Tetszett a cikk?
  •   
  •   
  •  
  •  

Ritkán sül el jól, ha egy kultfilmet tévésorozatként gondolnak újra, a kockázat pedig még magasabb, ha a Coen fivérek mestermunkájáról van szó. Az FX csatorna gyártásában készült Fargo üdítő kivétel, így hát erősíti a szabályt, amelyből ráadásul az alapmű is lefektetett jó néhányat a sorozat alkotói elé. Az előző évadokhoz hasonlóan a harmadik is hozza a kötelezőt: éjfekete humor, flepnis karakterek, egyszerre vicces és brutális jelenetek, na meg vér és hó minden mennyiségben.

 MAPET – 061.hu

A tökély coeni receptjének a hamisítatlan hangulat, a klasszikusra utaló kismillió “húsvéti tojás” és a totális kiszámíthatatlanság is fontos hozzávalója, utóbbi tekintetében az eddigi két évad mindig tartogatott meglepetéseket. Érezhető igyekezetében, hogy ne verje le a lécet, Noah Hawley, a sorozat atyja és írója még mélyebbre hangolta az eredeti film eleve abszurd, mégis életszerű drámáját, ami még így sem csúszik ki a Coenék által belőtt sávszélességből. Az 1. évad 2014-ben, egy adásba sem került, karaktereiben is az 1996-os filmre épülő pilot buktája után több mint másfél évtizeddel került képernyőre, és nyomban megtalálta a tiszta frekvenciát.

Ezen pedig éppúgy megfér az abszurd humor és a féktelen erőszak, mint az eredeti filmtől egyébként idegen transzcendens motívumok: az első évadban bibliai utalások tömkelege vagy maga Billy Bob Thornton misztikus bérgyilkos karaktere, amelyről már csak a szarvak hiányoztak, míg az előző szezonban E.T.-ék is beköszöntek. Az ilyesféle blődségeket pedig nemhogy elbírja a Fargo univerzuma, inkább azon csodálkoznánk, ha a 3. szezon megúszná az ütközést az alkonyzónával. És ha mégsem, meglepetésekből bizonyára ezúttal sem lesz hiány. Vegyük csak a szóbeszédet, amely szerint az 1979-ben játszódó 2. évadból feltűnik majd az egyik fontos szereplő idősebb kiadása.

Játékos gesztus ez az alkotóktól, hiszen antológia lévén a Fargo minden nekifutásra teljesen új helyszínt, időpontot, szereplőket és történetet kínál, igaz, a mozifilmből átmentett karakterjegyek, dramaturgia és hangulat sztenderd vázként tartják össze az építőelemeket. A helyszín a nem vénnek való minnesotai vidék (itt nevelkedtek a Coen fivérek), és a szereplők is ismerősek lehetnek:  nem hiányozhat közülük az események láncolatát elindító kisvárosi lúzer az ő vérfürdőbe torkolló mestertervével, a titokzatos idegen és a feketeöves rosszfiúk, további balfékek, valamint az ügyben nyomozó és szinte észrevétlenül főszereplővé avanzsáló helyi fakabát.  

Billy Bob Thornton, Martin Freeman, Kirsten Dunst, Patrick Wilson és Ted Danson után a filmsztárokkal felspécizett színészkompánia húzóneve ezúttal Ewan McGregor, aki a 3. évadban egy testvérpárt alakítva duplaszerepben domborít.  Ray Stussy, a csóró, nem túl penge felügyelőtiszt úgy fest, mint egy fakó Mándoki László klón, míg fivérét leginkább a Rózsa Györggyé dauerolt Frei Tamásként érdemes elképzelnünk. Emmit menő vállalkozó, akinek felkapaszkodásában fontos szerepet játszott egy millió dolláros kölcsön felvétele. A rendezés körül azonban komoly bonyodalom körvonalazódik a vérdermesztő figura, bizonyos mr. V.M. Varga személyében, akit a méltatlanul keveset foglalkoztatott David Thewlis alakít igen meggyőzően.

Az örökségéből kiforgatott Ray a bátyjánál kuncsorog egy elvileg őt illető értékes bélyegért, hogy jegygyűrűt tudjon venni priuszos mátkájának (Mary Elizabeth Winstead a Cloverfield Lane 10-ből), ám elhajtják, ezért egy patronáltját bízza meg a probléma megoldásával. Maurice (Scoot McNairy), a retardált kábszeres bűnöző azonban rossz választás, aminek a felméréséhez talán elég lett volna egy pillantást vetni a pupilláira. A fickó megkapja a címet, de annyira kretén szegény, hogy még a települést is eltéveszti, és a helyi seriff otthonába (Carrie Coon) sikerül betörnie. A sztori innentől vesz lendületet…

Ahogy az eredeti filmet, a sorozatot is meddő volna egyetlen műfajhoz sorolnunk, lelki alkattól függ, hogy engedjük-e a felütésében Kafkát, fősodrában Updike regényeit, Capote Hidegvérreljét, a Twin Peaks és a Miért éppen Alaszka? karikaturisztikus kisvárosi tablóit, valamint Tarr Béla képi melankóliáját megidéző jelenetek füzérét éjfekete komédiaként rendetlenkedni a tudatunkban.

Fotók: Den of Geek, Screen Rant, The News Recorder


Tetszett a cikk?
  •   
  •   
  •  
  •