Csodálattal vegyes gyanakvással figyeli a hétköznapi érdeklődő a magyar műtárgy-kereskedelem változásait, és fel-felkapja a fejét a rekordáron gazdát cserélő festményekről szóló hírek hallatán. Így lesz ez december 18-án is. De mi keresnivalója lehet a kispénzű művészetrajongóknak ebben a pénztől szagló világban? A kérdésre a választ megadja a Kieselbach Galéria téli aukciója, az ehhez tartozó kiállítás és katalógus. Utóbbi majd’ három kilót nyom a konyhai mérlegen! De nem a súly számít, hanem az, ami az árverésre kínált kollekcióból kirajzolódik. A magyar képzőművészet színe- java kerül kalapács alá.
HAHO GROZDITS – 061.hu
A kiállításon olyan képekkel is találkozhatunk, melyek már általános iskolai tanulmányaink során a szemünkbe égtek, s ilyenformán világlátásunk és valóságérzékelésünk meghatározó elemei. Nem hiszem, hogy van/lehet olyan ember ebben az országban, aki nem ismeri Székely Bertalan (1835-1910) festményét. „Az asszonyok már akkor mind felragadták a heverő fegyvereket, s ádáz-dühösen, vércsevisongással viaskodnak a törökkel. A kendőjük leesett. A hajuk kibomlott. Szoknyájuk ide-oda csavarodik a küzdelemben. De ők nem gondolnak immár asszonyi voltukra: rikoltozva esnek a töröknek. Kardjuk nem fog fel semmi csapást. Ami rájuk hull, az az övék. De amit ők adnak, az meg a töröké”– írta Gárdonyi Géza (1863-1922) az Egri csillagokban. Eddig nem gondolkodtam el azon, hogy a kis Ziegler Gézuka, a későbbi Gárdonyi négy éves volt, amikor az Egri nők című festmény keletkezett.
Székely Bertalan: Egri nők
Irodalom – képzőművészet – zene
A Füst Milán-gyűjtemény egy részének áruba bocsátása – bár nyilván kérdéseket generál, mégis – hallatlanul izgalmas esemény. Nem csak azért, mert rekordok dőlhetnek meg, s nem csak azért, mert a kiállítás alkalmat teremt a remekművekkel való szembesülésre, hanem azért is, mert az irodalom a képzőművészet és a zene oly szoros szimbiózisába pillanthatunk bele, mely nem csak a múltban – Füst Milán életében – volt meghatározó, de a jelenben is az. Sőt… Füst Milán – felesége vagyona révén – olyan helyzetben volt, hogy áldozhatott a képzőművészet iránti szenvedélyére, s lehetősége lett volna arra, hogy befutott és akkor már nagynevű művészek alkotásait vásárolja. Nem ezt tette. A majdnem négyszáz tételből álló gyűjtemény jelentős hányada a kortársak és barátok keze munkája. Berény Róbert, Bernáth Aurél, Bokros Birman Dezső, Beck Ö. Fülöp, Ferenczy Béni és Tihanyi Lajos jelentős művei szerepelnek a kollekcióban, s most ezek közül harminckettő kerül eladásra.
Aba-Novák Vilmos: Fürdőző nők
– El kell mondanom, hogy ezek a festmények nemzeti kincsek, a többségük védett. A Füst Milán Fordítói Alapítvány 2015-ben tárgyalásokat folytatott a Magyar Nemzeti Bank Értéktár-programjával, a Nemzeti Galéria közvetítésével, de ezek a tárgyalások elakadtak. Most, itt ezek a művek hozzáférhetőek, versenyre kerülnek, mindenki küzdhet érte. Senki nem gondolta korábban, hogy ilyen környezetből ezek a művek kikerülnek valaha… Én elküldöm az információt a külföldi intézményeknek, a külföldi múzeumoknak és gyűjtőknek is, mert, dacára annak, hogy ezek erősen védettek, mégis volt rá példa, hogy ilyen művek külföldi múzeumba kerülhettek. Ilyen volt, amikor a chicagói Art Institute-ba került egy Rippl-Rónai főmű, ami azóta ott képviseli a magyar művészet legerősebb teljesítményét. Ez a Weiner Leó portré olyan, hogy ha ott lenne, akkor mindenki fejet hajtana előtte – mondta a Füst-gyűjteményből bekerült anyag hátteréről és értékéről Kieselbach Tamás.
Berény Róbert: Weiner Leó portréja
Az eladásra kerülő festmények közül – kikiáltási ár, becsérték alapján, de művészi-esztétikai szempontok alapján – valóban kiemelkedik a Berény Róbert (1887-1953) által 1911-ben festett Weiner Leó portré, amit joggal tekinthetünk a legismertebb magyar fauve festménynek. Kiállították többek között Róma, London, Párizs, Bécs, Stockholm, Helsinki, Genova, Zágráb, Luzern, Malmö és Göteborg múzeumaiban. Nincs még egy magángyűjteményben őrzött magyar festmény, amelyet ennyien láttak, amely ekkora ismertséget, ekkora nemzetközi presztízst szerzett volna az elmúlt negyven évben. A 63×79 centiméteres vászon kikiáltási ára 48 millió forint, a becsértéknél – szokatlan módon – csak alsó határt adtak meg… Negyvenmillió forintos kikiáltási árával nagy dobásnak tűnik Tihanyi Lajos 1912-es festménye, a Falusi kentaur is. Barki Gergely művészettörténész meggyőző állítása szerint a kép egyik szereplője maga a festő, a másik pedig Elek Artúr író, művészettörténész.
Mint említettük, a Füst Milán-gyűjtemény legizgalmasabb darabjainak feltűnése magyarázatot igényel, akkor is, ha örülünk, s akkor is, ha aggódunk. A szokatlan eset – magasztos és egyben prózai – indokai a Füst Milán-gyűjteményt kezelő Füst Milán Fordítói Alapítvány közleményéből kiolvashatók: „…Távlati céljaink között szerepel a Füst Milán Fordítói Ösztöndíj 2500 €, a Füst Milán Költői és Prózaírói Díj összegének 250.000 Ft, valamint a magyar irodalmi művek külföldi megjelenésének támogatására szánt összegeinek felemelése. A Füst Milán Fordítói Alapítvány Kuratóriuma régi adósságát kívánja törleszteni azáltal, hogy a jelenleg katalogizálás alatt álló Füst Milán könyvtárának mintegy 12 ezer darabot számláló kötete elhelyezésére a lakáson belül a 25 négyzetméteres konyha átalakításával könyvtárszobát hoz létre, lehetőséget biztosítva arra, hogy a kutatók tudományos kutatás céljára használhassák Füst Milán könyvtárát, azt a könyvtárat, melyek kötetei alapját képezték Füst Milán tudományos és irodalmi munkásságának. A neki dedikált könyvek reprezentálják a Nyugat első és további nemzedékeinek Füst Milán költő, író, drámaíró, filozófus, gondolkodó iránti elismerését, tiszteletét.
Terveink között szerepel Füst Milán és felesége Helfer Erzsébet teljes művészeti gyűjteményének művészeti albumban történő bemutatása, melynek koncepcióját Szegedy-Maszák Mihály, a Füst Milán Fordítói Alapítvány Kuratóriumának elhunyt elnöke dolgozott ki, Költő festmények társaságában címen, s melyben a legkiválóbb – a Füst Milán-gyűjteményhez tartozó festményeket és grafikákat ismerő – művészettörténészek írtak és írnak tanulmányokat. Korszerűsíteni kívánjuk a 254 négyzetméteres, immár a Füst Milán Fordítói Alapítvány tulajdonát képező öröklakás fűtését, melyet jelenleg 1960-as években gyártott korszerűnek éppen nem mondható kazán biztosít.”
Az előkerült Ferenczy
A téli árverés szenzációi közé tartozik Ferenczy Károly (1862-1917) festménye is. Erről a képről Molnos Péter művészettörténész mesélt:
– Nyugodtan mondhatom, mindenféle pironkodás nélkül, hogy Ferenczy Károly Esti fürdés című képének felbukkanása igazi szenzáció. Aki tisztában van a XX. századi művészettörténeti irodalommal, az tudja, hogy kevés életmű van olyan alaposan feldolgozva, mint Ferenczy Károlyé. Ez annak is köszönhető, hogy az első monográfus, Petrovics Elek fantasztikus ember volt, aki jól ismerte a festőt. A második monográfus Genthon István, mint a tenyerét ismerte a XX. századi festészetet, és benne a kedvencét, Ferenczy Károlyt… 2011-ben pedig volt egy nagy kiállítása a Nemzeti Galériában, aminek a katalógusát azóta már kétszer is kiadták, és abban nagyon alapos életmű-katalógust találhatunk. Ezt a képet mégsem találjuk benne, még utalást sem találunk rá. Azért, mert a művészettörténészek nem találták, nem láttak ezt a képet száz év óta. Ez a mű 1906-ban született Nagybányán, és rögtön az elkészülte után a festő odaajándékozta saját unokatestvérének, Fialka Gusztávnak. Hihetetlen, de azóta a kép nem mozdult el a családtól, egyik generáció adta tovább a másiknak, nem úgy tekintettek rá, mint egy eladandó képre, mint egy múzeumi tárgyra, hanem mint egy olyan valamire, amit a család egyik tagja festett: tisztelték, de nem érezték fontosnak, hogy múzeumi körülmények között bemutassák. Hatalmas szenzáció, hogy előkerült! Nagy méretű, jelentős műalkotás, igazi múzeumi darab, és ráadásul egy olyan hiányzó láncszem, amely tökéletessé teszi Ferenczy Fürdőzők-sorozatát. 1902-ben kezdődött a sorozat, és 1912-ig tartott, és pont a közepéből ez a ’906-os mű hiányzott. Levelekből tudtunk róla, hogy létezik, de még egy fekete-fehér fotónk sem volt. Ez az aukciós katalógus 111 év után az első hely, ahol ezt a művet reprodukáltuk… és most élőben mindenki megnézheti.
***
Mindaz, amiről eddig szóltunk, úgy viszonyul a teljes kiállításhoz, mint egy gombóc eperfagylalt a Titanicot lezúzó jéghegyhez. Nagyszerű Scheiber Hugó festmények, és csodálatos Czóbelek, Molnár C. Pál vallásos tárgyú képei, olyan Aba-Novák Vilmos vászon, amit eddig csak André Kertész fotóin láthattunk, Vörös Géza festmény, ami Ausztráliából tért vissza… A múltkori Csinszka-interjúban Rockenbaeur Zoltán által megidézett Gadányi Jenő… Bálint Endre, Czigány Dezső, Anna Margit, Batthyány Gyula, Zichy Mihály, Román György… és a maiakról még nem is szóltunk.
A nagyjából kétszázötven tétel – a válogatás művészeten túli szempontjaitól függetlenül, vagy „dafke” – érdemes a megnézésre. A Kieselbach Galéria mostani, december 17-ig látogatható aukciós kiállítása művészi érték szempontjából semmiben nem marad el a hivatalos múzeumok kiállításaitól.
És igen, Pilinszkyvel zsonglőrködve lehet fanyalogni a pénzre váltott szépségen, itt tényleg „lemérik, hány kiló egy hattyú”! De vegyük észre végre, hogy a hattyút nem kopasztják meg, és a mi furcsa világunkban ez is kell ahhoz, hogy a mostani rút kiskacsákból a jövő hattyúi lehessenek.
A kiállítás katalógusa letölthető innen.
Vezető kép: Molnár C. Pál Menekülés Egyiptomból című festménye