Füst a víz felett, tűz az égben, gyermek az időben – A Deep Purple A Fire In The Sky című karrierösszegző válogatásáról

A hard-rock pantone skáláján a mély bíbor tartományban található Deep Purple is válogatással ünnepli a karácsonyt, ilyenkor ők sem ördögvillában tartják a kezüket, különben hogyan is tudnának akkordokat fogni és színes gömböket akasztani a rockerek fémből esztergált közös karácsonyfájára. A magyar rockra is felmérhetetlen hatást gyakorló zenekar tripla válogatást (A Fire In The Sky) rakott a fenyő alá. 

PZL – 061.hu

Jövőre lesz 50 éves a Deep Purple, és mivel a rock and rollban semmi sem kerek, csak a pénzérmék, így aztán 50 helyett 40 dalt kapunk, de legyünk telhetetlenek, a negyven dal is éppen elég ahhoz, hogy beöltözzünk bíborba, bársonyba, gyöngyös koszorúba. Bár a zenekar három nagy egységre osztotta az életművet, valójában a drága jó rajongók ennél sokkal több szakaszra szednék a csapat életciklusát, hiszen minden Purple-fan egyben monográfus is. Mondjuk, máris ott vannak a tagcserékre fókuszált időszakok, ne is bonyolódjunk  bele a családfakutatásba, hagyatkozzunk a lemez szerkesztőinek elgondolására, ők az 1984-es újraalakulást tartják korszakhatárnak az első, a napjainktól visszafelé tekintő album a zseniális, minden idők egyik legjobb rocklemezével, a Perfect Stranglersnél ér véget.

Számos tanulsága lehet annak, ha megvizsgáljuk a Purple életművét, az első például az, hogy sokan leblokkoltak a Smoke On The Water vagy a Highway Star karakteres hard-rockjánál, miközben a Deep Purple a saját útját járva tágította ki a műfaji határokat, funk, soul, glam, prog-rock elemeket vegyítve a műsorukba, megkerülve a hard-rock képzeletbeli céhét. A tripla album kiadása egyben rafinált kereskedelmi művelet is, hiszen beemelte a zenekar kilencvenes és a kétezres években írt dalait a kánonba, azt sugallva, hogy mondjuk a 2013-as Hell To Pay van olyan jó, mint az 1971-es Fireball.