és megkínálta valamivel. „Gyertek, igyatok, egyetek!,” mondta derűsen. Azt is otthon tanultam meg, hogyan kell finom ételeket készíteni, mondhatnám „rajzolni” a szegényes alapanyagokból, miképpen kell szépen teríteni, kínálni az ételt. Ez egyfajta varázslásnak tűnt akkor a szememben. A tányérra nem csupán étel került, de azzal együtt szeretet is, amely példa átplántálódott belém. Édesapámnak az volt a kívánsága, hogy édesanyám ne dolgozzon, otthon maradjon és bennünket az öcsémmel neveljen. Ezért én az otthoni koszton, az otthoni szeretetteljes családi körben elköltött ebédeken, vacsorákon nőttem fel, vagyis azok az ízek határozzák meg a szakácstudományomat, azt a bensőséges hangulatot igyekszem minden alkalommal megteremteni.

Manapság is használ szakácskönyveket, vagy rutinból főz?
Nem csak a szakácskönyveimből puskázok, de ha valami érdekes receptet hallok, azon melegében lejegyzem, és amint lehet, meg is főzöm, vagy meg is sütöm. A kedvencem a „Baby szakácskönyve” kötet, amelyet Novák Mária állított össze és majdnem 1200 receptet rejt magában. Már rongyosra olvastam, mert nagyszerű magyar, szász, örmény, román ételrecepteket tartalmaz.

Van-e kedvenc étele?
Sok kedvencem van, de azt hiszem, a sült bárányhúst szeretem igazán. A báránycombot erősen fűszerezem rozmaringgal és nagyon sok fokhagymával. Először megpirítom, hogy kérge keletkezzen, azután tejszínes, olvasztott vajas lével felöntöm, majd lefóliázva sütöm meg sok zöldséggel: zellerrel, fehérrépával, hagymával, egyebekkel, kicsit ragusan. Mindig az idényzöldségeket használva. Még finomabb, szaftosabb lesz, ha báránynyakat teszek mellé. Szeretem továbbá a káposztás ételeket, a vadhúsokat és imádom a forró puliszkát hideg tejjel.

Minden ételének sikere szokott lenni?
Sok emberben élnek előítéletek bizonyos alapanyagokkal szemben, amelyeket fanyalogva fogadnak a tányérjukban. Ilyenek például a halak, vagy a bárányhús. Egy alkalommal például a pesti nőrokonaimnak főztem tárkonyos báránylevest, de nem szívesen kóstolták meg, de végül annyira ízlett nekik, hogy a sógornőm még a receptjét is elkérte tőlem…

Szoktak Öntől ételt rendelni?
De még milyen sokszor! Most éppen a fiam kért kocsonyát, amelybe kis darab füstöltcsülköt is teszek, ezt még Szegeden tanultam. Sok fokhagymával készítem és a leve olyan sós, mint a tengervíz. Mások csirkepörköltet kérnek, mert szerintük az úgy jó, ahogyan én készítem. Ilyenkor dagad a mellem a büszkeségtől, az örömtől. Sokan szeretik a töltött libanyakamat és a bejglim is sláger a családomban.

Elárulja nekünk a tárkonyos báránylevese receptjét?
Szívesen elmondom, nem tartok titokban recepteket. Szóval, a csontos báránylapockát kis darabokra vágom, a hagymát felaprítom, a zöldséget kis karikára, a fél kilónyi krumplit pedig kockára vagdosom. A tárkonyt finomra metélem. A margarint felforrósítom, ráteszem a húsdarabokat, és kevergetés közben fehéredésig pirítom. Ezután hozzáadom a hagymát, azzal is pirítom egy percig, majd felöntöm 1 liter vízzel. Miután a leves megfőtt, két egész tojást egy evőkanálnyi liszttel simára keverek, majd hozzáadok egy pohár tejfölt és állandó kavargatás mellett ezt a habarékot apránként a leveshez adom. Egy végső rottyantás után tálalni lehet és ízlés szerint citrommal savanyítható.

HOZZÁVALÓK:
50 dkg csontos báránylapocka
50 dkg vegyes leveszöldség
1 csokor friss (vagy 1 evőkanál szárított) tárkony
1 pohár tejföl
1 kis fej vöröshagyma
2 gerezd fokhagyma
2 tojás
1-1 evőkanál liszt és olaj
só, törött bors
citromlé

TIPP:
A levesbe galuskát, vagy rizst is lehet főzni. Mások tálalás előtt 1-4 egész tojást ütnek bele, amikor a sárgájuk megkeményedik, elzárjuk a tüzet. Nagyon kiadós, és szerintünk igen finom, laktató étel.