Budapest teli van szebbnél szebb épületekkel, ezzel nem mondok újat. Ezen épületek nagy része még a századforduló környékén épült, ezzel sem. Akkoriban az esztétika és szépség szónak még volt mélysége és főleg jelentése. Az építészet még nem ideológiai eszköz volt és nem is befektetési célt szolgált. A funkcionalitás nem elsődleges, az esztétika pedig nem másodlagos, de nem is elhanyagolható szempont volt. Sokszor hallottuk már, hogy ahogy telik az idő, úgy igénytelenedik az ember építészeti technológiája. Vajmi igaz, a modern és minimalista stílusok képviselői által megálmodott épületek sokszor leginkább egy óriási kutyaólra emlékeztetnek, amiken nem, hogy egy tisztességes díszítés nincs, de abban is elkezdünk kételkedni, hogy megfelelő képzést kapott az illető és nem csak a költséghatékonyságra hivatkozva néz ki úgy az épület, mint egy költöztetős doboz.
Az ötödik kerület nagyon szerencsés helyzetben van a szebbnél szebb épületeket illetően. Korábban már volt szó a Klotild palotákról, a kerület egyik gyöngyszeméről, most pedig egy másik klasszisról, a Gresham-palotáról fogok írni.
GYŐRI MIKLÓS – PestiMese/Nulla6egy Facebook-csoport
Az előzmények
A Gresham-palota helyén eredetileg a Nákó ház állt. Deron Antal nagykereskedő finanszírozta, Hild József tervei alapján 1827-ben épült kétszintes klasszicista stílusú palotáról az a hír járta, hogy Budapest legnagyobb magánépülete volt. Később Nákó János vette meg. 1880-ban az épület az angol Gresham Életbiztosító Társaság tulajdonába került. A londoni székhelyű társaság külföldi központját a városban akarta létrehozni, ezért 1903-ban lebontatták az épületet és a kor neves építészmérnökét Quittner Zsigmondot bízták meg a Gresham-palota tervezésével. Ő bevonta a munkálatokba a Vágó fivéreket is. A palotát 1904-ban kezdték el építeni, 1906-ben be is fejezték és végül egy évvel később át is adták. A kerámia díszítéseket a Zsolnay gyár készítette, az üvegablakokat és mozaikokat természetesen Róth Miksa, a szobrokat pedig Telcs Ede, Maróti Géza és Ligeti Miklós, a kovácsoltvas munkákat pedig Jungfer Gyula készítette.
Szóval úgymond igazi építészeti nagyágyúk működtek közre a palota tervezésében és kivitelezésében. Telcs Ede szobraival hozzájárult pl a Gellért fürdő, Széchenyi fürdő, Zeneakadémia és az Igazságügyi palota szebbé tételéhez. Maróti Géza készítette a Zeneakadémia homlokzati szobrait, Pesti Magyar Kereskedelmi Bank homlokzatdíszeit, Pesti Hazai Takarékpénztár épületszobrait, ő tervezte a zebegényi Maróti-villát és a varázslatos Mexikói Opera és Nemzeti Színház belsőépítészeti és díszítőszobrászati munkálatai is a nevéhez fűződnek. Róth Miksával készítették el a színpadot a nézőtértől elválasztó „kristályfüggöny” terveit és makettjét is, sajnos azonban az I. világháború kitörése miatt a kivitelezés a Tiffany cégre maradt. A műtörténet mind a mai napig elfelejti megemlíteni a két tervező nevét. Ligeti Miklós nevéhez fűződik többek között a városligeti Anonymus szobor, a margitszigeti Rákász fiú és a szegedi Erzsébet királyné szobor is. Jungfer Gyula pedig a századforduló talán legkiválóbb kovácsmestere volt, aki számos nemzetközi díjat és elismerést szerzett az évek alatt. Az 1878-as Párizsi Világkiállítás ezüstérmét elnyerő művész munkáit mind a mai napig láthatjuk többek között a Klotild palotákban, a Várbazárban, az Országházban, a Bazilikában, a Vigadóban és a Keleti pályaudvaron. Az építkezésnél egyedülálló megoldásnak számító újításokat is alkalmaztak, mint pl. a központi porszívó vagy az üvegezett tetejű udvar megvalósítása. A palota munkálatainak összköltsége mintegy 3 millió koronába került.
Gresham-palota – Fotó: Mark Mervai
A palota eredetileg a társaság regionális központi irodájának épülete volt, amiben irodáknak adtak helyet, de emellett a társasághoz köthető és a városba látogató angol arisztokrácia szálláshelyeként is működött. Míg a földszinthez közel üzletek kaptak helyet, ami ma már egyébként épülettörténeti ritkaság, mivel itt található Budapest legrégebbi fedett üzletsora. Továbbá itt nyitotta meg kapuit a híres kávéház is.
Gresham-Venezia Kávéház és a Gresham-kör
1908-ban nyitott meg a kávéház és hamarosan a város egyik leglátogatottabb kávéháza lett. A világvárosiasodó Budapesten egyre másra épültek a gyönyörű épületek, terjedt a kávéházak népszerűsége, mi sem bizonyítja jobban, mint hogy abban az időben, a fővárosban már 500 kávéház működött. A Gresham kávéház gyorsan Európa és országszerte ismert és kedvelt nagyúri kávéházzá vált. Salzer Mór irányítása alatt működő hely pedig hamarosan meghatározó helyszíne lett a budapesti művészeti életnek is.
Gresham-palota – Fotó: Mark Mervai
Az első világháború némileg átformálta a hely szellemét. A mérleg utcai pincehelységben 1921-ben megnyílt Budapest első kabaréja, a Pódium, amelyet nem sokkal később egy időre betiltottak gúnyos hangvételű előadásai miatt, de ettől függetlenül az 1941-es bezárásáig igen kedvelt szórakozóhelye volt a város ismert gazdasági, politikai és művészeti személyiségeinek. De még egy évvel korábban 1920-ban a kor új kihívásaira reagálván beköltözött a szórakoztató művészet a kávéház falai közé is. Krisztinovich Jenny, volt konzumnő irányítása alatt megnyílt a Gresham Bár, ahol élőzene mellett szórakozhattak a vendégek igen borsos árak mellett. A kávéház helyzete 1927-ben normalizálódott. Csendes, zene nélküli hely lett, ami művészek és műértők találkozóhelyévé vált.
Gresham-palota – Fotó: Mark Mervai
A 20-as évek második felében itt alakult meg a Gresham asztaltársaság, vagyis a Gresham-kör. A kör a Képzőművészek Új Társaságából szerveződött, majd csatlakoztak hozzá később mások. Tagjai közt szerepelt Berényi Róbert, Bernáth Aurél, Egry József, Márffy Ödön, Pátzay Pál, Szőnyi István, Beck Ö Fülöp, írók közül Rózsa Miklós. Hetente kétszer találkoztak a kávéházban a különféle stílusokat kedvelő művészek és gyűjtők. A körhöz tartozott még Czóbel Béla, Ferenczi Béni, Ferenczi Noémi, Borsos Miklós, Genthon István és Oltványi Ártinger is. Oltványinak köszönhetően indult el az Ars Hungarica sorozat is. A csoport tagjainak jellegzetessége volt, hogy legjobb alkotásaikban nem a szemük előtt lévő modellt, motívumot festették, hanem azt az emlékezés szűrőjén át vonatkoztatták el a pillanattól. Egyébként a csoporton belül is több irányzat működött. Szőnyi és a zebegényi festőcsoport, Bernáthy-Berény vonal, valamint a balatoni festők, élükön Egry Józseffel. 1923-tól az épületben volt az Esti Kurír szerkesztősége is.
Gresham-palota – Fotó: Mark Mervai
A 30-as években a kávéház irányítását Szlavek Károly vette át, aki a budapesti Kávésok Ipartestületének is tagja volt és egészen 1952-ig vezette a helyet, vagyis az államosításig. Természetesen a következő időszakban megindult az enyészet és pusztulás. A míves munkákat az emberek elhordták, a szobákat leválasztották, ahogy azt megszoktuk. Az épület aztán diplomataotthon, könyvtár és bérház lett, majd a nyolcvanas évek végén a privatizációs rock n roll kezdetén úgy határoztak, hogy most, hogy már szépen lelakták és elhordták, amit el lehetett, jó lenne eladni. Bő egy évtizedes jogvitasorozat után ez sikerült is.
Gresham-palota – Fotó: Mark Mervai
2004-ben nyílt meg a nagyközönség előtt ismét immár 179 szobás luxusszállodaként, Four Seasons Hotel Gresham Palota néven. Igyekeztek minél inkább visszaállítani az eredeti állapotokat, hogy ismét egykori fényében tündököljön ez a szecessziós remekmű. A felújítási munkálatokat végző Kruppa Gábor és Patrick Fejér olyan remek munkát végzett, hogy a beruházás Építőipari Nívódíjat kapott „műemlék helyreállítás, rehabilitáció” kategóriában. Pár napja pedig ismét a hírekbe került a Gresham Palota. A T + L, vagyis a Travel and Leisure magazin megszavaztatta olvasóit, mint minden évben, hogy szerintük melyik a legjobb hotel, különböző kategóriákban pontozva őket. Az összesítés után pedig kiderült, hogy a Four Seasons Gresham a harmadik helyet érte el. Nem rossz teljesítmény.
Az épület egyébként 1987 óta a Világörökség részét képezi.