Ha akarjuk, tudjuk szeretni a Heavy túra című finn metál road movie-t, de olyanunk van, mondhatjuk azt is, hogy a Pappa Pia black metálban, vagy az Üvegtigris ifjúsági metál musicalben. Azért főleg szerettük a filmet, és leginkább azért, mert – bár hülyén hangzik egy  black metálos Romeó és Júliáról – de szerethető bája van a történetnek és a figuráknak is.

PZL – 061.hu

Ráadásul a Heavy túrában senki nem veszi komolyan belezős, sátánista maszlagot, a fiúknak a pentagramma talán csak annyit jelent mint egy rappernek a lopott Mercedes jel. Hőseink inkább a falu vesztes kamaszai, akik nem tanultak meg soha csajozni, mert egy rénszarvas vágóhíd pincéjében 12 éven keresztül mondták fel egymásnak a metal irodalmat, a Panterától a Chirdren Of Bodomig. A történet valójában egyszerű karriertörténet, amelyben ezek a frusztrált fiúk, a metál népművészet ifjú mesterei csetlenek-botlanak, és 12 év alatt egyetlen koncertet sem adtak, mert ez nem is fordult a fejükben. Ahogy az sem, hogy nevet adjanak maguknak. Aztán egyszer csak betoppan egy Chuck Norrisra emlékeztető norvég promóter – aki valójában rénszarvasvérért jött -, és kiderül, hogy egy metálfesztivál fő szervezője. A srácok rácuppannak, és odaadják neki az egyszámos demójukat, majd gyorsan el is nevezik magukat.

Ők lesznek az Impaled Rektum (Felnyársalt Segg). Ilyen persze nincs, csak a metál Kalevalában, ahol kantele helyett mélyre hangolt basszus darálja az alapokat. A logikai bukfenceket sem kérhetjük számon a történeten…. Bár a srácok  márkás hangszereken, és Marshall ládákon tolják a patás metált, de arra valamiért nincs pénzük, hogy zenekari fotót hozzanak össze, ezért a falu széli trafipax kamerájával veszik fel magukat, amint a sebességhatáron túl hajtanak egy ócska furgont. Szóval, ez egy finn falusi hősi eposz, olyan mintha az RTL Én kis falum szériáját egy metálos szerkesztő hozta volna össze. A vékony karriertörténethez mindig dukál konfliktusos szerelmi szál is, itt Turo, a falu lúzer arca – aki motor helyett egy rozsdás bicajt teker. Őt a nála is nagyobb lúzerek lebuzizzák a hosszú haja miatt. A szíve választottja a helyi rendőr virágárus lánya, akit kinézett magának egy régi vágású rock and rollal és vintage táncdalokkal seftelő hímpáva.

Így a Csuja Imrére emlékeztető kétbites rendőr és a táncdalénekes is üldözi Turót, és bandáját, akik annak ellenére sem adják fel, hogy a bemutatkozó koncertjük balul sült el, amikor Turo a nagy izgalomban az első akkordok után lehányta a falu polgármesterét. A filmben minden kiszámítható, egyetlen dolog nem: a dobos csávó feltámadása. Bizonyára tíz olvasóból nyolc arra szavazott volna, hogy a többször is meghalt dobos arc azok után hogy a derék Felnyársalt Seggek kiássák a koporsóját bizonyára feltámad, de nem… Mert a zenekar tagjai a koporsót gumipókkal a mikrobuszra rögzítik, amikor elindulnak Norvégiába. Az összes többi motívum hellyel-közzel kalkulálható. És hogy mond-e valamit ez a black metál üdvtörténet magáról a szubkultúráról? Igen, bár néhány olyan, mintha csak egy soha el nem készült Mirigy Szilveszter, avagy a nagy metálbuli adást láttunk volna, de fene tudja miért, ez a film szerethetőbb annál, mint ahogy azt első blikkre gondoljuk. Igazságot a metálnak, igazságot a Heavy túrának!

 

Heavy túra
finn zenés film
Szereplők: Johannes Holopainen, Torstein Bjørklund, Antti Heikkinen, Ville Hilska
Rendezők:Juuso Laatio, Jukka Vidgren
Bemutató: 2019, február 28.