Gyásztávirat – Elhunyt Max von Sydow

Elhunyt Max von Sydow, az egyetlen Oscar-díjra jelölt svéd filmszínész, akinek Ingmar Bergman filmjeiben nyújtott, a mai napig legikonikusabb alakításai hozták meg a világhírt. A fáradhatatlan színészlegendát több mint 150 filmszerepben láthattuk, gigantikus életművel a háta mögött szinte haláláig rendszeresen forgatott. Nem maradt hűtlen hazájához sem, a hollywoodi blockbusterek, filmsorozatok mellett  szívesen vállalt szerepet európai művészfilmekben is. A színészeknek ahhoz a szűk köréhez tartozott, akik eljátszották már Jézust és a sátánt is, egyik legnagyobb sikerét pedig ördögűzőként aratta. Kilencvenéves korában érte a halál hétfőn, Párizsban.

MP – 061.hu

Carl Adolf von Sydow  – aki állítólag egy bolhacirkusz sztárjáról nevezte el magát Maxnak – értelmiségi családban született 1929. április 10-én a svédországi Lundban, apja etnológus, anyja tanítónő volt. Von Sydow lutheránusként nevelkedett, később agnosztikussá vált. A lundi Katedrális iskolában (Katedralskolan) néhány barátjával tizenöt évesen amatőr színtársulatot alapítottak, Strindberg- és Hjalmar Bergman-darabokat mutattak be. 1948-ban beiratkozott a stockholmi Királyi Drámaszínház színiiskolájába. Először 1949-ben állt felvevőgép elé, egy béresfiút alakított Alf Sjöberg Csak egy anya című filmjében. A diploma megszerzése után játszott a malmői és norrköpingi színházban, majd 1960-ban a stockholmi Királyi Drámai Színházhoz szerződött. Színpadi alakításai közül kiemelkedett az Ingmar Bergman rendezte Peer Gynt címszerepe, de több Shakespeare-darabban is nagy sikert aratott. Ingmar Bergmannal 1955-ben találkozott Malmőben. Az első kisebb filmszerepek után az igazi áttörést is neki köszönhette: megkapta A hetedik pecsét egyik főszerepét, a halállal párviadalra kelő keresztes lovag figuráját.

Ezután csaknem tizenöt éven keresztül Bergman egyik vezető színésze lett, játszott többek között a Szűzforrás, az Úrvacsora, a Tükör által homályosan, a Szégyen, a Farkasok órája és a Szenvedély című filmekben. Bergman filmjeiben nyújtott alakításai hozták meg számára a világhírt és számos ajánlatot kapott a tengerentúlról. Először őt választották az első James Bond-film, a Dr. No címszerepére, de végül Sean Connery játszotta el a szerepet – amelyet később Roger Moore örökölt meg a skót színésztől. Von Sydow végül mégis engedett az amerikai meghívásoknak, az 1965-ben bemutatott A világ legszebb történetében Jézus szerepét játszotta, s bár a film megbukott Amerikában, a magas, szikár, kemény arcélű, jellegzetes karakterű svéd színész bejött a tengerentúli közönségnek – és a kritikusoknak is. 1969-ben John Huston Levél a Kremlbe című filmjében szerepelt. A felkérések szaporodtak, ezért családjával Los Angelesbe költözött, de Skandináviában továbbra is sokat forgatott. Jan Troell több filmjében is szerepelt, közülük kiemelkedik az 1996-os Hamsun, amelyben mély drámaisággal idézte meg a kiváló tehetségű, ám politikai útvesztőbe tévedt Nobel-díjas norvég író alakját. A nyolcvanas évektől a dán Bille Augusttal több nagysikerű filmet készített: a Hódító Pellét (a legjobb idegen nyelvű film Oscar-díját elnyerő alkotásban őt is az aranyszobrocskára jelölték a legjobb férfi főszereplő kategóriában), a Bergman önéletrajzi forgatókönyvéből készült A legjobb szándékok címűt és a Jeruzsálemet.

Nemzetközi filmes karrierje az 1970-es évek elején indult be igazán, az angolul, franciául és olaszul folyékonyan beszélő színész leggyakrabban Hollywoodban dolgozott, de feltűnt angol és olasz filmekben is. A rendezők szívesen foglalkoztatták a mély érzésű, zárkózott, belső konfliktusaiban őrlődő, szellemileg kiemelkedő férfi szerepében, ám sokoldalú jellemábrázoló képessége miatt kalandosabb, akciókban gazdagabb szórakoztató tömegfilmekben is megállta a helyét. A Hawaii című filmben és a minden idők legfélelmetesebb horrorfilmjének tartott Az ördögűzőben nyújtott alakításaiért 1973-ban két Golden Globe-díj jelölést kapott. Emlékezetes alakítást nyújtott Sydney Pollack 1975-ös klasszikusában, A Keselyű három napjában az elzászi bérgyilkos szerepében, Woody Allen 1984-es Hannah és nővérei című filmjében és Frank Herbert Dűne című kultikus sci-fi regényének 1984-es, David Lynch rendezte filmadaptációjában. Láthattuk a Flash Gordon (1980) és a Strange Brew (1983) című produkciókban is, majd több amerikai film fontos, vagy épp főszerepét is eljátszotta.

A kilencvenes években olyan nagy sikert aratott alkotásokban szerepelt, mint a Krzysztof Zanussi rendezte Csendes érintés, a nálunk forgatott X polgártárs, a Stephen King könyve alapján készült Hasznos holmik vagy a Scott Hicks nevével fémjelzett Hó hull a cédrusra. Az utóbbi évek filmterméséből kiemelkedik a Martin Scorsese rendezte Viharsziget, Stephen Daldry filmje, a Rém hangosan és irtó közel (amelyért – 82 évesen – 2011-ben a második Oscar-jelölését is megkapta, a díjat a vele egyidős Christopher Plummer nyerte el a legjobb mellékszereplő kategóriában). 2015-ben a Star Wars-filmek Az ébredő Erő című részében Lor San Tekkát játszotta, és szerepet kapott Thomas Vinterberg 2018-as opuszában, a Kurszkban is. Pályájának egyik különlegessége, hogy a színészeknek ahhoz a szűk köréhez tartozik, akik eljátszották már Jézust (Minden idők legnagyobb története) és az ördögöt is (Hasznos holmik). A hetvenes évek elejétől több tévés sorozatban is feltűnt, játszott a Kolumbusz Kristóf, a Quo vadis? epizódjaiban, a Tudorokban Waldburg kardinálist alakította, legutóbb pedig a rekord nézettségű Trónok harca-sorozatban a Háromszemű Holló bőrébe bújt. Ez utóbbiért Emmy-díjra is jelölték 2016-ban.

Bár két Oscar-jelöléséből egyet sem sikerült díjra váltania, művészetéért számos rangos elismerést kapott, így egyebek között a Hódító Pelléért elnyerte a Bodil-díjat és az Európai Filmdíjat, 2006-ban a San Sebastián-i Filmfesztiválon életmű díjat kapott, 2017-ben a Los Angeles-i filmkritikusok szövetsége (LAFCA) ugyancsak életművéért ismerte el, 2012-ben pedig a francia Becsületrend lovagja lett. 1996-ban elvált és 1997-ben a francia filmrendező Catherine Brelet-t vette feleségül Provence-ban. Két gyermekük született, Yvan és Cedric. 2002-ben megkapta a francia állampolgárságot is. Mozgalmas pályájának köszönhetően a világ több pontján élt huzamosabb ideig.

Vezető kép forrása: Tidningen Vi