Koncert, vígjáték, stand up és nézői interakció egy darabban. Igen, ez a Kockahas című musical-comedy, amely idehaza példanélküli szórakozással várja a nézőket az Urániában. Szente Vajk és Feke Pál egyszemélyes zenés-színházi művében a legnagyobb magyar slágerek élőben szólalnak meg, és olyan színművészek is feltűnnek benne felvételről, mint Molnár Piroska, Csonka András, Nagy Sándor és Peller Anna. A magyar zenés színház történetének első, egyszemélyes darabjáról a bemutató után az író- rendező Szente Vajkkal beszélgetünk többek között arról, hogy mennyire irányítja a musical sztoriját a magány érzése, de szó lesz a mai világot uraló testpozitivitás trendjéről is.

LSZF- 061.hu

Egy igazán formabontó darab lett a Kockahas című egyszemélyes musical- comedy, amely idehaza egyedülálló, több műfaj megjelenik benne. Honnan nyerted az inspirációt ehhez, és mennyiben okozott nehézséget megtalálni a különböző műfajok egyensúlyát a színművön belül? 
Tulajdonképpen önmagában a főszereplő jelentette az inspirációt, ugyanis úgy találtam ki a mű stílusát, hogy megnéztem azt, hogy Pali milyen kiemelkedő tulajdonságokkal bír. Elsősorban ő az ország egyik legjobb énekese, tehát nyilván ének van benne, musicalként megrendezett jelenetek formájában. Közben szuper humorérzéke van, így adták magukat a vígjáték elemei is. Mindemellett egy korábbi előadásunkból kiderült, hogy kiválóan bánik a közönséggel, szóval interaktív részeket is kitaláltam. Erre jött az egyfajta hipotézisem, hogy jó lesz a stand-up műfaja is ebben az esetben, mert jó néhány olyan rész van a előadásban, amikor ő egyedül mesél percekig a színpadon. A megérzésem bejött, mert Pali ebben is jól működik.

A sztori szerint Paul, a negyven körüli musicalszínész nagy lépésre szánja el magát. Egy sikeres életmódváltás reményébe a hegyekbe megy, hogy elvonulva a világtól, a Fitt-házban megszabaduljon a felesleges kilóitól. Trainer, instructor, lifestyle- coach, wellbeing adviser. Nos… Ők mind… Nincsenek ott. Mert leszakadt a hó, ami elzárja a hegytetőt a külvilágtól. Paul azonban mit sem sejtve megérkezik. A fitt-ház üres, a hó egyre csak esik, ő pedig egyedül marad, mindössze tizennégy napra való élelemmel. És eltelik tizennégy nap. A történet pedig még csak ekkor kezdődik! Paul visszatekint az életére, elénekli a kedvenc dalait és megpróbálja tartani a kapcsolatot a szeretteivel, de kiderül, hogy az élete is pont annyira magányos, kilátástalan és végtelenül komikus, mint ahogyan a Fitt-házban érzi magát.

A darabban fizikálisan csak Pali van jelen a színpadod, a többi művész, karakter a kivetítőn kap helyet. Milyen nehézségeket okozott a bejátszások felvétele? Mennyire kellett pontosan készülni ezekre, például a dialógusok tekintetében, mert az gondolom, hogy itt minden szónak a helyén kell lenni, hogy utána a színpadon álló Paullal teljes összhangban legyen a párbeszéd? 
Nagyon nagy odafigyelést igényeltek ezek a videók mindenki részéről. A próbaidőszak első fázisát az év elején kezdtük, ekkor fölvázoltam a darabot, hogy a főszereplőnek mikor, hol kell majd állni a színpadon, mikor mit kell majd csinálnia, mondani. A következő szakaszban leforgattuk ezeket a bizonyos jeleneteket, amikor már tudtuk mi miután következik. A színészeknek az volt a legnehezebb, hogy mindegyik videó egy-egy snitt, tehát nem vágtunk a jelenetekbe. Amikor Pali beszél a színpadon, akkor szüntet kellett nekik tartani, mert azt nem vettük föl természetesen, amit a főhős mond. Amikor ez is megvolt, Palinak a jeleneteket videóról meg kellett tanulni, ugyanis a kihagyott szünetekben a tempót tartva, másodpercre pontosan kell neki mindig válaszolni. 
 
 
Feke Pállal sok éves barátság fűz össze titeket. Hogyan befolyásolta az ő története a darab sztoriját? Kérdezhetném úgy is, hogy mennyi a valóság a musicalban? 
Semennyi. Ez nem életrajzi ihletésű  darab, a történet maga az fikció, viszont Pali személyisége a színműben van, sok olyan helyzet van, amire azt hiszem Pali a való életben is úgy reagálna. 
 
A színpadod a legnagyobb magyar slágerek csendülnek fel. Hogyan választottátok ki ezeket?
A szituációhoz képest választottunk, először megírtam a darabot, majd közösen kezdtünk el gondolkozni, hogy egy- egy jelenet után melyik magyar sláger lenne jó, melyik lenne az, ami egy picit musicalszerű, és még a szituációhoz is passzol. A darabnak  van egyébként egy hivatalos dala is, a Kockáztass, amelyet Heincz Gábor BIGA írt. Ez a nóta egyfajta keretet ad a Kockahasnak, ezzel köszöntjük a nézőt, ezzel búcsúznunk, és nem titkolt reményünk, hogy rádiósláger is lehet belőle, így terjesztve a musical hírét. 

Rendezőként hogyan tudod segíteni a színpadon egyedül álló színészt?

Rendezéstechnikában arra készültem, hogy kicsit nehéz lesz. Én szeretem azt, amikor legalább nyolcvanan állnak színpadon. Még a két- három emberes jelenetekbe is tudsz akciót csempészni, mozgatni a művészeket. Hát most Palinak kell egyedül kitennie ezt a színpadi tömeget, de nagyon-nagyon jól állja a sarat. Sokat kellett neki természetesen segíteni, mert csak gondoljatok bele, hogy ezt a két órás darabot agyban is mennyire megterhelő követni, hogy egyszer egy többperces monológot mondasz, aztán “video telefonálsz”, majd énekelsz egyet. Ezt úgy lehetett segíteni, hogy nagyon alaposan bepróbáltuk a darabot. Biztonságot kellett adni ehhez, hogy minden tizedmásodpercben tudja azt, hogy mit kell csinálnia, mert akkor könnyű végigmenni ezen a nagyon bonyolult kottarendszeren.
 
A Covid- időszakban nagyon magunkba szívtuk a magányosság érzését. Ez az érzés a darab cselekményét mennyire mozgatja?
Pontosan, ezt nagyon jól látod, ez a darab a magányról szól. Arról, hogy ugye ez a Paul nevű musical színész fölmegy egy hegyi házba, hogy ott majd lefogyasztják, de  a hó leszakad, senki nem tud felmenni a házba rajta kívül, ott marad egyedül. A darab arról mesél, hogy kikre számíthat a főhős, a legnehezebb helyzetekben azonban kiderül, hogy nagyon senkire, így ezt a magány kérdést járja körül. Egyébként semmiképp nem akartam a Coviddal párhuzamot vonni, mivel azt gondolom, hogy nekünk már művészként nem kell erre a helyzetre reagálni. 
 
Menyire kemény munka az, hogy a nézők egy egyszemélyes darabtól megkapják a komplex színházi élményt?
Nagyon nehéz, mivel hiába egyszemélyes ez a musical- comedy, attól még annak kell kinéznie, akár a díszlet tekintetében. Várkonyi Tamás díszlettervező például egy tüllfüggönnyel rejti el a háttérben a zenekart, ami a zenés jeleneteknél tűnik fel. A darab műfaji sokszínűsége biztosítja, hogy mindig történik valami izgalmas a színpadon. Igyekeztem úgy megírni azt, hogy a nézőt folyamatosan érje valami impulzus. 
 

A fotó előterében Feke Pál, Szente Vajk és Peller Anna

 
A testpozitivitás, az önmagunk és mások elfogadása  igen közkedvelt téma a mai világban. Mennyire szól ennek a jelenségnek ez a darab?
Szól ennek természetesen. A magánvéleményem szerint az egészségünkért igenis dolgoznunk kell, és az úgy vagy jó, ahogy vagy mondat egy picit sántít az egészség tekintetében, mert mindig törekednünk kell arra, hogy minél jobban bírjuk az életet, minél egészségesebbek legyünk. Ezzel együtt az is fontos, hogy lelki kockahasunk legyen, hogy mentálisan edzettek legyünk. 
 
Végső soron akkor mi a darab célja, a néző milyen érzésekkel, konklúzióval távozhat?
Van egy mondat, amit a főszereplő édesapja mond tanácsként a darab végén, miszerint az élet olyan, mint az iPhone, mindig ott van a kezedben. Használd.
 
Fotók: Kaszner Niki, Koncz Márton