Fuvarosok tilosban – A filmtörténet legvagányabb csempészei

Clint Eastwood drogcsempészetre adja ősz fejét legújabb filmdrámájában, a régi vágású mozival pedig rendezőként és főszereplőként, közel kilencvenévesen tart továbbképzést a polkorrekt képmutatásban és terabájtos látványpornóban utazó hollywoodi filmgyártásnak. A héten bemutatott A csempész címszereplő karakteréből kiindulva igyekeztünk az elmúlt évtizedek filmterméséből olyan valós és fiktív alakok közül válogatni, akik nem a tiltott kereskedelem irányításában és fő logisztikusaként, hanem elsősorban a szállítmányozás operatív területén jeleskednek.

MP – nullahategy.hu

Billy Hayes – Éjféli expressz (1978)

kamuflázs: Brad Davis
szajré: hasis

Kakukktojással indítunk, Alan Parker filmjének hőse ugyanis kapásból lebukik, túlélésből azonban jár neki a csillagos ötös: az amerikai ifjút a török határon tartóztatják le kábítószer-csempészés vádjával, és még nagyobb pechje, hogy a hatóságok pont vele akarnak példát statuálni, ezért harminc év börtönre ítélik. Billy a rácsok mögött embertelen pokolban találja magát. (A még ma is roppant vicces Airplane-ben elhangzó “Joey, jártál-e már török börtönben?” kérdés utalás a Parker filmjére). A kilátástalan helyzetben barátokra lel egy honfitársa, egy kábítószerfüggő angol értelmiségi és a meleg skandináv férfi személyében. Bár a srác tisztában van azzal, hogy az életével játszik, rászánja magát az “éjféli expresszre”, ami a börtönszlengben szökést jelent. Billy Hayes és William Hoffer könyve alapján Parker remek filmet forgatott, 1979-ben négy Oscarra is jelölték, de végül egyet sem csípett meg az aranyszobrocskákból. 

George Jung – Betépve (2001)

kamuflázs: Johnny Depp
szajré: marihuána, kokain

A Félelem és reszketés után három évvel Johnny Depp még rajta volt a szeren komolyan vette a szerepeit, így nem eshetett nehezére az egykori kaliforniai kokainkirály bőrébe ugrania. Az igaz történeten alapuló film dokumentarista alapossággal mutatja be, miként vált a piti bostoni mariskakufárból menő drogcsempész- és kufár, majd a sitten megismert társ, Carlos Lehder közvetítésével egyenesen Pablo Escobar, a hírhedt kolumbiai Medellín-kartell fejének észak-amerikai főelosztója. 1970 és 1980 között, karrierje csúcsán 85 százalékban Jung látta el az Államokat „kólával”, amiből repülőgépei hetente 2-3 ezer kilót szállítottak, kilónként 15-20 ezer dollár haszonnal. Jungot 1994-ben letartóztatták, 72 éves korában szabadult 2014-ben. Depp a hiteles alakítás kedvéért sokszor meglátogatta Jungot a börtönben, és rengeteget improvizált a filmben. „Nagyobb hajóra lesz szükségünk” – veti oda egy jelenetben, utalásként A Cápa című filmre.

Howard Marks – Mr. Nice (2010)

kamuflázs: Rhys Ifans
szajré: hasis, marihuána

Bernard Rose filmjében Rhys Ifans alakítja Marksot, a világ legjámborabb és egyik legsikeresebb drogcsempészét, akivel a briliáns walesi színész egyébként régóta jó barátságot ápolt. A walesi szénbányász család sarja a 60-as években magfizikát és filozófiát hallgatott Oxfordban, de rájött, hogy a tudósok életénél akad jóval izgalmasabb is, például a drogcsempészeké. A néhány egyetemista pajtásával kiépített hálózat számlájára írható a nyugati világban a 70-es és 80-as években elszívott fű java. Marks brutális mennyiségű hasist juttatott Angliába és az Egyesült Államokba, de sosem foglalkozott keményebb drogokkal és sosem alkalmazott erőszakot. Pályafutása során a maffia, az IRA, a CIA, az MI6, sőt a PFSZ (Arafaték Palesztinai Felszabadítási Szervezete) is jövedelmező kapcsolatot ápolt vele, idővel persze elítélték, hét évet ült egy amerikai börtönben. A film alapjául szolgáló önéletrajzi könyve 1995-ös szabadulása után jelent meg.

Jurij Orlov – Fegyvernepper (2005)

kamuflázs: Nicholas Cage
szajré: fegyver

A Little Odessában letelepedett ukrán zsidó család feje kóser éttermet üzemeltet a New York-i városrészben, idősebbik fia azonban a flódni helyett inkább a fegyverekben lát fantáziát az erőszakkal fertőzött környéken. Az üzlet beindul, a karrier meredeken ível felfelé, ami nem is csoda, hiszen AK47-esekre a világ minden véráztatta szegletében akad kereslet. A filmet Viktor Anatoljevics But, a „halál kalmára” néven hírhedtté vált fegyverdíler alakja ihlette. Az egykori KGB-tiszt rengeteg vállalatot alapított a világ számos országában, és szinte minden fegyveres csoportot kiszolgált a táliboktól az al-Kaidán át a kolumbiai marxista gerillákig. Afrikai haduraknak például több ezer félautomata fegyvert, gránátot, helikoptereket, légvédelmi fegyvereket és páncélos járműveket csempészett saját légiflottájával. 2008-ban fogták el Bangkokban, amikor magukat FARC-gerilláknak kiadó amerikai ügynököknek próbált meg fegyvert eladni. Kiadatását nem csak az USA, de Oroszország és Belgium is kéri a thai hatóságoktól.

Jackie Brown (1997)

kamuflázs: Pam Grier
szajré: dollár

Tarantino kivételesen hozott anyagból dolgozott, de alaposan megpiszkálta Elmore Leonard Rum Punch című regényét: a fehér Jackie Burke helyett a fekete Jackie Brown lett a főhős, a főszerepre pedig Pam Griert választotta, tisztelegve a blaxploitation-filmek és a zsáner egyik remekműve, a Foxy Brown, valamint annak címszereplője előtt. Az ötvenes Jackie azzal próbálja feldobni stewardessi fizetését, hogy pénzt csempész be az Államokba a fegyverkereskedő Ordellnek, míg egy nap lekapcsolják a reptéren. Börtönnel fenyegetik, ha nem segít elkapni a raszta bűnözőt, így hát az óvadékügynök Max segítségével Jackie vakmerő tervet eszel ki, amivel kijátszhatja egymás ellen az őt sakkban tartó erőket. A casting, a zeneválasztás – meg minden – makulátlanul illeszkedik a tarantinói életműbe, amelynek folytatásához az is kellett, hogy a csempészkedő stewardess történetével QT jó érzékkel és bölcsen visszavegyen a Ponyvaregény fokozhatatlan lazaságából.

A Bondurant-fivérek – Fékezhetetlen (2012)

kamuflázs: Tom Hardy, Jason Clarke, Shia LaBeouf
szajré: szesz

Matt Bondurant, a Nick Cave forgatókönyve alapjául szolgáló regény szerzője nagyapja, Jack Bondurant és fivérei, Forrest és Howard csempésztevékenységéről írta meg művét, amely leginkább abban tér el a szesztilalmat megidéző történetektől, hogy szereplői a 20-as évek amerikai metropoliszai helyett a virginiai kisvárosi miliőben ropogtatják a dobtáras Tommy Gunt. A Bondurant tesókkal nem jó ujjat húzni, amit a bevételből részt követelő új körzeti megbízott is megtapasztal. Háború indul hát a hatóságokkal, a győzelem illúziója viszont meglepő módon egészen addig fennáll, amíg a leggyengébb láncszem megszerelmesedik és a családi kötelékek meglazulnak. Bár a sztárszereposztás parádés, a Forrestet alakító, betonvágó tekintetű Tom Hardy és a főpatkány rendőr szerepében lubickoló Guy Pierce simán lopják a show-t. Például a kulcsfigura Jacket alakító Shia LaBeouf elől, akinek Tom Hilllcoat filmjében már majdnem sikerült kiugrania a töketlen kamasz szerepéből.

Efraim Diveroli és David Packouz – Haverok fegyverben (2016)

kamuflázs: Jonah Hill, Miles Teller
szajré: fegyver

Az amerikai védelmi minisztérium irtózatos pénzeket költ ingatag harmadik világbeli szövetségesei felfegyverzésére, többnyire second hand felszereléssel. Az ilyen árura viszont nehéz szert tenni, ehhez kétes üzleteket kell kötni, és ezt használta ki két élelmes srác Miamiból. Ez az ő történetük, a szokásos módon kissé kiszínezve és átszabva. A „kissé” jelentése ebben a konkrét esetben „erősen”. A biznisz beindulásakor még csak 19 éves – és nála csak pár évvel idősebb – társa abból éltek, hogy a Pentagon egyik honlapján megjelenő pályázatokon a kisebb beszerzési tételekre mentek rá, ám hamar vérszemet kaptak, és ez lett a vesztük. Nehéz elhinni, hogy valóban megtörtént esetről van szó, de a vígjátékokon edződött Todd Phillips rendező nem is a történelmi hűségre törekedett.

Barry Seal – A beszállító (2017)

kamuflázs: Tom Cruise
szajré: kokain, fegyver

Rengeteg filmalkotás regél a csempészetről, de a filmtörténet arcképcsarnokában csak keveseknek jutott hely a „szakma” nagyjai és kitalált egyéniségei közül. Egyikük Barry Seal amerikai pilóta volt, aki szintén Pablo Escobar bűnszervezete, a Medellín kartell szállítója lett, majd beszervezte a CIA, és az amerikai történelem egyik legnagyobb titkos akcióját hajtotta végre. Tom Cruise legutóbb helikopterrel üldözte veszettül a rosszfiút a Mission: Impossible-sorozat legfrissebb epizódjában, de már harminc éve is remekül állt a kezében a botkormány a Top Gunban, így nem meglepő módon a vicces drogcsempész repülőst is rutinból hozta már. Manapság ritkán láthatunk ilyen remekül és lazán összekalapált régi vágású, nem annyira tréfás témában utazó szórakoztató szélhámosfilmet.

Han Solo – Star Wars-filmek (1977-2018)

kamuflázs: Harrison Ford
szajré: drog, ember, miegymás

Bizony, mielőtt az imperialista elnyomástól senyvedő Galaxis hősévé vált volna, az Ezeréves Sólyom kapitánya kábszit csempészett a spéci csotrogányán (vagy egy másikon). A filmekben csak „rakományként” tevődik említés a szajréra, de hát ki hitte volna annak idején, hogy a saga negyedik felvonásának kikiáltott alapmű és folytatásainak sikere generációkban ébreszti fel a Star Wars-világ aprólékos feltérképezésének igényét. A kibővített univerzum irodalmából aztán kiderül, Solo a Kessel bolygó rettegett sóbányáiból származó „glitterstim” vagy „fűszer” néven emlegetett boldogító szer illegális szállításában is érdekelt volt. A Bendő Halmazban bejáratott titkos, fekete lyukak között vezető ki- és bevezető útvonalon (Kessel Run) sok űrcsibész otthagyta a fogát, Solo a kevesek egyike, aki többször is végigrepülte, hülyére szivatva az arrafelé járőröző birodalmi vadászokat. A tavalyi spin-off mozi, bár látványban hozza a Star Wars-filmek minőségét, alig ütötte át az érdektelenség falát, amiben az eredeti rendezőpáros lecserélése mellett a kissé jellegtelen Ford-pótlék Alden Ehrenreich is szerepet játszhatott.

 

 

2019-01-15T06:46:28+01:00 2019. január 13.|