“Szerencsére nemcsak a drámai, cselekményes balettekben kapok szerepeket, hanem a nekem nehezebb, tőlem távolabb álló, technikás szimfonikus balettekben is” – mondja Földi Lea, aki négy éve a Magyar Nemzeti Balett együttesének tagja, tavaly nyáron a Magyar Nemzeti Balett Kamaraművésze lett.

061.hu

Földi Lea a Táncművészeti Egyetem elvégzése után közvetlenül került a társulathoz, tavaly megkapta a kamaraművészi díjat, ma már címzetes magántáncos. “Tizenkilenc évesen, négy évvel ezelőtt kerültem a Magyar Állami Operaházba, rögtön a Táncművészeti Egyetemről, így nagyon büszke és hálás vagyok, hogy ennyi lehetőséget kapok a bizonyításra és a tanulásra” – mondja a táncművész a szinhaz.org-nak adott interjúban, amelyben arról is szó esik, hogy a kis Étoile-nak is nevezett díjat A vágy villamosában nyújtott alakításáért, a Balanchine Téma és variációkban táncolt szólókért kapta, de A bahcsiszeráji szökőkút és a LOL is szerepelt az indoklásban.

A táncművész a képesítő vizsga után kereste fel Solymosi Tamás balettigazgatót, hogy megkérdezze, számítana-e rá. Mint mondja, szerinte jobban mutat, ha a táncművész jelzi, hogy tele van ambícióval. “Egyébként sem vagyok az a típus, aki csak úgy vár az életre”- teszi hozzá Földi Lea, aki azt is kifejti az interjúban, nem tartja magát igazán jó kartáncosnak, hiszen erős személyiséggel bír, ebből adódóan mindig kicsit különbözik. “Karakteres vagyok, és ez átsüt a mozdulataimon is. Ami a karban hátrány, lehet, hogy szólistaként előny, mindenesetre elkezdtem egyre nagyobb variációkat, majd kisebb szóló-, végül főszerepeket kapni. Legelőször a Don Quijotéban táncolhattam olyan figurát, akinek már „neve” is volt, Mercedes, de korábban a Falling Angels nyolc szereplője közül az egyik voltam: ott találtam magam hét szólótáncos mellett” – teszi hozzá.

Földi Lea azt is elmondja, minden díjnak nagyon örül, fontosak neki, “még az is, amelyiket nem tudtam személyesen átvenni, mint például a Tánc Világnapján átadott, az évad legjobb pályakezdő táncművészének járó elismerést, mert akkor éppen Blanche-ként téptem ki a szívemet A vágy villamosa című darabban”.

Fotó: Origo