Köztéri szobrot kapott Budapesten a legendás olasz színész, Bud Spencer. Tasnádi Szandra alkotása Józsefvárosban, a Corvin sétányon kapott helyett. Az avató ünnepségen több százan vettek részt, köztük a színész két lánya is.
061.hu
Bud Spencer, azaz Carlo Pedersoli közel két és fél méteres, egész alakos bronzszobra a Corvin- sétányon kapott helyet. A szoboravatáson az olasz színész lányai, Cristiana és Diamante Pedersoli is tiszteletüket tették, akik köszönetet mondtak a magyar rajongóknak. A fiatal pestszentlőrinci szobrászművész, Tasnádi Szandra tavaly júniusban, a színész halála után ajánlotta fel műalkotását a Józsefvárosi Önkormányzatnak, amely vállalta a szobor felállításának csaknem kilenc millió forintos költségét.
Kocsis Máté, VIII. kerületi polgármester a szoboravatáson mondott beszédében kiemelte: a színész életútjával sportolóként és színészként is példát mutatott mindenki számára. Az ünnepségen jelen volt a háromszoros olimpiai bajnok vízilabdázó Kárpáti György is, aki beszédében elmondta, három legjobb barátja közt tartotta számon Bud Spencert.
Fotó: Mónus Márton/MTI
Bud Spencer Carlo Pedersoli néven született Nápolyban, 1929. október 31-én. Kiemelkedően jó tanuló volt, emellett nyolcévesen úszni kezdett. 1948-ban mellúszásban, 1950-ben a 100 méteres gyorsúszásban lett olasz bajnok. Ugyanebben az évben az olasz vízilabda válogatottal Európa-bajnokságot nyert, az 1952-es helsinki olimpiáról ezüstéremmel tért haza. 1956-ban, a Melbourne-ben rendezett ötkarikás játékokon még ott volt, aztán több világversenyen nem indult. Utolsó vízilabda-mérkőzését a Kárpáti György és Gyarmati Dezső fémjelezte magyar válogatott ellen vívta.
Elindult viszont filmes karrierje, eleinte statisztaszerepekkel. Egyszerű ókori római katona volt például az Olaszországban forgatott Oscar-díjas Quo vadis című amerikai filmben. 1967-ben igent mondott egy filmvígjáték főszerepére (Isten megbocsát, én nem). Ebben a makaróni-westernben már mint Bud Spencer szerepelt, oldalán a későbbi, szinte állandó partnerrel és jó baráttal Terence Hillel. (A legenda szerint művésznevét részben Spencer Tracy iránti tiszteletből vette fel, részben pedig a Budweiser sör iránti szeretetből.) A híres bunyós páros vígjátékok sokaságában szórakoztatta ezután a nagyérdeműt: Az ördög jobb és bal keze (1971), Különben dühbe jövünk (1973), És megint dühbe jövünk (1978), Kincs, ami nincs (1981), Szuperhekusok (1985).
Bud Spencer szólókarrierje is sikeres volt. Steno rendezésében készültek a Piedone-filmek a behemót, jólelkű, de keményöklű nápolyi zsaruról. Komolyabb témájú filmekben is megállta helyét: Sötét Torino (1972), A zsoldoskatona (1976). A kilencvenes évek közepétől – elhízása miatt – már nem vállalt szerepet pofozós filmekben, inkább tévésorozatok magánnyomozójaként osztotta az igazságot (Extralarge, Professzor Clementi).
Népszerűsége az évtizedek során mit sem kopott, televíziós csatornák rendre műsorra tűzik egy-egy filmjét. Bud Spencer 1960-ban nősült meg, és halálig példás házasságban élt, amelyből egy fia, Giuseppe (1961), és két lánya, Christine (1962), valamint Diamante (1972) született. Hívő katolikus, családszerető ember volt. Tavaly júniusban családja körében, 86 évesen érte a halál. Az utolsó szava ez volt: „Köszönöm”.
Vezető fotó: Mónus Márton