Tetszett a cikk?
  •   
  •   
  •  
  •  

Jó időben és jó helyen lenni, nem csak szerencsés csillagzat kérdése. Akkor tud igazán – hosszútávon – működni, ha a lehetőség és a potenciál útjai keresztezik egymást. Guy J, az angolok veteránjának, a dj-producer és kiadótulajdonos John Digweednek a felfedezettje, ugyanakkor elvitathatatlan, hogy ahol ma tart, csak magának köszönheti. Az izraeli producer zene iránti elkötelezettsége és szenvedélye mit sem változott az évek alatt, ahogy a siker ellenére meg tudott maradni a közvetlen és alázatos srácnak a szomszédból. November 26-án pedig közelebb lesz, mint gondolnánk, ugyanis a belváros szívében található Akvárium Klubba hozza el a saját kiadója nevét viselő, Lost&Found label night-ot, immár második alkalommal.

MIKLÓS KATA – 061.hu

A H!Fly vendégeként, nem egyedül érkezik majd. Legjobb barátja Guy Mantzur és az acid koronázatlan királya, Robert Babicz tart vele. Ennek apropóján múltról, teknősökről, és legújabb projektjéről is beszélgettünk Guy J-vel, aki a Nullahategy.hu-nak azt is elárulta, mivel készül a magyar rajongóknak. 

Mikor volt az “első találkozásod” a zenével?
Még nem voltam tíz, amikor zongorázni tanultam. A zene szeretete és az alapok megmaradtak a fejemben, de ma már nem tudnék kottát olvasni! (nevet)

Emlékszel a pillanatra, amikor eldöntötted, hogy belevágsz a zeneírásba?
Nagyjából 14 éves lehettem. A szobámból csináltam stúdiót, amit a barátaim „barlangnak” hívtak. Ez a szoba ma már a kislányomé, és a barlangom átkerült egy másik helyiségbe. Tudod, Izraelben elég nagy az elektronikus zenei szcéna. Ez szól a rádiókban, utcai rendezvényeken és az országos ünnepeken. Amikor láttam, hogy milyen hatással van az emberekre, úgy gondoltam, miért ne foglalkoznék vele. Gyerekként kitalálsz magadnak dolgokat és csak csinálod, nem gondolkodsz rajta. Ahogy elkezdesz gördeszkázni, snowboardozni vagy focizni, én úgy kezdtem el house zenét írni. Visszagondolva rá, olyan mintha transzba kerültem volna. Nem emlékszem igazán, hogy hoztam ezt a döntést, azt hiszem, ezt hívják szenvedélynek. A szüleim nem igazán örültek neki! (nevet)

lostandfoundlabelnight

Izrael a világ legnagyobb psytrance exportőre. Te mégis a progressive house-ban “találtad meg” önmagad. Sosem kacsintgattál a psytrance felé?
2-3 évig hallgattam psytrance-t, de azt már nem tudnám megmondani milyen zenéket. A stílus hatása azonban mind a mai napig érezhető a zenémen. A psytrance, ami a legtöbbet fedezi fel és hozza ki az elektronikus zenéből. Szerettem, mert egy új világ volt számomra, komoly helye van a szívemben, de mostanában keveset tudok foglalkozni vele, jobbára csak a saját zenémre van időm.

2006-ban jelent meg az első EP-d a Never Say No majd egy évvel később – John Digweed kiadójánál – a Bedrock Records-nál a második, Save Me/Night Loss címmel. Ez hozta meg számodra az áttörést. Többször is nyilatkoztad, akkor egy álom vált valóra. John Digweed pedig a karriered kulcsfigurája. Hogy történt? Milyen érzés volt számodra John Digweed támogatása? Mit tanultál tőle?
Annak idején az ügynököm és a menedzserem segített az első Bedrockos megjelenésnél. Nagyon jó kapcsolataik voltak. Amikor még nem indul be a karriered és csinálsz valamit, amire felfigyelnek, az nagyon jó érzés. Azt gondolom, hogy a Bedrockos megjelenés komoly lépcsőfok volt a karrieremben. Ma már más a helyzet, mert rengeteg a kiadó és a producer a piacon. Én pont elkaptam azt a pillanatot, amikor még egy ilyen megjelenés változtatni tudott egy karrieren. Ez volt talán az utolsó év, amikor még egy ilyen megjelenés megfelelő figyelmet hozhatott. 16 évesen már jártam John Digweed fellépéseire, komoly CD gyűjteményem volt tőle és a Transitions Radio Show követője voltam. Őrült idők voltak. Később három albumom jelent meg a Bedrock Records gondozásában. Johnnal azóta is szinte mindennap beszélünk, de a tisztelet és a rajongás iránta ugyanaz maradt. A mai napig megköszönöm, ha játssza valamelyik zenémet. Nagyon szerencsés vagyok, hogy ismerhetem és élvezhetem a támogatását. Sok mindent megtanultam tőle az évek során, de a legfontosabb ezek közül az volt, hogyan maradjak a földön.

gj2

Tíz évvel ezelőtt John Digweed és a trance inspirált. Ma miből merítesz ihletet? Mi segít téged a megújulásban?  
Az utazásokból nyerem az inspirációt. Nagyon szerencsés vagyok, hogy megismerhettem a világ eltérő kultúráit. Azok a történetek is nagy hatással vannak rám, amelyeket megosztanak velem a különböző országokban. Érzésekkel találkozom bárhova megyek, ez hallatszik a zenéimben.

Legutóbbi albumodnál mutattad meg a másik szenvedélyed, a downtempót. Van még stílus, amiben megtalálod, és ki tudod fejezni önmagadat és az érzéseidet?
A downtempo valóban a második szerelem a house mellett, de sokféle zenét készítek. Több zeném jelent meg más név alatt, és ezekről nem lehet tudni, hogy hozzám tartoznak. A stúdióban sohasem stílusokat követek, mindig azt csinálom amit éppen érzek. A legnagyobb szabadság számomra, hogy nincs megkötve a kezem, kompromisszum nélkül mozoghatok a stílusok között. A stílusok szerintem manapság már nem számítanak.

A missziód egy életre szóló élményt okozni egy éjszaka alatt a zenéiddel. Mondhatom, hogy ez az életfilozófiád? Szerinted miben rejlik Guy J titka?
A humusz a titkom! (nevet) A viccet félretéve, olyan zenéket próbálok játszani a szettjeimben, amelyek a bulik után is ott maradnak az emberek fejében.

Hogyan látod önmagad, ma is ugyanaz a srác vagy aki 14 évesen a “barlangjában” alkotni kezdett?
Ma már gyerekem és feleségem van, nem az a 14 éves srác vagyok. Akkoriban nagyon-nagyon félénk voltam, nem foglalkoztam semmivel, még a lányokkal sem, csak a zene volt! Nem tudom megmagyarázni, de ez valami több volt mindennél. Ébredéstől lefekvésig csak a zenével foglalkoztam. Zene, zene, zene. Ma azért már más a helyzet, több önbizalmam van és szerencsés vagyok mert sok emberrel találkozhatok, sok új ismerősöm és barátom lett az elmúlt évek során. Ez mindenkit megváltoztat, ahogy engem is.

2012-ban megalapítottad a Lost&Found-ot, amely a legendás Bedrock Records egyik alkiadója lett. Több mint 40 EP-t adtál ki az indulás óta. Hogyan keresel és mi alapján döntesz a megjelenésekről? Mennyire nehéz ma megtalálni azokat a zenéket, amelyekben ott van a “Lost&Found” érzés? 
Először is már nem alkiadó többé! Sok ismerőstől és sok helyről kapok zenéket. Legfontosabb a zenéknél az eredetiség és hogy jól össze legyen rakva. Sokan csak összecsapják a trackkeket és ez hallható. Néha nagyon nehéz jó zenéket találni, de most májusig be vagyunk táblázva és ez egy nagyon szuper helyzet. A kiadót elsősorban a jó house zenék otthonának terveztem, nem szégyellem a progressive jelzőt, de ha megnézed milyen producerek munkái jelennek meg, akkor már nem lehet a kiadót kategorizálni. Természetesen szuper progressive house producerek munkái is megjelennek.

guy-j

A kiadó nevével fémjelzett Lost & Found label night-ok is beindultak az elmúlt években. Hozzánk másodszor hozzátok el november 26-án. Tavaly, hónapra pontosan ekkor volt az első alkalom, akkor Cid Inc-el volt teljes a triumvirátus, most Robert Babicz erősíti a csapatot. Mesélj a label night-ok varázsáról, különlegességéről? Mitől más egy ilyen este?
A kiadónál megjelentető producerek legtöbbjével napi szinten beszélek, barátok vagyunk. Ez teszi a Lost & Found estéket különlegessé. Sokszor odajönnek az emberek a bulik után és megjegyzik, hogy nem láttak még ilyen “kémiát” a színpadon. Barátok vagyunk, akik őszintén támogatják egymást. Mi nem versenyzünk egymással, nem kell erősebbet, mást játszanom mint a többiek, és szerintem az emberek ezt érzik.

És Robert Babicz? Dolgoztatok már együtt. Hogyan látod őt?
Van egy sztorim Robertről és ez mindent elmond róla, a hozzáállásról és hogy én mit gondolok róla. Sok producer nem szereti, ha technikai kérdéseket tesznek fel neki, mert félti a “nagy titkot”, Robert ellenben szeret segíteni és mindig válaszol mindenkinek, mert a hite szerint ha segít, úgy jobbá válhat az elektronikus zene.

Tavaly is a H!Fly szervezés invitált meg téged a label night-al és korábban is jártál már nálunk a meghívásukra. Mit gondolsz a srácokról?
Nagyon kedvelem őket. 

Sokaknak támogatod a karrierjét. Kit tartasz jelenleg ígéretesnek a magyarok közül?
Robert R. Hardy -t. 

A kedvenceknél járva. Minden szülőnek megvan a “lieblingje”. Számodra melyik az abszolút favorit a zenéid közül? 
A “Dizzy Moments” különleges számomra. Ez áll hozzám a legközelebb. Akkor készült amikor egy nagyon közeli családtagom kórházba került, hál’ Istennek azóta jól van. De ez a track az akkori érzéseim legőszintébb kifejezése lett. Amikor ezt játszom egy buliban mindig visszarepít a múltba, ahhoz a pillanathoz, amikor meghallottam, hogy kórházba került.

Tavaly jelent meg a 3. albumod. Jövőbeni tervek, újabb album. Tervezel mostanában ilyesmit?
Januárban érkezik majd az új EP-m a Lost & Found-nál. Nagyon különleges lesz, az egyik track bakeliten is megjelenik majd.  

Hogy látod a progressive house helyzetét manapság?
Egyre többen játszanak progressivet, csak másképp hívják. Ott van pl.: a Tale of Us, Ame, vagy Dixon. Beszélhetünk technóról, tech houseról vagy deep houseról. Marketing kérdése sok minden. Én már nem foglalkozom a stílusokkal, olyan zenét készítek amit én szeretek. Ez vagy tetszik, vagy nem tetszik az embereknek.

Mennyire nehéz megtartani az egyensúlyt a szakmában?
Én alapvetően mindig kiegyensúlyozott voltam, nem használok semmilyen tudatmódosítót, nem iszom és vegán vagyok. Ez egy kemény munka, amihez testileg és lelkileg is sok energiára van szükség. Tavaly óta pl. csak vizet iszom a fellépéseken. Ha valaki elengedi a gyeplőt a karrierje és az egészsége bánhatja. Nagyon könnyen el lehet veszíteni az irányítást.

Honnét ered a teknősök iránti rajongásod?
Szeretem az állatokat. Fél évvel a lányom születése utána egyik nap kitaláltam, hogy veszek két teknőst. Sokat olvastam róluk, hogyan élnek, hogyan kell gondozni őket. Különleges akváriumban élnek, vízben esznek, viszont szilárd részen szaporodnak. (nevet)  

Ha épp nem stúdióban vagy, akkor a konyhában éled ki magad. Mi Guy J specialitása?
Imádok indiai és perzsa ételeket készíteni, humuszt és salátákat. A gasztronómiában, a zenéhez hasonlóan nincsenek határok! A főzés olyan mint a zene, nem tudsz benne a legjobb lenni, de mindig kipróbálhatsz új dolgokat!  Imádom elkészíteni az ételeket és a csúcs pedig az elfogyasztásuk. Étel mániákus vagyok!

A gasztronómia mellett a fotózás a hobbid. Hányadán vagytok épp?
Néhány éve hanyagolom, de pár napja láttam egy szuper Canon kamerát, amit most készülök megvenni, szóval visszatérek! Egy fotó forradalomhoz vezethet! Az egyik legkülönlegesebb művészeti ág, hihetetlen erejük van a képeknek.

Milyen “CD-k” vannak most a kocsidban? Miket hallgatsz utazás közben?
Szeretnék egy autót, de egy jogosítvány is jó lenne hozzá. (nevet) Utazás közben a zenéim masterjét hallgatom. Otthon viszont egyáltalán nem hallgatok zenét. Vagy a stúdióban dolgozom a saját zenéimen vagy a családommal töltöm az időt. A kedvenceim a világzene és a downtempo. Ha jó, akkor alapvetően jöhet bármi, hip hop, minden.

Mi van még a bakancslistádon?
2017-ben szeretnék egy új kiadót indítani Armadillo Records néven. A techno, progressive house, etc. szcénában alkotó producerek jelennének meg rajta olyan zenékkel, amelyek nem jellemzőek rájuk: downtempo, soundscape, bármi, ami nem 4/4. Zenészek vagyunk, sok olyan zene születik, ami szívből jön és készül, de félretesszük, mert más stílusra van koncentrálva. 2-3 zene lenne egy-egy kiadványon, de remélem albumok is megjelennek majd.

Nyakunkon november 26. A magyar rajongótábor már tűkön ül az érkezésedtől. Mire számíthatnak tőled? 
A “J Factory”sokat dolgozik! Sok új zenével érkezem, amit még nem hallottatok! Alig várom a találkozást!

Legközelebb, november 26-án a budapesti Akvárium Klubban futhatsz össze Guy J-vel a Lost & Found label nighton.

Képek: Guy J archiv


Tetszett a cikk?
  •   
  •   
  •  
  •