Van akik szerint a rock and roll „elektromos áram segítségével előadott műsorszolgáltatás”, ahogy a Mosolygó Antal Művelődési Ház szerződéseiben is szerepelt az hatvanas években. Idén lesz húsz éve, hogy megjelent a Placebo bemutatkozó albuma, de tavaly augusztus 19-én, amikor az MTV unplugged koncert felvételei zajlottak, még nem a kerek évfordulót ünnepelték.

PÁN – 061.hu

Akkor leginkább annak örülhettek, hogy az MTV felújította az 1989-ben elindított akusztikus műsorfolyamát, ami az egykor szebb napokat látott csatorna legértékesebb produkciója volt. A dobozgitárra és rumbatökre álmodott unplugged szemfényvesztések akkor élték világkorukat, amikor úgy tűnt, hogy a rock, a grunge végleg visszaállítja régi rangjába a gitárt, és akkor hanyatlott le, amikor a party kultúra majdnem elhitette velünk, hogy két lemez összemixelése Valami, a DJ pedig Valaki, sőt egyenesen ő az Isten.

A Placebo Unplugged jegyeit kisorsolták a rajongók között, de még egy próbatételnek meg kellett felelni: 55 fontot (25.000 Ft-ért) le kellett szurkolni a jegyért. Tehát dupla szerencse kellett hozzá: legyen ennyi elkölthető pénzed egy estére, illetve, hogy a te neved húzzák ki a kalapból. A Brian Molkóra  és Stefan Olsdalra épülő Placebo hivatalos közleményükben megkérte a rajongókat, hogy sötét ruhát viseljenek, ami nyílván nem tűnt olyan nagy dolognak, olyan volt ez, mintha egy Metallica-fantól azt kérték volna, hogy fehér magas szárú Puma cipőben és sztreccs farmerben jelenjenek meg a koncertjükön…

És persze a szuvenírek ügyében itt nem is a CD formátum a legszerencsésebb választás, hanem a Blue Ray, hiszen ezen a koncerten nem a nehéz színházi függönyökre, a karvastagságú gyertyákra és a perzsa szőnyegekre alapoztak a látványtervezők, hanem a különleges fehér fényű ún. monochromatic vetítésre.

Persze, az album alapvetően rajongóknak készült, hiszen elhagyva a jellegzetes dinamikát, és hangzást, lemeztelenítve a dalok már nem ütnek akkorát, mint mondjuk a REM esetében, akik egyébként is közelebb álltak az akusztikus hangszereléshez. A setlist alapvetően a slágerekre épít, itt van a Bitter End, az Every You Everey Me, a Meds, a Protect Me From What I Want, nem lehet okunk panaszra, kiváló ötlet volt feltámasztani az MTV franchise-t, remek a vonós hangszerelés, érezhetően sok munka van a produkcióban, de mégis kicsit olyan ez, mint amikor smink nélkül látunk egy modellt.

Lehet igéző az őszintesége, a közvetlensége, de a tökeletes hatást mégis az erős sminkkel éri el. Mégis: szerethető a műsor, mert szerethetőek a dalok. És egy biztos: a Placebo nemcsak az unpuggednek, hanem a Planetárium retrofuturisztikus műsorainak is visszaadta a becsületét.

Placebo
MTV Unplugged
Universal
17 szám 60 perc