Az internet elterjedésével, a virtuális közösségi terek kialakulásával egyre több lehetősége nyílik bárkinek, hogy gondolatait érzéseit és tudását közölje. Ennek egyik legelterjedtebb formája a blogolás, amely millióféle téma köré csoportosulhat. Az életvezetés és a divat mellett a leggyakoribb a gasztronómia témakörének boncolgatása. A változatos receptek, készítési javaslatok és apró tippek tárházát sok blogger annyira csúcsra járatta, hogy könyveik is megjelentek. Így történt ez Fűszeres Eszterrel is, akinek kóser stílusú Fűszer és Lélek című “internetes naplója” a legtöbb gasztroblogokat követő embernek ismerős. A Fűszer és lélek – zsidó konyha itt és most könyvet is jegyző íróval legújabb könyve, a Leves minden napra kapcsán találkozhatnak olvasói csütörtökön este az Óbudai Platán Könyvtárban.
SZABÓ FRUZSINA ANNA- 061.hu
Civil foglalkozásod szerint nyomdász vagy. Hogy kezdődött a gasztrobloggerkedés ? Emlékszel arra, hogy mi volt életed első főztje?
Igen, nagyjából 12 éves lehettem, amikor életem első bolognai spagettijét megfőztem. Szerintem minden gyerek ezzel kezdi, a blogon például van egy rész, amiben épp a 11 éves fiam készíti el. A blogolást kilenc éve, GYES alatt kezdtem el. Ennek pusztán praktikus okai voltak, mivel a barátaim már nem örültek az e-mailben küldött sok kenyérfotónak. Jobb felületnek bizonyult így egy blog.
Fotók: Horváth Péter Gyula
Tavaly év végén jelent meg a második könyved, Leves minden napra címmel. A magyarokat “levesesnek” tartod?
Alapvetően nem, bár sokan így vélekednek rólunk. Manapság azt tapasztalom, hogy egy menü inkább áll egy főételből és egy desszertből. Bár meg kell hogy jegyezzem azt, mekkora öröm, hogy egyre több levesező nyílik Budapest szerte. Ám otthon kevés nő mer például nekiállni egy húsleves elkészítésének, pedig az inkább idő kérdése, nem a tudásé vagy a tapasztalaté. Ennek okán született meg a könyv is, amelyben az olvasók évszak szerint csoportosított recepteket találnak. Hiszem, hogy ősszel és télen is lehet isteni leveseket készíteni idényzöldségekből és gyümölcsökből. A könyvet egyébként nem én találtam ki, hanem Hajós Szandra, aki a Jamie magazin főszerkesztője, és egyik levesreceptem után felhívott, hogy mit gondolok egy leveses szakácskönyvről. Mivel a leves jó, a leves lehet gyors, vagy lassú, nagyon egyszerű, vagy akár bonyolult is, ideg vagy forró, ezért arra gondoltam, hogy nincs is olyan ember a földön, aki ne szeretné, úgyhogy örömmel vágtam bele.
A második könyvön mennyire érezhető a kóser konyha hatása?
Nem érezhető, persze a libakolbász, a maceszgombóc visszaköszön itt- ott alapanyagként, ám kis túlzással élve a világ összes konyhája inspirált.
Amikor a negyven receptet kiválogattad, milyen gondolatiság vezérelt?
Elsősorban igyekeztem arra figyelni, hogy az alapanyagok elérhetőek legyenek bárki számára. Manapság a nagyobb hiperekben minden hozzávalót megtalálni. Igyekeztem a levesnek azokat a szuper tulajdonságait is kiemelni, hogy nagyon egyszerű, olcsó és egészséges fogás lehet.
A blogodon érezhető mostanában, hogy a gasztronómián kívül a családi történések és az élet írta sztorik egyre hangsúlyosabb szerepet kapnak. A következő könyved is netán hasonló témakörökkel foglalkozik majd?
Nem, a harmadik kötetemben visszatérek a kóser konyhához, mégpedig nemzetközi szempontból. Bemutatom majd, hogy egyes nemzetek ételei hogyan zsidósodtak? Például kevesen tudják, hogy a sólet minden nemzetnél más. Ez az étel mindenütt létezik, ahol vannak zsidó közösségek, de a technológiát, a hosszú, lassú, nagyon alacsony hőfokon való párolást leszámítva semmiben sem hasonlítanak egymásra. Hazánkban a sólet általában többféle húsból és kétféle babból áll össze, az egyik húsnak mindenképpen füstöltnek kell lennie. Általában ez a kettő a füstölt liba és a marhaszegy, amely alá sokan libazsírt raknak, sőt töltött libanyakat tesznek bele. A kétféle bab mellé szórnak gerslit, azaz árpagyöngyöt is, a tetejére pedig tojást tesznek. Amerikában csak egyféle hús kerül a bab mellé, cserébe tesznek bele krumplit és répát. A lengyelek nemcsak kolbászféléket, de ketchupot és mustárt is adnak a babhoz, sőt maceszgombócot is, amelyet nálunk inkább csak húslevesben látni.
Mint gasztroblogger követsz más “netes naplózót” is?
Igen, hiszen velem is előfordul, hogy nincs ötletem azzal kapcsolatban például, hogy mit főzzek? Magyarok közül szívesen lapozgatom Mautner Zsófi oldalát, külföldiek közül pedig az egyik kedvencem az Eat in my kitchen.
Vezető kép: Horváth Péter Gyula