Tetszett a cikk?
  •   
  •   
  •  
  •  

Kilenc éve hegedül és gitározik a Budapest Bár zenekarvezetőjeként Farkas Róbert. Lelkesedése, a hangszerek és a megszólaltatott dalok iránti szeretete, úgy tűnik, csorbítatlan. Legközelebb június 14-én, a Zeneakadémia nagytermében klezmerre és régi dalokra épülő műsorukat hallgathatjuk meg. Erről mesélt a zenekar próbatermében.

CSETE BORBÁLA -061.hu

Számos hangszer vesz körül. Milyen hangszereken játszol?
Ötéves koromban kezdtem hegedülni, akkor adta a hangszert édesapám a kezembe. Hatévesen kezdtem zeneiskolában tanulni klasszikus zenét. Tizenkettő voltam, amikor a zongora jött a képbe, huszonvalahány évesen a harmonika, 2006-tól pedig gitározom is. 

Mi csábít egy új hangszer felé?
Minden hangszerben az csodálatos, ami rá jellemző, ahogyan megszólaltatható. Ami döntő lehet a választásomban, az az a stílus, amit épp játszani szeretnék. A balkáni cigányzenében például  a harmonika elengedhetetlen, ezért kezdtem el tanulni. A zongorázáshoz a klasszikus zene, Chopin vezetett. A gitár a dél-amerikai bossa nova, szamba világa miatt tetszett, az a ritmuskészlet gitáron szólal meg a leggyönyörűbben. Amikor zenekarokban játszottam, mindig volt, aki gitározott, és én csodáltam őket. A hangszerhez a véletlen segített: egy kollégámnak mondtam, ha eladná a gitárját, szóljon. Megvettem, nagyon boldog voltam, de egyetlen akkordot sem tudtam lefogni. Az interneten kerestem gitároktatót, aki inkább könnyedebb, dzsezzes irányt tanít. Napi 6-7 óra gyakorlással pár hét alatt eljutottam arra a szintre, hogy a legismertebb bossákat el tudtam játszani – egy tokkal több utazott velem. Végül napi 10-12 órát volt a kezemben gitár.  Fél évvel később alakult a Budapest Bár, egy számban gitároztam is: a Love me or leave me-ben, hiszen a swinghez jobban illett a gitár a hegedűnél. Azóta a repertoár szinte felében nagy örömömre gitározom. 

Farkas Róbert zenész Budapest Bár Fotó: Horváth Péter Gyula

Fotó: Horváth Péter Gyula

Ha felhívnálak most, hogy van eladó hangszerem, mi érdekelne?
Most a brácsa foglalkoztat, édesapám brácsista, a brácsa számomra sokkal mesésebb hangszínű, mivel egy kvinttel lejjebb szól a hegedűnél. Amikor a Száztagúban játszottam, apu volt az egyik szólamvezető. A klezmerműsorunkat játszva édesapám az egyik meghívott vendégünk. A műsort egyébként legközelebb a Zeneakadémián, június 14-én mutatjuk be. A klezmerműsorban a vendégünk – apu mellett –  Fekete László, a Dohány utcai Zsinagóga főkántora és Szalóki Ági lesz. Ezúttal a műsor másik felében a pesti dal kerül középpontba; az énekeseink Behumi Dóri, Németh Juci, Kiss Tibi és Frenk lesznek. A Zsidó Művészeti Napok keretében lépünk fel, számunkra új helyszínen, a Zeneakadémián. Már szerencsére alig van jegy, nagyon kíváncsiak vagyunk a fogadtatásra. A klezmert és a hagyományos repertoárunkat nem játszottuk még így együtt.

A mindennapokban érzed a népszerűséget?
Ha kevesebbet autóznék, talán jobban érezném, de például a közlekedési rendőrök kedvesek velünk. Amikor biciklivel megyek, jól esik, ha köszönnek. Néha nem lehet egyszerű Lovasi Andrásnak vagy Kiss Tibinek lenni, akkor is folyton megszólítják őket, ha valahol csak beszélgetnének. Nemrég a virágboltban egy hölgy gratulált az előző esti koncerthez. Bevallom, nagyon jól esik a közönség visszajelzése, a vallomás, hogy megédesítettük a hetét. Ezért csináljuk: nagyon jó a közönségünket boldognak látnunk.  

Farkas Róbert zenész Budapest Bár Fotó: Horváth Péter Gyula

Fotó: Horváth Péter Gyula

Mit tudsz a közönségetekről?
Nagyon sokat koncertezünk. Fesztiválokra tízen-huszonévesek, színházi környezetbe idősebbek is jönnek, szabadtéri rendezvényeken sokszor nagyon vegyes korosztály fogad. Egy A38-as koncertünkön idős hölgyek álltak az első sorban, magam is alig hittem, ahogy végigállták, az utolsó hangig. Sok kisgyerek is jön a koncertekre, régebben még gyerekkoncerteket is adtunk. Küldenek videókat: reggelinél a gyerekek a mi dalainkat éneklik. Ezeken a dalokon generációk nőttek fel, nekem nagy öröm, ha ma is élő dallamokként szólalnak meg. Amikor a színpadon állok, bennem van a dalok története: régen mulatókban játszották őket, mi manapság elvisszük őket a Müpa színpadára vagy a Zeneakadémiára. Más minőséget kapnak, és megérdemlik a sikert, hiszen ennyi ideig az emberek tudatában tudtak maradni. A zenei örökségem a cigányzene. Nem a piros terítős csárdás, hanem a húszas évek élőzenéje, a többnyire cigányok vitte műfaj. A  romák mindent el tudtak játszani: sanzont, filmzenéket, sőt először dzsesszt is cigányzenészek játszottak. A big band első felvételeit 1907-1908-ból cigányzenészek előadásában rögzítették. A szórakoztatás a nagyvárosi élet szerves része volt, és remélem, marad a jövőben is. Abban bízom, hogy a Budapest Bár hozzá tudott adni ennek a hagyománynak a továbbéléséhez.

Te hova mész élőzenét hallgatni?
Sokszor a barátaimat hallgatom meg – a kedvem szerint dzsezzes vagy djangós muzsikára megyek. És a Müpába is szeretek koncertekre járni .

Farkas Róbert zenész Budapest Bár Fotó: Horváth Péter Gyula

Fotó: Horváth Péter Gyula

Hogyan alakult ki a Budapest Bár-repertoár?
A dalaink újra figyelmet kaptak: immár nemcsak háttérzeneként szólalnak meg, hanem koncertként. De lehet táncolni is rájuk, mi pedig úgy tudjuk őket tolmácsolni, hogy a 21. századi fiatalok számára érdekesek legyenek. Megalakulásunkkor úgy gondoltuk, hogy a műsorunk színházba való, így a Katona József Színházba álmodtuk meg a bemutatót, ünnepi keretek között. Akkor egyáltalán nem gondoltuk, hogy koncertező zenekar leszünk, hiszen elfoglalt énekeseket hívtunk a lemezfelvételhez. Aztán pont az énekesek kérdezték meg először, hogy mikor lesz a lemezbemutató koncert. 2007 decemberében dupla előadást kellett tartanunk, olyan nagy volt az érdeklődés. Akkor nem is gondoltuk, hogy a produkció megélhet szabadtéren is. Először a VOLT Fesztiválon tettünk próbát: a beálláson még lézengtek az emberek, ám ahogy felmentünk a színpadra, telt sátor lett, énekelték a dalokat. Nem viccre véve, hanem szeretettel fogadtak minket, egyfajta tisztelettel is a dalok iránt. Kaptunk olyan levelet is egy Karádyt kedvelő anyukától, hogy eddig a lánya ósdinak tartotta ezeket a dalokat, viszont a Budapest Bár feldolgozások a lányt is rajongónkká tették. Nemcsak előadók, zeneszerzők is az énekeseink – azt kérem tőlük, úgy énekeljék ezeket a dalokat, mintha a saját számaik lennének. Sokat foglalkozunk azzal, hogy frissnek hasson a cigányzenekar hangzása. A cigányzenében évtizedek óta nem történt semmi: az énekeseinkkel, valamint kiváló zenészeinkkel újat tudunk adni a közönségünknek. Az elejétől izgatta a fantáziámat, milyen lenne újabb dalokat is megszólaltatnunk. Kellett idő, amíg az énekeseink megismerték ezt a hangzást, és már születettek is saját, kifejezetten a Budapest Bárnak írt dalok. A Délutáni csókok című lemezünk már a régi dalok mellett a megújítást is tükrözi. Jövőre a 10 éves fennállásunkra dupla albummal készülünk. Régi dalokat is előveszünk, melyeket még nem dolgoztunk fel, de lesznek teljesen újak is. Folytatjuk a külföldi dalok feldolgozásait – a közönségünk nagyon szereti például a Sound of silence-t.

Az énekesek hűségesek hozzátok. Mi szerint választatok esetleg újakat?
Nem vendégművészeink vannak, ők is teljes jogú Budapest Bár tagok. Sokan a kezdetektől velünk vannak, később csatlakozott hozzánk Behumi Dóri, Ferenczi Gyuri, de úgy éreztem, hogy nekem kellenek ezek a hangok. Legutóbb Mező Misi csatlakozott. Amikor új dalt választanak, sokszor ők javasolják, mit szeretnének énekelni, vagy nekünk is vannak ötleteink. A Budapest Bár alakulása előtt hallottam egy bakelitlemezen a Szívemben bomba van című számot szintetizátor kísérettel. Amikor hallgattam, két hang ugrott be: Németh Juci és Kiss Tibi. Most már az énekesek sokszor kedvesen egymásnak ajánlanak számokat. Amíg csak lehet, szeretnénk csinálni. Fontosabb az évek számánál a kellő tartalom. Egyelőre szerencsére rengeteg ötletünk van: inspirációk a rock, az alternatív zene világából. Nagyon sokszínűen tudunk működni: a Liszt Ferenc Kamarazenekarral, Szakcsi Lakatos Bélával, Rost Andreával, vagy a Zsüti-műsorunkban Charlie-val, Gálvölgyi Jánossal is felléptünk, ők is voltak a vendégeink. Természetesen nagyon sok munka van a koncertek mögött, akkor is sokszor próbálunk napközben, amikor hajnalban érünk haza egy-egy vidéki koncertről.

Volt már saját helyetek, egy valós Budapest Bár, tervezel most hasonlót?
Egy ideig tényleg működött, ám túl sok időt vett el, és be kellett látnunk, a vendéglátás egy másik szakma. Nem gondolunk most hasonlóra, de vannak “törzshelyeink”: tavasszal-nyáron a Kobuci, a Budapest Park, az Állatkert, a Petőfi Irodalmi Múzeum kertje, a Vajdahunyad vár, télen az A38, a MOM, a Vígszínház és még sok más, bejáratott hely. Ezeken a helyeken “nyitjuk ki” a Budapest Bárt, de vidéken, külföldön, fesztiválokon egyaránt fellépünk. Nagyon jó szórakozás ez számunkra, de rengeteg munka van abban, hogy mindig megújuló tartalommal tudjuk megtölteni a Budapest Bárt.

Címlapfotó: Horváth Péter Gyula


Tetszett a cikk?
  •   
  •   
  •  
  •