Tetszett a cikk?
  •   
  •   
  • 15
  •  
    15
    Shares

A Konyha zenekar a szellemes Konyhánk címmel összeállított egy izgalmas koncertfilmet, aminek a váza a tavaly októberi, az A38 Hajón rögzített koncertjük volt, és ahogy kell, a produkciót beszélgetésekkel, jammelésekkel dobták fel. Bár a filmben is találunk interjúkat, azért mi is készítettünk egyet a zenekar vezetőjével, Szepesi Matyással. 

PZL – 061.hu

Koncertfilmje jórészt nálunk Ákosnak vagy a Tankcsapdának jelenik meg, vagy egy-egy 50 pluszos sztárnak. Miért döntöttetek úgy hogy előjöttök ezzel a dokumentummal? 
Szerettünk volna bekerülni ebbe a klubba, hátha holnaptól jönnek a szponzorok és az aréna-turnék! (nevet) Na jó, két dolgot szerettünk volna megörökíteni: egyrészt azt a számunkra hihetetlen hangulatot, amit a közönségünk varázsol a koncerteken… A dalokba beleénekléseket, az energia oda-vissza áramlást színpad és zenekar között. Másrészt zenei értelemben is szerettünk volna lenyomatot készíteni arról, hogy hol tartunk, hogy szólunk 2017 végén, mekkora élet van a Konyhában és megmutatni azoknak, akik még nem vagy régen jártak Konyha koncerten.

Voltak-e ambíciók, hogy más legyen ez a film, mint a filmes zenekari dokumentumok? Ha igen, akkor mi az a kreatív motívum amit kitaláltatok a filmhez?
Nem nagyon nézegettünk előképeket – én legalábbis egy Lenny Kravitz DVD-ig jutottam el, és rájöttem, hogy jobbra emlékeztem, hahaha – azt szerettük volna, ha minket mutat meg a film, ehhez kerestük a formát Brautigam Bertolddal, aki lassan negyedik éve a külső szemünk, szinte minden klipünket vagy koncertfelvételünket vele és a PUR E csapatával csináltuk. A kiindulás az A38-as koncert felvétele volt, ehhez jöttek az interjúk és amikor ezek alapján körvonalazódott egy első benyomás-hangulat, akkor döntöttük el, hogy a decemberi Robot-beli “Konyha plays rock” bulinkon is forgatunk, mert hiányoltunk egy vadulós blokkot a sok szofisztikált rész között (nevet).

Kellett a hangfelvételen kozmetikázni, vagy ez a nyers valóság, amit hallunk?
Az ízlésesen effektezett valóság, hahaha. Javítani nem javítottunk, ami hamis volt, az hamis maradt, ami pontatlan volt, az meg pontatlan, de nagy hibák szerencsére nem voltak. A koncertfelvételek hangját egyébként Haller Dani, a basszusgitárosunk keverte, ezzel is az önazonosság felé tolva az anyagot.

Az A38 Hajó egyébként is felvesz szinte minden koncertet, lehetett kreatívkodni, más helyekre rakni a kamerákat, vagy maga hely annyira statikus, hogy nagy technikai truvájokra nem volt lehetőség?
Bertold szeme volt a fontos, illetve a jellegzetes kameramozgásai. Plusz van egy visszatérő flash-ünk, szeretjük a közönséget szemből – vagyis a mi szemszögünkből – mutatni, hogy érzékelhető legyen az energia, ami felénk árad, ezt most is elővettük.

Aki jó szövegeket ír, annak a szövegeire rávágják: „olyan Lovasis”. A te szövegeid intellektuálisak, van egy markáns életképes, csendéletes, intim és egyben univerzális világa, szóval, egyéniek. Mégis: voltak szövegírói démonaid? Ikonok, akiket kerülni akartál?
Fúúú… Nagyon sok dalszövegírót szeretek, szerencsére sosem kaptam meg, hogy áthallásosan írnék, valószínűleg magam dobnám el a papírt, ha érezném egy szövegemen, hogy valaki másnak a világában mászkálok. Az egyetlen kivétel Bérczesi Robi – van egy-két korai dalunk (Mantra, Pixelhibás), ahol a szövegek ritmus- és rímképlete hiperkarmás. De démonnak egyáltalán nem nevezném, annyira nagy lökést adott anno 2001 körül az, ahogy ő mert játszani a szavak ritmusával, hogy az lett volna a csoda, ha nem keveredek bele a keréknyomába!

A koncertjeitekre visznek buborékfúvót… Volt, hogy a helyi erők, kidobók ezt félreértették, rossz néven vették, vagy tudják, hogy ezek a rítusok részei?
Nem emlékszem ilyenre. Amúgy fogkefét sokkal többen hoznak a mai napig a Kiskifli nyomán, hihetetlen hogy egyetlen spontán dalszöveg sor ilyen szokásokat indít el. De ha egyszer eljutunk az Arénába, ahogy az első kérdésnél megbeszéltük, tartunk majd egy külön speciális biztonsági eligazítást, ki tudja milyen szövegeket írunk addig!

Nem vagy húsz éves, viszont a koncertekre jórészt fiatalok járnak. Hogy érzed, mindent értesz, ami a közönséged problémája, vagy vannak olyan motívumok, amikre rá kell kérdezni. Mondok egy hülyeséget: télen bokazokni…
Nyilván nem értek mindent, bár van egy lassan gimis fiam, egy ideje ő mutogat nekem zenéket és nem fordítva. Nem próbálok meg mesterségesen egy másik korosztály fejével gondolkodni, inkább azokat a témákat keresem ösztönösen, amik korosztály-függetlenek – ez látszik is a közönségünkön, ami teljesen vegyes. A divat – ahogy a zenei trendek is – mind az adott korszakról szólnak, és nem érdemes rájuk feszülni: vannak emberek, akik attól menők, hogy nem követik és vannak, akik attól, hogy előtte jártak egy lépéssel. Én igyekszem képben lenni mindennel, amivel lehet, de az információk fele mindig felesleges – de hogy melyik fele volt az, az mindig csak utólag derül ki (nevet).

Te egy kreatív és laza fiú vagy, aki a trió felállás miatt totálisan koncentrálsz a játékra, az énekre, a buli ívére és a hangulatára. Mi kell, hogy teljesen elengedd magad?
Én egy diagnosztizáltan figyelemzavaros fiú vagyok, aki sokkal jobban csinál négy dolgot egyszerre, mintha csak egyre kéne koncentrálnia. Amit a színpadon csinálok gitározással, énekléssel, konferálással, pedálok eltalálásával jó komplex flow-élmény, pont nekem való. Ha nem a színpadon vagyok, akkor is a többdimenziós élményeket szeretem: imádok utazni, a retinába égetés mellett begyűjteni egy másik hely illatát-ízeit.

Nyárra új lemezt ígértek. Lesz-e elmozdulás? Esetleg még több lesz a fúvós betét, stb….
Mindig van elmozdulás: mind a hármunkban bennünk van, hogy nem szeretnénk ismételni magunkat, sem zenében, sem a dalszövegek terén. Hogy konkrétan merre mozdulunk el, azt akkor fogjuk tudni megmondani, amikor már minden dal megszólalt a próbateremben. Kábé egy éve kezdtük el gyűjteni az ötleteket, de a nagy nyári hajtásban pihentettük őket, most kezdődik a legizgalmasabb szakasz, a dalok összerakása.  A fúvósok fűszerként kerültek rá az előző lemezbe, de mivel nagyon megszerettük a srácokat és a velük való közös zenélést. A Konyha Hőlégbefúvói: Barbinek Gábor – pozan, Ávéd János – szaxofon, fuvola, Subicz Gábor – trombita, hangszerelés, immáron lesznek dalok, ahol már az alapötletek fázisában is számolunk velük. Mennyiségileg nem biztos, hogy több dalban lesznek jelen, inkább igyekszünk kreatívabban és rendhagyóbb módon használni ezt a lehetőséget!

Fotók: Dancs Enikő Bianka


Tetszett a cikk?
  •   
  •   
  • 15
  •  
    15
    Shares