Forradalom és szabadságharc a festővásznon – 5+1 kép 1848/49-ről

A konkrét eseményeket megörökítő festményeken túl a portréfestészetben, életképeken és allegorizáló festményeken is visszaköszön az 1848-49-es forradalom és szabadságharc tematikája. Ilyen művekből szemezgettünk az alábbiakban.

061.hu

Thorma János: Talpra magyar! (1898 és 1937)

Thorma János, a magyar romantikus történelemfestészet egyik utolsó alkotója. Egyik fő műve a hatalmas vászonra festett és objektív ábrázolásra törekvő Talpra magyar! 1898-tól haláláig folyamatosan foglalkoztatta az 1848-as magyar forradalom kezdetének művészi megfogalmazása, a nemzeti függetlenség eszméinek kifejezése. A századvégen fogant képeszmény több évtizedes munka után sem teljesen befejezett. Kompozíciós egyenetlenségei azonban nem csorbítják a bravúrosan megoldott részletek értékeit. A kép a kiskunhalasi Thorma János Múzeumban látható.

Than Mór: Isaszegi csata (1849)

Than Mór az 1848-49-es szabadságharc alatt – tanulmányait félbeszakítva – Görgey mellett lett hadifestő. Akkoriban, amikor az események képi ábrázolását még nem segítette a fotográfia, nagy szükség volt hadifestőkre, akik hitelesen örökítették meg egy-egy csata jeleneteit. Than Mór festményein láthatjuk a tápióbicskei, a kápolnai, a komáromi, az isaszegi csatát, Budavár bevételét.

Kovács Mihály: Magyarország leigázása 1849-ben (1861)

A képen az országot megtestesítő nőalak, Hungária fejéről leveszik a koronát, lábára bilincset tesznek, a Kossuth-címert pedig éppen szétvágni készül egy katona. A művészettörténészek szerint az égen repülő fúriák valószínűleg a háborút testesítik meg.

Borsos József: Nemzetőr (1848)

Borsos József Nemzetőr című képe még a forradalom idején, 1848-ban készült, ábrázoltja ismeretlen, a témához való kapcsolódását a címadáson kívül a nemzeti színű karszalag jelzi. Borsos már ahhoz a nemzedékhez tartozik, amelyik a modellel kapcsolatos közösségi érzelmeket is közvetíteni képes a portréban – épp azzal, hogy ő maga mint festő a háttérbe húzódik. Sötét alapból tűnik elő a fényben sárga felöltőt viselő férfi, aki egyik kezével kesztyűjét fogja, a másikkal kardját markolva néz ki a képből. Tekintetéből egyszerre sugárzik aggodalom és magabiztosság.

Thorma János: Aradi vértanúk (1893-96)

A mű 1849. október 6. művészi megfogalmazása. Történelmünk egyik leggyászosabb napjának és az aradi vértanúknak állít emléket. A 13 mártír közül az akasztásra ítélt kilenc honvédtábornokot ábrázolja. Poeltenberg Ernő már az akasztófán a többiek kivégzésükre várakozva, balról haladva: Nagy-Sándor József, Aulich Lajos, Láhner György, Knézich Károly, Vécsey Károly, Török Ignác, Damjanich János, Leiningen-Westerburg Károly.

A festmény nagy vihart kavart, hivatalos körök nem is engedték be a Műcsarnokba, így a művész a Wampetics étteremben mutatta be, ahová valóságos zarándoklat indult a kép megtekintésére, ezzel jelezve a téma és a problémakör változatlan aktualitását.

Munkácsy Mihály: Tépéscsinálók (1871)

Munkácsy festményének témáját az 1848-as szabadságharcból vette: egy mankójára támaszkodó sebesült honvéd mesél az átélt nehéz csatáról. A faluban otthonmaradtak: leányok, asszonyok, öregek, gyerekek, kiszolgált katona, púpos fiatalember fájdalmas meghatottsággal, feszült figyelemmel hallgatják a szuggesztív erejű elbeszélést, miközben a sebesültek számára tépést csinálnak. Munkácsi különösen együttérző emlékektől áthatva festett, hiszen a szabadságharc és az utána következő tragikus események okozták az ő szomorú gyermekkorát, korai árvaságát is, és hazafias érzelmeit mindez döntően meghatározta. 

A vezető képen Munkácsy Mihály Isaszegi csatatér című műve, 1867-68